TÁLLAI ANDRÁS
TÁLLAI ANDRÁS
TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! László Csaba pénzügyminiszter úr ma reggel, délelőtt úgy kezdte a expozéját, hogy reform értékű ez a törvényjavaslat. Úgy gondolom, hogy a pénzügyminiszter úrnak sok mindenben igaza van. Abban bizonyosan igaza van, hogy nem történt még meg a parlament életében, legalább is az elmúlt négy évben, hogy az egyik napon benyújtottak egy terjedelmes törvényjavaslatot, ami 12 törvényt módosít, és 320 milliárd forint sorsáról dönt, arról másnap a bizottságokban már véleményt kellett mondani, s meg kellett ítélni azt, hogy a törvényjavaslat általános vitára alkalmas vagy nem alkalmas. Ez teljesen képtelenség, ilyen az elmúlt négy évben, legalábbis a parlament életében nem történt meg. Tehát László úrnak ebben igaza volt, reform ez törvényjavaslat ilyen szempontból.
Mindenképpen meg kell említenem azt is, reform értékű olyan tekintetben is, hogy azzal, hogy több törvény módosítását kezdeményezte a kormány, s ezt a jelenlegi kormánypárti képviselők nem bírálták, tették ugyanakkor az elmúlt négy évben bármely törvénycsomagra azt, jelezvén, hogy ezt így alaposan, mélyrehatóan nem lehet megtárgyalni; most ezt nem tették - tehát úgy gondolom, hogy ez is reform értékű.
De nem okoz problémát most már az sem, hogy a költségvetési törvénynek a módosítása úgy történik meg, hogy nem pótköltségvetés kerül benyújtásra, még csak nem is a zárszámadási törvényen belül, hanem egyszerűen a költségvetési törvény módosításaként hozza ide a kormány. Ilyen megfogalmazás egyébként az államháztartási törvényben nem létezik. Nem probléma már ez a kormánypártiaknak, de erre azt tudom mondani, hogy jól érzékelhető, hogy nem az dönti el a kérdést a szocialista képviselőknek, hogy mi annak a tartalma, hanem az dönti el, hogy a parlamentben hol ülnek és hányan ülnek, és úgy változik meg a véleményük az adott kérdésről.
Reform értékű ez a törvényjavaslat a tekintetben is, hogy nem hiszem, hogy a magyar kormányzat, a pénzügyminiszterség idején előfordult az, hogy valaki egy hét alatt talált a költségvetésben 320 milliárd forintot, tette azt úgy, hogy egy héttel azelőtt még arról beszélt, hogy a kassza üres, és nincs pénz semmire, azt sem tudják teljesíteni, amiről az előző kormányzat döntött. El kell döntenie a pénzügyminiszternek, vagy az nem igaz, hogy 320 milliárd többlet van a kasszában, vagy az nem igaz, hogy üresen hagyta az előző kormány a kasszát, de lassan most már ki kell mondani.
Reform értékű az is ebben a törvényjavaslatban, hogy a pénzügyminiszter a rendelkezésre álló időkeretnek 60 százalékát használta ki az expozéban, 20 perc helyett 12 percet beszélt. Érthetetlen, hogy miért nem indokolta bővebben az előterjesztést. De hát ez egy ilyen gyors törvény, egy rövid expozéval, hiányos indoklással. Azt hiszem, ezeknek a dolgoknak természetes velejárója az, hogy ilyen esetekben bizony nem lehet fölmérni egy benyújtott törvényjavaslatnak a negatív hatásait, a társadalomra gyakorolt olyan nemkívánatos hatásait, amit véleményem szerint a jelen lévő képviselők egyike sem szeretne.
Én ebből két dolgot szeretnék kiemelni: mi az, ami a családokat érintő negatív hatás, és mi az, ami a vállalkozásokat sújtó negatív hatás? A minimálbért terhelő adó eltörlése véleményünk szerint helyes döntés, azonban annak technikája erősen kritizálható. Az adójóváírás háromszorosára való emelésével az alacsony jövedelmű, gyermeket nevelő családokat hozzák hátrányba. Ezek a családok vesztik el a jelenlegi családi adókedvezményüket. 650 ezer forint jövedelemig, két eltartott esetén havi 8 ezer forintot veszít el ez a kétgyermekes család. Ugyanannyi lesz a keresőnek a jövedelme, mint amennyi előtte volt, csak most nem családi adókedvezmény címén, hanem adójóváírás címén fogja megkapni.
Mit is jelent ez? Ebben az évben négyszer 8 ezer forintot, azaz 32 ezer forintot vesznek ki a szocialisták és a szabad demokraták a két gyermeket nevelő családok zsebéből, azoknak a családoknak a zsebéből, amelyek alacsony jövedelemmel rendelkeznek. Nem mosolyogni kell ezen, képviselő urak, hanem a törvényjavaslat 6. számú mellékletének táblázatát áttekinteni, s abban egyértelműen benne van. Na de korrigáljunk! A 32 ezer forint nem teljes veszteség, hiszen jön egy pluszhavi családi pótlék, és jön a 20 százalékos családipótlék-emelés. Ha ezt összeadjuk, és levonjuk a 32 ezer forintból, így is 15 400 forinttal rövidül egy alacsony jövedelmű, kétgyermekes család.
Ha ezt összevetem azzal, hogy a nyugdíjasok viszont kapnak 19 ezer forintot, akkor azt tudom kimondani, hogy azt, amit elvesznek az alacsony jövedelmű, gyermeket nevelő családoktól, oda fogják adni a nyugdíjasoknak. Így van ez helyesen - gondolják a szocialisták. Én nagyon bízom abban, hogy a nyugdíjasok - látva ezt az igazságtalanságot - a családon belül ezt a kérdést meg fogják oldani, és azoknak fogják juttatni a többletjövedelmet, akik arra valóban rászorulnak, oda fogják adni az unokájuknak, oda fogják adni a gyermeküknek, mert a gyermeknevelés terhe elsősorban nyilván az eltartót, a szülőt terheli.
Azt hiszem, nem mondok nagyot, ha rávilágítok arra, hogy ez még a kormányprogrammal is ellentétes. A következőt mondja a kormányprogram a 220. oldalon: családtámogatási rendszerünk nem tesz különbséget érdemek és családtípusok, támogatási formák és támogatási csatornák szerint. Majd így folytatja: a kormány a családi adókedvezmény intézményét úgy fejleszti tovább, hogy ez a jelentős támogatás eljusson azokhoz is, akik ma ezt még kisebb jövedelmük miatt nem élvezhetik. Tessék? Hát itt pont az ellenkezője történik, mint ami a kormányprogramban van! Pontosan attól veszik el a családi adókedvezményt, akinek alacsony a jövedelme.
De ez a látszólag kedvező adózás nemcsak a gyermeket eltartó, alacsony jövedelmű családokat sújtja; sújtja azokat is, akik, mondjuk, az életbiztosításból vesznek igénybe adókedvezményt, akik a nyugdíjpénztári befizetésből vagy más megtakarítási formákból vettek eddig igénybe adókedvezményt. És ami a legsúlyosabb: nem tudják igénybe venni a használt lakás vagy az új lakás vásárlására igénybe vett hitelek után az adókedvezményt ezek a családok. De lehet, hogy összhangban van ez, hiszen az SZDSZ azt ígérte, hogy minden adókedvezményt megszüntet. Reméljük, hogy nem ezt a célt szolgálja ez az intézkedés.
Összességében azt tudom mondani a minimálbér és az adójóváírás kérdésére, hogy azt az adókedvezményt, amit egyébként is igénybe vesznek családi adókedvezmény vagy más adókedvezmény formájában az alacsony jövedelmű családok, azt az adókedvezményt adja most oda az MSZP-SZDSZ-kormány adójóváírás formán normatívában. Így lényegében véve az alacsony jövedelműek - ha tetszik valakinek, ha nem - rosszabbul fognak járni, mint eddig.
(14.10)
De bízva abban, hogy nemcsak 100 nap a világ, lesz majd 101. nap is, számon fogjuk kérni az előbb fölolvasott kormányprogramnak a részét, és ezek a családok, amelyek most négy hónapig hátrányban lesznek amiatt, mert a családi adókedvezményt nem tudják igénybe venni... - igenis, a következő évtől a költségvetésben benne kell hogy legyen ezeknek a családoknak a kompenzálása, amelyek a családi adókedvezményt ezen intézkedések miatt elvesztik.
De nemcsak ők járnak hátrányosan, hanem azok a vállalkozók is, akik az adójóváírás intézményét nem tudják igénybe venni, hiszen nő a hátrányuk. Eddig 3 ezer forinttól estek el, most 9 ezer forinttól esnek el. Egy egyéni vállalkozó nettó jövedelme a minimálbér után 35 500 forint, egy alkalmazottnak 43 700 forint.
Nézzük, mi van erről a kormányprogramban! A kormány a kis- és középvállalkozások fejlődését támogatva és a vállalkozók biztonságérzetének növelése céljából fontosnak tartja a közterhek csökkentését, az adókedvezmények kiterjesztését és az adóterhek mérséklését. Sem biztonságérzet, sem köztehercsökkenés, sem pedig az adókedvezmény kiterjesztése, sőt még az adminisztrációs terhek is növekednek. Szó sincs egyikről sem, ami a kormányprogramban van!
Ha már a vállalkozóknál tartunk és az adminisztrációnál, engedjék meg, hogy áttekintsük a 21. § (17) bekezdését, amely a jövedéki törvényt módosítja. Ez kimondja, hogy január 1-jétől mintegy 60 ezer vendéglátós vállalkozónak nyilvántartást kell vezetnie a sör, az alkoholtermék, a pezsgő és a bor beszerzéséről és annak a fogyásáról, mégpedig telephelyenként és szállítónként. Kérem szépen, ez mintegy 60 ezer vendéglátóegység számára jelent napi fél-egy óra többletadminisztrációt. Ezt nem lehet elvégeztetni a könyvelővel, ezt ott kell helyben csinálni. Ezt nyilván meg kell fizetni az alkalmazottaknak, ez nemcsak többletenergia, hanem többletköltség. Hol van ez összhangban az adminisztrációs terhek ígért csökkenésével? Azt, amit a szőlősgazdákon megspórolunk, ráterheljük a vendéglátósokra. Tessenek megkérdezni őket, hogy mi erről a véleményük!
Tisztelt Képviselőtársaim! Ezzel a törvényjavaslattal sok más probléma is van. Egyrészt a 101. naptól nem tekint át semmit, nem érzékelteti, hogy milyen folyamatok várhatók. Így például nem tudjuk, visszatérve a minimálbérre, hogy egyáltalán emelkedik-e 2003-tól a minimálbér, és ha emelkedik, akkor az emelt minimálbér adómentessége megmarad-e.
Ha áttekintik a törvényt, nem derül ki a törvényjavaslatból, hogy mi lesz 2002. december 31-e után az adójóváírás intézményével, mert a törvény szövegéből az derül ki, hogy az adójóváírás intézménye meg fog szűnni.
Nem tudjuk, hogy 2003-tól milyen keresetnövekedésre számíthatnak például a közszférában, és nem tudjuk azt sem, hogy az adójóváírás emelése beleszámít-e az 50 százalékos jövedelemnövekedésbe.
A bizottsági ülésen nem kaptunk választ, és itt az expozéban és a kormánypárti képviselők felszólalásában sem arra, hogy ez a törvényjavaslat milyen hatással van az inflációra, mennyivel növekszik a kereset inflációja ebben az évben és a következő évben. Nem kaptunk információt arról, hogy milyen kötelezettséget jelent ez a következő évek költségvetése számára. Nem kaptunk információt arról, hogy milyen hatása van a hiányra, az ez évi hiányra és a következő évek hiányára; arra sem, hogy a hiányt hogyan szeretné finanszírozni a kormányzat, milyen hatása lesz az államadósságra, milyen hatása lesz ennek a törvényjavaslatnak a kamatokra, és milyen hatása lesz a jövedelemkiáramlásra és ezáltal az év végén újra várható nyugdíjemelésre, ennek mik a forrásai, s ez milyen összegű.
Egyáltalán nem tudjuk azt, hogy e törvényjavaslat végrehajtása hogyan fog megvalósulni. Nem tudjuk azt, hogy ez finanszírozható-e, hogyan finanszírozható a következő években többletforrásokból, elvonásokból, és hogyan van összhangban a jelenlegi intézkedés az Európai Unió felé haladva a szigorú költségvetési politikával.
Végezetül egy példa jutott eszembe, hiszen úgy vélem, hogy az MSZP-SZDSZ-kormány, legalábbis a '94-98 közötti, a Horn-Kuncze-kormány, összehasonlítva a Medgyessy- és a nem is tudom, milyen kormánnyal - mert SZDSZ-es politikust ma még nem láttunk a bársonyszékben ülni, és SZDSZ-es politikusokat ma még nem nagyon láttunk a teremben (Dr. Veres János: Kis Zoltán bent ült! - Közbeszólások az MSZP soraiból: Bent voltak!), egyáltalán a vitában részt venni; maradjunk abban, hogy a Medgyessy-kormány -, kísértetiesen hasonlít rá, mert mind a két kormány azt mondta, hogy valamit dönteni kell, hozni kell. Nos, a Horn-kormány kilenc hónappal a kormányzása után úgy döntött, hogy egy kutat fog fúrni, egy olyan kutat fog fúrni, amelyből majd a forrás elindul, iható víz lesz belőle, és a társadalomnak majd végre lesz hideg, fogyasztható vize. Hát, ebből a kútból nem jött fel a víz, helyette inkább beleestek a magyar családok a Bokros-csomag révén, és a kút így betemetődött.
A Medgyessy-kormány azt mondta, hogy dönteni kell valamit, nagyot kell dönteni és gyorsan. A Medgyessy-kormány azt tudta, hogy kutat többé nem lehet fúrni, helyette csináljunk valami mást. Hát, ne lefelé menjünk, menjünk felfelé. A Medgyessy-kormány várat épít. Várat épít, gyorsan építi a várat. Mi azt szeretnénk, hogy ha ez a vár nem kártyavár lenne, mert ha ez a vár össze fog dőlni, akkor maga alá fogja temetni a magyar társadalmat, a magyar családokat. Mi ebben nem vagyunk partnerek.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)
(Herényi Károlyt a jegyzői székben Németh Zsolt váltja fel.)
