DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ
DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ
DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ, az MDF képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Miniszter Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! A parlament az elmúlt esztendőben egy új intézményt, egy új agrárintézményt, a Nemzeti Földalap jogintézményét hozta létre. A most tárgyalás alatt levő T/286. számú törvényjavaslat az ezen új intézményről szóló 2001. évi CXVI. törvény módosítását irányozza elő, célozza meg. A módosítás nagymértékben érinti az intézmény szervezeti felépítését és más fontos tartalmi részeket.
Hogy véleményt tudjunk mondani egy intézmény működését szabályozó törvényről, világosan meg kell fogalmazni az intézmény célját, feladatát. Erről jelen esetben az imént említett törvény preambuluma rendelkezik, amelyen a kormány jelenleg tárgyalás alatt levő javaslata nem kíván változtatni. Ez azt jelenti, hogy a jelenlegi kormány egyetért a Nemzeti Földalap célját illetően a polgári kormány elképzelésével.
(Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)
A Magyar Demokrata Fórum nevében ezen helyről, erről a szószékről már volt alkalmam kifejteni, hogy a Nemzeti Földalap mint jogintézmény sokfunkciós szervezet kell hogy legyen. A nevéből látszólag következtethető feladat - mármint az állami tulajdonban, tartós tulajdonban levő termőföldvagyon kezelése, azaz vagyonkezelés - véleményem szerint nagy, de némileg kisebb jelentőségű, mint az a katalizátor szerep, amelyet a sokat emlegetett és még Magyarországon hátralevő ésszerű birtokrendezés során be kell hogy töltsön.
Éppen ezért a T/2937. szám alatt 2000. július 13-án beterjesztett, általam jegyzett önálló törvényjavaslatunkban a Magyar Demokrata Fórum a preambulumban ezt a feladatot emelte ki elsődlegesen a következő szerint - mármint hogy mi a célja a Nemzeti Földalapnak -: "a birtokszerkezet javítása, új, működőképes gazdaságok, üzemek támogatása, az egészséges hazai termőföldpiac megteremtése és a spekulációs célú földvásárlások visszaszorítása". És most jön a második feladat: "valamint az állami tulajdonban levő termőföldvagyonnal való ésszerű gazdálkodás érdekében..." satöbbi, satöbbi.
Kétségkívül a hatályos törvény preambuluma - amit hangsúlyozom, nem kíván megváltoztatni a jelenlegi kormány - hasonló célokat fogalmaz meg, talán kissé kevésbé sarkos megfogalmazásban.
A Magyar Demokrata Fórum elkötelezettsége a magyar termőföldvagyon nemzeti érdekeinknek megfelelő védelme és hasznosítása vonatkozásában talán túlzás nélkül mondhatom, hogy közismert. Csak emlékeztetőül: 1977. - önöknek ez nem tetszett - népszavazás kezdeményezése a külföldiek tulajdonszerzése, földtulajdonszerzése... (Dr. Kis Zoltán: 1997!) 1997., köszönöm. Néha kapok konstruktív segítséget a másik oldalról. Köszönöm. (Dr. Kis Zoltán: Azért vagyunk!) 1999. - hárompártiként jegyzett törvényjavaslat kidolgozása és beterjesztése az úgynevezett helyben lakó gazdálkodók termőföldtulajdon-szerzésének és -használatának érdekében. Mindig hozzáteszem a használatot, nagyon fontos dolog. 2000. - önálló törvényjavaslat a már említettek szerint a Nemzeti Földalap létrehozásáról.
Az elmúlt években a törekvéseink melletti következetes és nagyon kemény kiállással talán sikerült elérni, hogy a parlamenti pártok ma már elképzeléseink egy részét többé-kevésbé elfogadták mindkét oldalon. Ennél sokkal jelentőségteljesebbnek és fontosabbnak tartom azonban, hogy a szakmai közvélemény és az érintett gazdálkodók - legalábbis ahol én járok az országban vagy a körzetemben -, az érintettek túlnyomó többsége is helyesli, hogy a termőföld tulajdona és használata az úgynevezett helyben lakók kezében legyen. Ahogy ezt egyszerűen meg szoktam fogalmazni: azok kezében, akik ott és abból élnek. (Dr. Kis Zoltán Így van!) Természetesen ez egy kizárólagos tulajdonszerzési és használati jogot jelentene. Az már más kérdés, hogy a helyben lakó fogalmát kell jól megfogalmazni, úgy, hogy az ne jelentsen se alkotmányos diszkriminációt, se holmi, egykor majd bekövetkező uniós tagsággal ellentétes szabályokat.
Ugyanakkor újra és újra el kell mondanom - úgy egykori kormánypártiként mint most ellenzékiként -, hogy egyáltalán nem vagyok elégedett. Nem voltam és nem vagyok. Sem az elmúlt évben megalkotott vonatkozó törvények, sem a jelenlegi módosítások nem mentesek hibás agrárpolitikai elképelésektől. Úgy érzem, az is igaz talán, hogy a mindenkori javaslattevőknek nem volt és nincs elég bátorságuk a különböző lobbiérdekekkel szemben olyan törvényt alkotni, amely objektíven, a lehető leghatékonyabban képviseli a magyar mezőgazdaság hosszú távú érdekeit.
A Nemzeti Földalapról szóló törvény módosítását célzó javaslat, amit tárgyalunk, nagyon lényeges változásokat kíván végrehajtani - ahogy említettem - az alig fél éves szervezet működésével kapcsolatban. A Magyar Demokrata Fórum véleménye változatlan, ahogy már idéztem elég hosszan a bevezetőben, a Nemzeti Földalap jogintézménye sokfunkciós szervezet, ez kell hogy maradjon, és a katalizátor szerepet kell erősíteni és növelni.
Természetesen a vagyonkezelés sem elhanyagolható szempont. Ha nemcsak szólamként vagy retorikai fogásként hangoztatjuk unos-untalan, hogy legnagyobb természeti kincsünk a termőföld, amelynek megtartásához, gazdaságos és ökológiailag elfogadható műveléséhez alapvető és hosszú távú nemzeti érdekeink fűződnek, akkor ezen természeti kinccsel való gazdálkodáshoz - tisztelt Országgyűlés - a feladat nagyságához és jelentőségéhez méltó intézményt kellett volna és kellene létrehozni. Mint amilyen más területen például a Magyar Nemzeti Bank.
Ebből a megfontolásból fogalmaztam meg 2000-ben azt a javaslatot, hogy a Nemzeti Földalap jogintézménye legyen bizonyos mértékig független a mindenkori kormánytól. Működését, tevékenységét a rávonatkozó törvény szabályozza, ne pedig kézi vezérlés. Ez nem jelentené persze azt, hogy nem hajtja végre a mindenkori többség termőföld-gazdálkodással, birtokpolitikával kapcsolatos elképzelését, hiszen a mindenkori többség a rávonatkozó törvényt - 50+1 százalékos törvényről van szó - bármikor módosíthatja.
Persze meg kell jegyeznem azt, hogy rendkívül káros az az immár harmadízben képviselőként tapasztalt gyakorlat, hogy a hatalom megváltozása maga után vonja a termőfölddel kapcsolatos elképzelések drasztikus megváltoztatását. Már '94-ben közös sajtótájékoztatón egyetértettünk abban, hogy a magyar mezőgazdaság és az ennek alapját képező termőföld-politika nem viseli el a négyévenkénti drasztikus változásokat. (Dr. Kis Zoltán: Így van!) Sajnos, a konszenzusra való törekvés szerintem ma is csak látszólagos, bár azt el kell ismernem, hogy a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatban néhány helyen visszaköszön a már említett 2000-es egyéni törvényjavaslatom.
Nem tehetek mást, mint összehasonlítva a kettőt, egy-két tényt megállapítok. Számomra előremutató az a szervezeti változás, amely önálló gazdálkodó költségvetési szervvé emeli a Nemzeti Földalap intézményét, és létrehozza területi szerveit. Az is helyes, hogy igyekszik mikroszinten, azaz földközelben, helyi szinten véleményt alkotó grémiumot létrehozni helyi birtokhasznosítási tanácsok névvel. A tanács szó egy kicsit áthallás a mi múltunkból, egy kicsit rossz ízű áthallás ez a tanács, de hát Istenem, a tanács jó tanácsot is adhat. (Dr. Géczi József Alajos: Németországból ment át Oroszországba!) És onnan jött hozzánk, sajnos, bár maradt volna ott, ahol elkezdték ezt. Ez egy kis kitérő, de nem politizáljunk annyira, hanem egy kicsit inkább nézzük a konkrétumokat.
Látszólag korrekt elképzelés a Nemzeti Földalap Ellenőrző Bizottság létrehozása is. Miért mondom, hogy látszólag? Mert a részletekben lakik az ördög. Lehet, hogy a szándék korrekt volt, én nem akarom ezt vitatni, de a 4. § a)-d) pontjaiban felsorolt szervezetek sokszínűsége vajon hogyan teszi lehetővé az egy-egy közös delegált kiválasztását. Önkormányzati szövetségek. Hát tessék rájuk bízni, majd válasszanak ki egy közös jelöltet! Erdőgazdálkodók érdekképviselete, satöbbi, tessék végignézni, hogyan fognak ott választani. Társas vállalkozások érdekképviselete; nemcsak MOSZ van ám, van részvénytársaságok egyesülete (Dr. Kis Zoltán: Stratosz!), szóval ez nagyon sokszínű. Ez nagyon komoly feladat lesz az illetők számára.
Az már közjogi kérdés, hogy parlamenti bizottság megválaszthat-e egy ilyen fontos grémiumot, egy ilyen fontos nemzeti szervezetet. Ez jogi kérdés.
(12.10)
Azt hiszem, a hatalom dönti el úgyis, hogy hol és ki mit választ, ez ízlés kérdése. Én a parlamentet tartanám inkább indokoltnak adott esetben, de ez egy részletkérdés szerintem. Sokkal nagyobb kérdés az, hogy az oda delegáltak kik, és hogyan lesznek kiválasztva.
A legnagyobb változást a törvényjavaslat a Nemzeti Földalapba tartozó termőföldvagyon hasznosításával kapcsolatosan kívánja törvénybe iktatni. Ugyanis a kormány a pályázók útján történő eladást, illetve haszonbérbe adást favorizálja a javaslat 9. §-a alapján. Ha megnézem az én törvényjavaslatomat, ott is hasonló van, bár ott a versenytárgyalást is és az árverést emeltük ki. A probléma tulajdonképpen nem is itt van, hanem a földtörvényben javasolt módosításnál. A földtörvény, amit tárgyalunk, szintén egy hete beszéltünk róla, ahol az elővásárlási rendszert módosítja a kormány; egyébként most is megismétlem, az egész elővásárlási, elő-haszonbérleti rendszerrel kapcsolatban az a bajom, hogy a helyi gazdálkodónak egyáltalán nem jelent különösebb előnyt a tőkeerővel szemben. Lehet bármilyen korrekt pályázat, a pályázat a tőkeerővel szemben a helyi gazdálkodót - aki az elmúlt tíz évben fölküzdötte magát egyáltalán, hogy létezik - nem fogja megvédeni a tőkeerőtől. Ezért a Nemzeti Földalapnak ott az elővásárlási jogot kellene első alkalommal, első helyen biztosítani, de ez egy másik kérdés, az abba a törvénybe tartozik.
Összegezve tehát, el kell ismernem néhány pozitív dolgot, hiszen nem tehetek mást, mert visszaköszön az én javaslatomból, és nem tudok, nem is akarok egyébként mást mondani. De mégis sajnos, egy kétarcúságot kell - nem azért, mert ellenzéki vagyok, hanem mert így látom. Ez a kétarcúság vonul végig a javaslaton. Például törekszik a jogintézmény önállóságára, ugyanakkor meghagyja a tisztelt miniszter úr széles jogkörét, a munkáltatói jogokat és egyéb jogokat, ami mégiscsak egy közvetlen irányítást jelent.
Társadalmasítani kívánja az ellenőrzést, a döntés-előkészítést, ugyanakkor - és itt lehet, hogy elfogult vagyok - teret ad egy sajátos agrárlobbiérdeket képviselő agrárkamarának. Ez nem biztos, hogy szerencsés, ha már egyszer a konszenzusról beszélünk. Tehát mindezek alapján a Magyar Demokrata Fórum az előterjesztést fenntartással és tartózkodással fogadja.
Sokkal egyszerűbb a dolgom a napirenden lévő másik kormány-előterjesztéssel, a földbirtok-politikai irányelvekről szóló H/287. számú országgyűlési határozati javaslat kapcsolatban. Nem szoktam erősen fogalmazni, de most azt vagyok kénytelen mondani, hogy ez az előterjesztés úgy ahogy van, csapnivalóan rossz, semmitmondó és farizeus. Például mivel támasztom ezt a tőlem talán szokatlan megfogalmazást alá? Beszél a családi gazdaságok kialakításáról és megerősítéséről, ugyanakkor a földhasználók helyzetének stabilizálását, fejlődésük elősegítését előtérbe helyezve a jelenleg még túlsúlyban levő nagybirtokrendszert kívánja konzerválni. Mondjuk már egyszer ki! Nézzük meg statisztikailag! Most nincs nálam egyébként, szépen tudnék ebből idézni, de tudomásom szerint ma az úgynevezett nagyüzemi gazdálkodás van még mindig Magyarországon túlsúlyban, amit tudomásul veszünk és nem is vitatunk, de ez a javaslat - szinkronban a földtörvény-módosítással - ezt kívánja konzerválni.
A legfontosabb kérdésről nem beszél, és erről jó lenne már egyszer nyíltan és őszintén vagy szakmailag beszélni tisztességesen. Milyen birtokszerkezetet képzelünk el a jövő magyar mezőgazdaságában? Milyen legyen a nagyüzemek, kis- és középüzemek aránya? A tartós állami földekből mennyit kívánunk meghagyni a privatizált üzemek részére amennyi a működésükhöz kell, és mennyit kíván a Nemzeti Földalap, illetve a kormány eladni, értékesíteni vagy éppen a kisüzemek fejlesztésére felhasználva bérbe adni? És folytathatnám a kérdéseket.
Az előterjesztésben olvasható hangzatos és semmitmondó mondatokkal, az általánosságok megfogalmazásával nem megyünk semmire, tisztelt hölgyeim és uraim. A Magyar Demokrata Fórum a termőföld ismételt magántulajdonba adása óta, amely sikerült úgy-ahogy - és az akkori politikai, hatalmi, történelmi viszonyok, most már tíz évvel ezelőtt történtek -, ahogy tudtuk, megtettük. Mindenesetre megtörtént a magántulajdonba adás, azóta az üzemszerkezet tekintetében, azt hiszem, következetes álláspontot képviselünk. Az üzemméret, az üzemmeghatározás és birtokpolitika, azt hiszem, nagyon összefüggő fogalmak, illetve összefüggő hatású dolgok. Tudomásul véve - mindig ezt mondtuk - a magyar valóságot, a nagyüzemek múltból megörökölt rendszerét, szükségesnek tartjuk a családi gazdaságok, a magángazdaságok pozitív megkülönböztetését. Ezt mindig elmondom, és hozzáteszem indoklásul, hogy röviden megfogalmazva azért, mert még ma is ott tartunk, hogy a családi gazdálkodók esélyegyenlőségét kell megteremteni. Erről egy héttel ezelőtt itt beszéltem, nem akarom megismételni az indokaimat és az ezzel kapcsolatos, azt hiszem, eléggé ismert véleményemet.
Az elmúlt tíz év, hölgyeim és uraim, bizonyította, hogy a nehéz agrárkörnyezetben, agrárgazdasági környezetben is ezek a nehezen induló, szinte a semmiből föltámadó magángazdaságok fejlődtek, és ma már az úgynevezett családi gazdaságoknak valóban tízezres nagyságrendjéről beszélhetünk, és ezek jól működő, versenyképes árutermelő gazdaságok. Éppen ezért nagyon jó volt, hogy első lépésként az elmúlt esztendőben jogi megfogalmazást nyert a családi üzem, a családi gazdálkodó fogalma. A mezőgazdasági üzemek sokfélesége megkívánja, hogy ne csak a családi üzem szerepeljen mint jogi kategória az agrárjogban, hanem rövidesen, minél előbb meg kell fogalmazni jogilag - úgy, ahogy a családi gazdaságot megfogalmaztuk - az egyéb kategóriájú, kis-, közép- és nagyüzemek jogi fogalmát. Hiszen ezen üzemek meghatározása, és hozzáteszem, ezt nem a területnagyság szerint kell csupán vagy elsősorban, jövedelemtermelő képesség, megélhetés biztosítása, ezeket kell átnézni és ezeket kell figyelembe venni, és így megfogalmazni a különféle üzemek jogi kategóriáit. Ez a feladat persze nem könnyű.
És most hadd udvaroljak kicsit az agrárértelmiségnek! Ez a valóban magas kvalitású és világszínvonalon oktatott agrárértelmiség és agrárjogász-társadalom meg tudja ezt oldani, ehhez csupán világos politikai akarat kell, és jó lenne szakmai konszenzus. Azt hiszem, a szakemberek alá tudják támasztani, hogy ha egy ilyen megfogalmazás, az üzemek megfogalmazása nemcsak a birtokpolitika kialakítása és végrehajtása szempontjából lenne hasznos, hanem az egész támogatás, a mezőgazdasági támogatás egy része ilyen alapon juthatna el a gazdálkodókhoz, és ezt már akkor nagyon jól lehet differenciálni, hogy a különféle üzemméret, a különféle megélhetést nyújtó üzem - ami mondom, mint jogi kategória kellene hogy megfogalmazásra kerüljön - már a támogatás alapjául szolgálhat. (Dr. Kis Zoltán: Üzemméret.) Üzemméret. Ez egyfajta támogatás, ami konkrét, korrekt, lobbi nélküli és normatív. Tudjuk jól, hogy a támogatások akkor jók, ha igazán normatívak és mindenki számára egyenlő mértékben, egyformán hozzáférhetőek.
Tehát összegezve, a Magyar Demokrata Fórum nagyon fontosnak tartja, hogy a kormány ne csak szavakban, hanem tettekben is konkrét elképzelésekkel támogassa a kis- és középméretű családi gazdaságok fejlődését. Ezért sürgetjük, miniszter úr, a Nemzeti Földalap kezelésében lévő tartós állami tulajdonú földek, 400 ezer hektárból családi gazdálkodók tulajdonába vagy használatába való adást úgy, hogy a már említett privatizált üzemek létét se veszélyeztessük. Ez megint egy nagy munka, ez egy mikroszintű munka. Mindig általánosságban beszélünk. Hallom itt azt, hogy 40 ezer ember dolgozik ott, és akkor jaj, mi lesz velük? Tessék megnézni konkrétan, hogy X. gazdaságban az ott meglévő eszközök hasznos kihasználása érdekében, állattartó telepek működéséhez mennyi föld kell! Ez szakmai kérdés, ez nem politikai kérdés. Nézzük meg, lehet hogy X gazdaságban - hadd ne mondjak nevet! - van 2000 hektár most tartós haszonbérletben, abból 1000 hektár is elég ahhoz a gazdasághoz, és 1000 hektárból meg lehet csinálni X családi gazdálkodót, ha van hozzá politikai akarat. Mert jelentkező - tessék elhinni! -, az lesz rá.
Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm, hogy meghallgattak. Ezt a birtokpolitikai irányelvekről szóló határozati javaslatot egyértelműen nem tudjuk elfogadni. Köszönöm szépen. (Taps.)
