DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ
DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ
DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem könnyű magánéleti barátom, Kis Zoltán, a szabad demokraták showmanje után komoly dolgokról komolyan beszélni, de megpróbálom. Kicsit kapcsolódva hozzá: jövedelemtermelő képesség, piacra jutás, értékesítési biztonság, ezek lassan tizenöt-húsz éve kulcsszavak a magyar mezőgazdaságban, de most nem ezekről kívánok beszélni, hanem a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat 19. §-ában foglaltakhoz kívánok hozzászólni, amely a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény módosítását javasolja.
Egy törvényjavaslat tárgyalásakor véleményem szerint a javaslat tárgya, tartalma, érdemi része vonatkozásában néhány alapvetést kell megfogalmaznunk ahhoz, hogy a törvényjavaslatot a lehető legvilágosabban és legkorrektebben értékeljük. Alapvetéseim - nem sok új dolgot mondok, de elég gyakran kell ezt ismételni, hogy mindenki egyformán értse -: a termőföld úgynevezett véges jószág, területe adott, nem növelhető, nem termelhető újra. A Magyarországon lévő termőföld mindannyiunké, a nemzet valamennyi tagjáé még akkor is, ha telekkönyvileg jóval kevesebb magánszemély, valamint szervezet és a magyar állam tulajdona. A termőföld munkahely, a vidék lakosságmegtartó képességének eszköze, ezt a munkahelyet védeni kell az ott lakók javára. Mindannyiunknak, az egész nemzetnek érdeke, hogy azok kezében legyen ez a véges jószág, akik legjobban sáfárkodnak vele, azaz a leggondosabban, leghatékonyabban művelik meg, figyelembe véve a mezőgazdasági ágazat és az abban dolgozók érdekét, az egész kérdéskör társadalmi hatását és szerepét a vidék polgárosodásában.
Ezen alapvetésekből a következő következtetéseket szeretném levonni. Az első és ezen szószékből is több alkalommal hangoztatott következtetésem, törekvésem, kívánságom, állításom - amely egyébként egyezik természetszerűen a Magyar Demokrata Fórum évtizedes törekvésével -: a termőföld tulajdona és használata azok kezében legyen, akik ott és abból élnek.
(13.40)
A Magyar Demokrata Fórum elfogadja és életszerűnek tartja a jól működő nagyüzemek létezését, ezek közül is különösen a szövetkezésen alapuló gazdaságokra gondolok elsősorban. De prioritást, pozitív megkülönböztetést kívántunk és kívánunk adni a magángazdaságoknak, a ma úgynevezett családi gazdaságokként törvénybe iktatott formációnak. Ezen törekvésünk magyarázata egyszerű: a magángazda közvetlenül érdekelt a földdel való gazdálkodásban, tehát jól fog sáfárkodni vele. Esetében megvalósul a személyes közreműködés, hiszen egy személyben befektető, kockázatvállaló, gazdaság- és piacszervező, valamint munkavállaló; meg kell említeni azt is, hogy a polgárosodás szereplője, mint önálló parasztpolgár.
Azért is szeretnénk továbbá kiemelten támogatni a családi gazdaságokat, mert így lehet biztosítani esélyegyenlőségüket a tőkebiztos és - hogy ezt a szót használjam - bejáratott nagyüzemek mellett. Ezen kis- és közepes gazdaságoknak nem volt 80-100 év lehetőségük arra a szerves fejlődésre, amely Európa szerencsésebb részein megtörtént. Még ma is hiányzik ezen gazdaságok jól kiépített intézményrendszere, tanácsadói, pénzintézeti, piacra jutási problémákkal küzdenek.
Végül, de elsősorban a legfontosabb következtetésem, szintén általánosan elfogadott, egész konszenzust, legalábbis retorikában konszenzust jelentő állítás: ki kell zárni a földpiacról a bel- és külföldi spekulatív tőkét, és még a használatban is, mint nyugat-dunántúli tapasztalat mondom, korlátozni kell a földhasználatban is a külföldieket, hiszen tapasztalat Győr-Moson-Sopron megyében, itt már elmondtam nemegyszer, hogy ma is kibérelik a helyi gazdálkodók akár társas vállalkozások alól a földet, erőfölényüknél fogva. Kérdés: a következtetéseimben foglalt törekvéseknek és állításoknak megfelel-e az előttünk lévő törvényjavaslat? Összegezve, sajnálattal kell megállapítani: nem, vagy csak egyes vonatkozásokban, kis részben. Mert megszünteti a családi gazdaságok prioritását, pozitív megkülönböztetését a termőföld használatának és tulajdonszerzésének vonatkozásában. Ezen kívül, hogy ezt megszünteti, melyek a kritikus pontok?
A 19. § - amelyről beszélünk - (1) bekezdésének harmadik alpontja helyben lakóknak nyilvánítja, nagyon helyesen, a szakirányú képzettséggel rendelkező, helyben lakást és mezőgazdasági tevékenység élethivatásszerű folytatását vállaló magánszemélyt. Ez azt jelenti, hogy én földet akarok valahol venni, vállalom ezt a kritériumot, és megvehetem a földet. Mi ebben a probléma? Szerencsés lenne például odaírni, hogy magyar oktatási intézményben szerzett szakirányú végzettségről legyen szó. De nagyon fontos, hogy hiányzik egyvalami: a szankció. Mert mi történik akkor, ha az ilyen személy vállalja, megveszi a földet, utána egy év múlva, fél év múlva azt mondja, hogy c'est la vie?
A második problémánk az elővásárlási jog és a haszonbérleti jog megváltoztatása. Említettem, ez a családi gazdaságok háttérbe szorítását jelenti, de látszólag korrekt is lehet, hiszen a családi gazdálkodó is bérlő lehet, földhasználó lehet, és számára ez akkor pozitív. Mi a probléma? A jogi személyek sokrétűsége. Hozzá kell tennem, Kis Zoltán beszélt arról, hogy e kategóriákban a helyben lakást elő kívánják írni, ha jól értettem, csak a gazdasági társaságok személyi tulajdonosaira; nem elég, az összes földhasználóra természetesen elő kell írni, ez így történik valószínűleg. De még akkor is megmarad a probléma, hogy erőfölénnyel rendelkeznek a gazdasági társaságok, a legkülönfélébb rendű és rangú személyek, akik oda bejelentkeznek - ha szankció nincs, akkor még könnyebben lehet -, és nem kell azt bizonygatni, akik ismerik a magyar vidék valóságát, hogy milyen tőkével és kapcsolati tőkével rendelkeznek az egyes társaságok tagjai, tulajdonosai, és ezek milyen erőfölényt jelentenek a családi gazdálkodókkal szemben. És ennél sokkal fontosabb és súlyosabb probléma a zsebszerződéseknek a realizálása majd annó dacumál, a derogáció megszüntetésekor. Hiszen a zsebszerződők ma földbérlők, földhasználók, és ha ezeknek a prioritását biztosítjuk, akkor biztosítjuk azt, hogy amikor majd eljön az ideje, akkor realizálják a zsebszerződést.
Mi a megoldás? Többször elmondtam, 1999-ben önálló törvényjavaslatot is terjesztettem elő ebben az ügyben, a megoldás - és itt eltér a véleményem talán a legkülönfélébb oldalon ülőktől -: nem elég az elővásárlási és elő-haszonbérleti jog törvénybe iktatása, nem elegendő. A tőke erőfölénye megvan az elővásárlási jogosulttal szemben, ha ott van a háttérben. Kérdezem én, hogy János bácsi meg tudja-e venni a földet elővásárlási jogánál fogva, ha én duplát ígérek. Tehát ez nem elegendő. Ezért az úgynevezett helyben lakók kizárólagos tulajdonszerzési és földhasználati jogát kell biztosítani. Ezen a körön belül már aztán birtokpolitikai törekvés kérdése, hogy kik kapnak prioritást, elővásárt vagy előhaszonbérletet, de az legyen helyben lakó. És itt van a kutya eltemetve: jól meg kell fogalmazni, mi az, hogy helyben lakó. Itt már nagyon közel állunk az életszerű és gyakorlatias megfogalmazáshoz.
És meg kell említenem azt is, hogy a római szerződés, mint az EU-joganyag egyik alapja, a termőföld használatát letelepedettséghez köti, és ez teljesen szinkronban van az én elképzelésemmel. Nem szeretek külföldi példákra hivatkozni, de azt hiszem, hogy ez a szerencsés egybeesése az európai joganyagnak is alátámasztja, hogy mi is hozhatunk ilyen törvényt. És végül, azt a bizonyos alkotmányossági aggályt, amellyel annyiszor szembetalálkoztam az elmúlt években, ez a letelepedést vállalóval való bővítése a helyben lakóknak ezt az alkotmányos aggályt, ami egyébként sem helytálló szerintem, abszolút megszünteti, hiszen nem diszkriminál egyetlen állampolgárt se, akinek megvan a szakirányú képzettsége, hogy földet vegyen. És az, hogy szakirányú végzettség kell, hát kérem, gyógyszertárat sem létesíthet mindenki; tehát ez már nem alkotmányossági aggály szerintem, ha bizonyos szakirányú végzettséghez köti ezt a földvásárlást.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Javaslatom: a kormány vonja vissza a javaslatát. Nem azért, mert én most ellenzékből ezt jólesően mondom, hanem azért, hogy bizonyítsa be, hogy nemcsak retorikában, hanem cselekvésben is vállalja a sokat hangoztatott gazdabarát - és ez bizonyos változást jelent a Szocialista Párt retorikájában; elhangzott, a miniszter úr is többször mondta -, a gazdabarát kormány szerepét és a konszenzust kereső kormány szerepét. Ezt be kell bizonyítani cselekvésben. De megoldást jelent az is, ha nem vonja vissza a kormány, de közös gondolkodással, bizottsági módosító indítványokkal hozunk egy olyan törvényt, amely valóban a felvetett problémákat hosszú távra megoldja.
És nagyon fontos a hosszú távú gondolkodás, mert tisztában kell lennünk azzal is, hölgyeim és uraim, hogy az uniós csatlakozás után a hazai jogalkotásban, legalábbis a tőke szabad áramlása vonatkozásában, én úgy tudom a jogászoktól, hogy jobban kötve lesz a kezünk, mint most. És akkor bizony nagyon fontos, hogy most hozzunk olyan törvényt a termőföld vonatkozásában, amely majd a csatlakozás után a derogáció megszűnésekor is megvédi a hazai érdekeket. Mert én vagyok olyan pesszimista sajnos, egyébként optimista természetű ember vagyok, hogy még tíz év múlva se lesz esélyegyenlőség a magyar és a holland gazdálkodó között. Tehát erre a felelősségre hívnám fel a kormány és a kormányoldal figyelmét.
Ez a törvény nem olyan javaslat, amely ezt az aggályomat eloszlatná, ezért sajnálattal kell kijelentenem, hogy a Magyar Demokrata Fórum ezt a törvényjavaslatot ilyen formában nem tudja támogatni.
Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)
