DR. LÁSZLÓ CSABA
DR. LÁSZLÓ CSABA
DR. LÁSZLÓ CSABA pénzügyminiszter: Köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A vezérszónokoktól elhangzott néhány olyan vélemény, néhány olyan javaslat, értékelés, amelyre érdemes már a vita legelején reagálni. Azt gondolom, mindenképpen jól mutatja a törvényjavaslat szándékát az, amit akár a Szocialista Párt, akár a Szabad Demokraták Szövetségének vezérszónoka elmondott. Ők pontosan fogalmazták meg, hogy mik azok a legfontosabb célok, amelyek a száz nap végrehajtása érdekében itt megfogalmazódtak, és milyen módokon, milyen törvényjavaslatban foglalt szabályokkal kívánjuk ezeket megvalósítani. Emellett azonban az ellenzéki vezérszónokoktól elhangzott néhány olyan dolog, amire szeretnék röviden reagálni, segítendő a későbbi vitát, hogy az ellenzéki képviselők is a végén meggyőződésük szerint támogathassák a törvényjavaslatot.
Az első személyes megjegyzés, hogy kollégáimat nyugodtan meg lehet kérdezni, nem szoktam mostanában sokat bolyongani a Pénzügyminisztérium folyosóján. Nem érzem különösebben magányosnak magam. Azt hiszem, akár én, illetve a többi kollégám tesszük a dolgunkat, és próbálunk azzal az örökséggel birkózni, amit megkaptunk.
A másik, ami némiképpen örömmel tölt el - és miután több költségvetés jön az elkövetkezendő négy évben, nyilván számtalanszor kell majd komoly gazdaságpolitikai kérdésekről vitatkozni -, úgy tűnik számomra, hogy a költségvetés egyensúlyáért, a jövedelempolitika alakulásáért érzett aggodalom némiképpen kezd felerősödni az ellenzéki képviselőkben.
(12.40)
Ez különösen annak fényében érdekes, hogy 2001-ről 2002-re sikerült körülbelül duplájára növelni a költségvetés hiányát, ha európai uniós metodikában nézzük. Ez tavaly valahol 3 százalék körül volt, idén - és ez abból a dokumentumból derül ki, amit én az átadás-átvétel kapcsán kaptam, tehát ez nem a mi számunk - körülbelül 6 százalék körül lehet. Tehát azt hiszem, tényleg érdemes megkérdezni, hogy mi indokolta a költségvetési hiány hatalmas növekedését.
Azt hiszem, arról is érdemes pár szót mondani, hogy amikor '98-ban az előző kormány megkapta a kormányrudat, akkor 4,9, majdnem 5 százalékos volt a gazdasági növekedés. Most az utolsó negyedéves GDP-növekedés, amely nyilvánosságra kerül, 2,9 százalék. Mi abban bízunk, hogy ez lesz a mélypont, de azért ez semmiképpen nem az a fajta nagy növekedés, mint ami '98-at jellemezte.
Elhangzott néhány észrevétel vagy állítás a törvényjavaslattal kapcsolatban, ami, azt hiszem, valószínűleg félreértéseken alapul - gondolok itt arra, hogy a gyermekkedvezményt bárki el akarná venni. Azt hiszem, én és a kollégáim elég sokszor átolvastuk ezt a törvényjavaslatot, valahogy ennek nem látjuk benne a nyomát. Tehát még egyszer megerősíthetem, hogy nem kívánjuk, és sem ebben a törvényjavaslatban, sem más törvényjavaslatban nem akarjuk a gyermekkedvezményt elvenni.
Tegnap Londonban jártam, erre is utalás történt a tőzsdével kapcsolatban, emellett egyébként természetesen a londoni Treasuryban, a pénzügyminisztériumban is folytattam tárgyalásokat, ahol valóban szó esett a jövő évi jövedelempolitikáról. Ha valaki visszanézi - remélem, hogy ott egyébként készült felvétel -, nem arról volt szó, hogy jövőre nem kell megvalósítani béremelést. Amire figyelmeztettem, az az, hogy az a több mint 10 százalékos reálbéremelés, amit az idei évre sikerült előállítani az idei költségvetési politikával, illetve gazdaságpolitikával, nyilván hosszú távon nem fenntartható, és ezért egy óvatos jövedelempolitikára van jövőre szükség. Azt gondolom, hogy aki a közgazdasági egyetemen végzett, és a gazdaságpolitikához egy kicsit ért, annak ezt hosszan nem kell magyarázni, hogy ez miért van így.
A Széchenyi-terv folytatását illetően sem látok semmilyen olyan javaslatot ebben a törvényjavaslatban, amely ezt bármilyen formában korlátozná. Az egy másik dolog, hogy a választási kampányban, illetve az utolsó hetekben, hónapokban esetleg olyan mértékben merültek ki előirányzatok, amire a költségvetésben már nincs fedezet. De azt hiszem, ez nem a hazai vállalkozók támogatásának vagy nem támogatásának a kérdése.
Elhangzott, hogy a forintárfolyam erősödik azzal szemben, amit mi megfogalmaztunk. Azt hiszem, aki a piacokat ismeri, pontosan jól tudja, hogy a forint árfolyamának erősödése - bár egyébként 12-13 százalék körül ingadozik, tehát nincsen egyfajta tartós irányzata a forintnak az utolsó három hétben - inkább azt mutatja, hogy bizalom van a kormány gazdaságpolitikájával szemben a piacon. Azt hiszem, hogy ez az, amit inkább ki lehet olvasni ezekből a folyamatokból.
(Az elnöki széket dr. Szili Katalin, az Országgyűlés elnöke foglalja el.)
Nem hiszem, hogy szerencsés konkrét személyeket - akik egyébként megbecsült tagjai a magyar közgazdász-társadalomnak - emlegetni azzal kapcsolatban, hogy őnekik milyen feladatuk lenne a későbbiekben a Magyar Nemzeti Bankban. Azt viszont megerősíthetem, és ami itt elhangzott, mindenképpen fontos elem, hogy a jegybanktörvényben az árfolyam-politikával kapcsolatos hatáskörök módosítására szükség volt.
Varga Mihály úr, aki sajnos nincs itt, mondta azt, hogy ezek a hatáskörök mintha korábban a jegybanknál lettek volna. Szerintem ő félreértésben volt, amikor a vezérszónoki beszédét írta. De hogy ő megfogalmazhatta azt, hogy ez adott esetben nem volt világos, nem volt tiszta, önmagában egyértelművé teszi, hogy a jegybanktörvény módosítására szükség volt. Azt pedig Járai Zsigmond úr is jól tudja, a jegybank jelenlegi elnöke, hogy a felügyelőbizottság hogyan működött korábban. Tehát ez nem egyfajta politikai testület, ide a pártok mindig is szakértőket küldtek. Ez akár a jelenlegi, akár a korábbi ellenzéki vagy kormánypártokra vonatkozik, feltételezem, hogy ez a későbbiekben sem lesz másként, és nem hiszem, hogy bármilyen félnivalója lenne a jegybankelnöknek. Ő ezt egyébként többször nyilvánosan elmondta, hogy ő nem fél egy felügyelőbizottság működésétől, úgy érzi, hogy neki tiszta a lelkiismerete, korrekt gazdálkodás folyik a Nemzeti Bankban. Ezt az álláspontját mi is osztjuk, tehát nem hisszük, hogy a jegybank önállóságának bármilyen sérelmét jelentené a felállítása.
Elnézést a képviselő uraktól, hölgyektől, de a vita során egypár percre kimentem azért, hogy a Diákhitel Központ vezetőjével beszéljek, hogy esetleg az utolsó másfél órában vagy délelőtt, mióta itt vagyok a parlamentben, történt-e bármilyen intézkedés, amely a diákhitelezés rendszerét megváltoztatta volna. Örömmel jelenthetem, hogy nem történt ilyen.
Ami történt, és amire egyébként Varga Mihály úr utalt, az május 22-én történt, tehát még a mi hivatalba lépésünk előtt, amikor a Diákhitel Központ igazgatósága egyébként módosította az üzletszabályzatot. Ez az üzletszabályzat egyébként semmilyen lényeges feltételt nem tartalmaz a diákhitelezés feltételeit illetően. Aki ismeri a bankrendszert, illetve ismeri a pénzügyi intézmények működését, az tudja, hogy egy üzletszabályzatban olyan kérdések szoktak rögzítve lenni, hogy mikor és hogyan kell a kifizetéseket teljesíteni, hol van a székhelye, hol vannak a fiókjai a bankoknak. Tehát abszolút technikai kérdésekről van szó. Ebben történt egy olyan változás, hogy ha az üzletszabályzatot módosítja a Diákhitel Központ, ami egyébként minden normál banknál teljesen természetes dolog, akkor jogában áll a későbbiekben az ügyfélnek felmondania a hitelszerződését.
De hangsúlyozom még egyszer, minden lényeges dolgot a kormányrendelet szabályoz, és nincs olyan szándék... - azt már csak még egyszer zárójelben tenném hozzá, hogy május 22-én született ez a döntés, tehát ehhez nekünk még sok közünk nem lehetett.
A földről többször szó esett. Talán nem én vagyok a legjobb szakértője a kormánynak földügyekben, de még egyszer megerősíteném, hogy nincs olyan szándék, hogy külföldiek kezére kerülne a föld. A törvénymódosításnak nem ez a szándéka.
Még egyszer szeretném kérni a képviselő urakat és hölgyeket, hogy folytassanak jó és hasznos vitát az elkövetkezendő időszakban, és a végén támogassák majd a törvényjavaslatot.
Köszönöm szépen, elnök úr... - elnök asszony, köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiból.)
