DR. HILLER ISTVÁN
DR. HILLER ISTVÁN
DR. HILLER ISTVÁN oktatási minisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Tisztelt Ház! A közoktatás jelenlegi bérviszonyairól többeknek eszébe jutott egy történet. Kérem szépen, engedjék meg, hogy önöknek is elmondjam. Naszreddin Hodzsa egy alkalommal a kokandi piacon járt. Irtózatosan éhes volt, de a kevés pénze nem volt elegendő arra, hogy illatos és finom piláfot vásároljon. Odament tehát egy piláfsütő bódéhoz, közel hajolt az ételhez, és beszívta a friss sütemény illatát. A pénzsóvár kereskedő azonnal odarohant hozzá, és követelte, hogy fizesse ki a friss piláf árának egynegyedét, hiszen a sütemény kigőzölgő illata is hozzátartozik az ételhez, tehát annak is van ára.
(14.40)
Naszreddin Hodzsa erre elővette a kevéske aprópénzét, és a tenyerében összefogva elkezdte azt rázni és csörgetni, és azt mondta: fogadd el ezt fizetségként, hiszen ahogy a süteményhez hozzátartozik az illata, úgy a pénzhez hozzátartozik a csörgése. De jobb, ha tudod, én továbbra is éhes vagyok, és te sem vagy gazdagabb. Hát valahogy így állunk a jelenlegi tanári bérezéssel.
Tisztelt Ellenzék! Nem állítom, hogy ez az elmúlt négy év eredménye. Hosszú idő, hosszú évek, sőt évtizedek lemaradása és adóssága ez ugyanis, és tisztelettel kérem, hogy ebben a kérdésben értsünk egyet. Mindettől függetlenül ez a jelenlegi valóság.
Az előttünk fekvő törvényjavaslat jelentős módosításokat tartalmaz az oktatás javára. A közoktatásban tanítók alapbére 50 százalékkal emelkedik, és hasonló mértékben, másfélszeresére nő az egyetemi oktatók bére is. Én ezt történelmi lépésnek tekintem, büszke vagyok arra, hogy részese lehetek, igaz elkötelezettséget látok benne a magyar oktatásügy iránt. Történészként hadd jegyezzem meg, hogy 120 éve, Trefort Ágoston és Csáky Albin kora óta ilyen mértékű és azonnali béremelés nem volt Magyarországon, ilyet magyar kormány nem valósított meg. Érdemes tehát ezt a kérdést alaposabban megvizsgálni és megkeresni a referenciapontokat.
A korábbi kormány oktatási tárcájának vonatkozó ígérete kétségkívül kristálytiszta és személyre szabott volt. Idézem: a pedagógusok átlagbére 2006-ra eléri az akkori nemzetgazdasági átlag 125 százalékát. Tisztelettel kérem, hogy ezen elvek alapján tessék nekem megmondani, hogy mennyit keres 2002 szeptemberétől akkor majd egy pályáját most kezdő, főiskolai diplomával rendelkező tanár. Erre az apróságra ugyanis a tanárok, az oktatásügyben dolgozók semmiféle választ nem kaptak korábban. Ez az egyik referenciapont.
A másik viszonyítási alap azonban nem pártokhoz kötődik. A tavalyi évben több mint 200 ezer magyar állampolgár írta alá azt a népi kezdeményezést, amelyet a Pedagógusok Szakszervezete fogalmazott, és megtárgyalásra itt van a tisztelt Ház asztalán. A népi kezdeményezés minden jelentős és rendszerre vonatkozó kérését a törvénymódosításunk tartalmazza, azzal a kivétellel, hogy az aláírt ívek 40 százalékos béremelést, egészen pontosan 39,96 százalékos béremelést irányoztak volna elő, a mi kormány-előterjesztésünk pedig 50 százalékos emelést tartalmaz. Ezek a tények.
Ami pedig a felsőoktatást illeti, tisztelt hölgyeim és uraim, a törvénymódosítás által javasolt 50 százalékos emelés valóban példa nélküli. Egy egyetemi tanár egyik hónapról a másikra 245 ezer forint helyett 360 ezer forintot keres legkevesebb, egy egyetemi docens 171 500 forint helyett 252 ezer forintot, egy egyetemi tanársegéd 98 ezer forint helyett 144 ezer forintot fog kapni. A törvényjavaslat feloldja azt a lehetetlen állapotot, hogy a docensek és egyetemi tanárok esetében a szolgálati idő mind ez idáig nem került figyelembevételre. Ugyanannyit keresett a két napja kinevezett docens, mint aki nyolc éve, akár több tapasztalattal és elismertséggel, ugyanúgy docensként dolgozott.
A három fokozat bevezetése, a szolgálati idő figyelembevétele széles körű egyeztetés eredménye. Szakmai, civil és szakszervezetekkel ugyanis ezekben a közoktatást és a felsőoktatást érintő kérdésekben az oktatás esetében másfél-két éve folyt az eszmecsere, ez öltött testet a törvényjavaslatban. Nem három hét munkája tehát mindaz, amit itt fekszik önök előtt, hanem ismétlem, másfél-két év egyeztető munkája. Világos, ez így folyamatos és hosszú egyeztetés eredménye.
Ugyanakkor szeretném elmondani, hogy a módosítás egy folyamat kezdete. A ciklus további szakaszában rendezni kívánjuk a szakmai pótlékok és a minőségi bérpótlék ügyét is. Szeretném felhívni a figyelmet arra a vitára, ami a korábbi hónapokban, a választást megelőzően is zajlott közöttünk. A jelenlegi ellenzéki pártok arra fektették a hangsúlyt, hogy a szakmai pótlékok - osztályfőnöki pótlék, vezetői pótlék - megemelése, jelentős megemelése történjék meg, mi pedig azt mondtuk, és én ezt továbbra is hittel vallom, hogy először az alapbérek kérdését kell rendezni.
A törvényjavaslatban ez szerepel. Ugyanakkor helyesnek látom, és továbbra is támogatom, hogy a folyamat itt ne kerüljön lezárásra. Egy olyan háromosztatú bérrendszer kialakítására törekszünk, amelynek egyik eleme a jelenleg éppen most 50 százalékkal megemelésre került bruttó alapbér. Ezt a ciklus következő évében egészítse ki a valóban megemelt szakmai pótlék és a minőségi munkát bemutató, azt reprezentáló minőségi bérpótlék. De helytelennek tartom, hogy először a második emeleti dolgozószobát kívánták volna berendezni, és csak utána megerősíteni az alapot. Továbbra is állítom és szakmailag megkérdőjelezhetetlennek tartom, hogy először az alapot, a bruttó alapbéreket kell tisztességgel rendezni, utána kerüljön sor a pótlékokra, a minőségi, illetve a szakmai pótlékokra.
És néhány mondat a rendező elvről, ha tetszik, a filozófiáról, amely mögötte van. Önök kádári osztogatásról beszélnek. Én 1964-ben születtem, következésképpen a kádári osztogatásnak sem passzív, sem aktív részese nem voltam, legfeljebb az anyám vagy az apám olcsóbban tudott venni nekem nadrágot vagy ruhát. (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból. - Dr. Szanyi Tibor: Miért? Ti hol éltetek?) Gondolom, évjárat tekintetében hasonlóképpen látjuk. (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból.) Önöknek nyilván hasonlóképpen.
A filozófia, ami ténylegesen a dolog mögött van, egyértelmű. A magyar oktatásügy színvonala meghatározó az országunk jövője, a felnövekvő generációk versenyképessége kérdésében. Ezek a célok mind helyes szakmai elképzelésen múlnak, kizárólag akkor kerülhetnek megvalósításra, ha az alapot, a béreket méltó módon tudjuk rendezni. Ma nincs olyan szakmai célkitűzés a magyar oktatásügyben, ami végrehajtható lenne anélkül, hogy először a bérek kérdésében nem jutunk egységre és ezt nem rendezzük ténylegesen. Ezért lássák, kérem, hogy az ezt elutasító vagy az ezt elfogadó szavazatuk egyértelműen azt is fogja jelezni: egyetértenek-e az oktatásügy kiemelt szerepével és helyével a mai magyar társadalomban és a magyar jövőben, igen vagy nem? Én arra kérem önöket, hogy értsenek ezzel egyet.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
