DR. EÖRSI MÁTYÁS
DR. EÖRSI MÁTYÁS
DR. EÖRSI MÁTYÁS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Asszony! - pontosabban immáron: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Amikor a miniszter úr elkezdte a miniszteri expozéját, azzal kezdte, és igyekeztem magam beleélni a helyzetébe, hogy amikor az igazságügy-miniszter a parlamentnek az alkotmány módosítását előterjeszti, akkor erre az igazságügy-miniszterek sokat készülnek. Úgy gondolják, szerintem joggal, hogy rendkívüli helyzetben van a parlament. Rendkívüli pillanatot él meg a parlament akkor, amikor az alkotmány módosítását tárgyalja, két okból: az egyik ok, amit az alkotmányos jogszabályok ránk kényszerítenek, hogy itt konszenzuskényszerről van szó, tehát szemben más törvényekkel, ahol komoly viták után a többség eldönti a kérdéseket, itt meg kell állapodnia a kormánynak és az ellenzéknek; de nem csak ezért, azért is, mert minden jogász és legfőbbképpen minden alkotmányjogász számára az alkotmány kiemelkedik az összes többi törvény közül, mind a jelentőségét, mind pedig a szakmai szépségeket tekintve. Meg kell mondjam, ebben a vitában rendkívüli módon élveztem mind Vastagh képviselő úrnak, mind pedig Szájer képviselő úrnak - immáron elnök úrnak - az előadását. Két nagyon magas színvonalú, rendkívül érdekes értekezést, érvelést hallottunk.
Úgy érzem, hogy a mai vita az alkotmány módosításáról nemcsak azért tér el általában az alkotmányról folyó vitáktól, mert most úgy került be a szöveg a parlament elé, hogy azt megelőzően a konszenzus nem jött létre - bár kicsit keserű szájízzel emlékszem olyan esetekre, amikor bekerült a parlament elé egy konszenzusos szöveg, és a parlament mégsem fogadta el, de fátylat a múltra.
Egy olyan különbségre szeretném az Országgyűlés figyelmét felhívni általában egy alkotmánymódosítás és a mai alkotmánymódosítás között, hogy amikor a magyar parlament az esetek többségében az alkotmányt módosítja, akkor a magyar állami élet belső viszonyainak a legfontosabb garanciáit tárgyalja. Ezért annyira érdekes, ezért annyira szép, ezért annyira fontos, hogy konszenzus jöjjön létre, mielőtt a Házhoz bekerül.
Amióta én parlamenti képviselő vagyok, ez a rendszerváltás óta van így, egypárszor megéltem alkotmánymódosítási vitát a Házban, ez az első alkalom, amikor az alkotmányt a Ház nem azért módosítja, mert egyszerűen a korábbinál jobb alkotmányt akar - nem mintha ez nem lenne fontos érv, mert borzasztóan fontos érv -, hanem ebben az esetben az alkotmánymódosítás inkább egy eszköz egy más, az alkotmány belső körén kívül eső politikai cél eléréséhez, Magyarország európai uniós tagságához. Ez viszont visszavezet bennünket ugyanoda, mint amikor az alkotmányozás szépségéről beszélünk, hiszen 1990 óta minden parlamenti párt, kivéve, mondjuk, azt a parlamenti pártot, amelyik már nem tagja a parlamentnek, támogatta azt, hogy Magyarország csatlakozzék az Európai Unióhoz.
Ezért amikor a miniszter úr, és őt ismételve, azt hiszem, Szájer képviselő úr Kossuthra, Széchenyire és a XIX. század nagyjaira hivatkozik, akkor hadd tegyem ehhez hozzá, bár mint liberális képviselő, én sosem voltam olyan jó, mint főképp a jobboldal, hogy ilyen történelmi ethoszokat idézzek fel a Ház előtt, de szokás Szent Istvánra hivatkozni az európai uniós tagsággal kapcsolatban, hiszen ha jól tudom, és ebben bizonyára mindenki egyetért velem, sokszor elhangzott a magyar politikai közbeszédben, hogy Magyarország európai uniós tagsága nagymértékben hasonlítható ahhoz, mint amikor Szent István Magyarországot a keresztény Európába vezette. Akkor is egy olyan helyzetben voltunk, hogy Magyarországnak döntenie kellett, hogy Európa centrumához tartozik, vagy pedig a perifériáján marad. Nagyon sok történész - nem tudom, van-e értelme az ilyen típusú elemzéseknek - azt mondja, hogy a magyarság fennmaradását az biztosíthatta, hogy akkor Szent István, megjegyzem, nagyon kemény ellenzékkel szemben, Magyarországot, ha tetszik, tűzzel-vassal bevezette a keresztény Európába.
(16.20)
Ezért úgy gondolom, hogy akik ma Magyarországon az Európai Unió lelkes hívei, azok Szent István hagyományát követik, és azok, akik úgy gondolják, hogy Magyarországnak ki kellene maradnia az Európai Unióból, inkább Vazul követőinek tekinthetőek.
Tisztelt Országgyűlés! Ez persze nem jelenti azt, hogy amikor az Európai Unióról beszélünk és azon belül az alkotmányról beszélünk, akkor ne lenne legitim és ne lenne helyénvaló kifogásokat felhozni, aggályokat megfogalmazni, mert természetesen semmi sem maga a diadalmenet; minden, még a legszebb folyamatok is ellentmondásosak lesznek. Azonban szeretnék annak a véleményemnek hangot adni, hogy akár az Európai Unióról magáról beszélünk - mint az előző vitában erről folyt szó a parlamentben, az európai uniós tagságról -, akár az ehhez vezető úton az alkotmányozásról beszélünk, én szívesen látok mindenfajta érvet, szívesen látok mindenfajta kifogást, szívesen látok mindenfajta javaslatot, amely azt mondja egy most asztalon lévő megoldásról, hogy jobbat tud helyette. Azonban ha az a benyomásom, hogy ezek a kifogások, ezek a megjegyzések feltételként fogalmazódnak meg, tehát ha azt mondja valaki, hogy csak ezeknek a feltételeknek a teljesítése esetén járulok hozzá, hogy 1. alkotmányt módosítsunk vagy 2., hogy Magyarország belépjen az Európai Unióba, akkor ez számomra kicsit olyan, ha már Vazul nevét említettem, mint ha annak idején, amikor Szent István Magyarországot bevezette az európai unióba, az akkori ellenzék azt mondta volna, hogy ő támogatja Magyarországnak a keresztény Európához való csatlakozását, de csak akkor, ha úgymond, a kalandozásokból származó nettó bevétel meghaladja a GDP 3 százalékát. Belátható, hogy nyilván jó lett volna, hogy a kalandozások magas bevételt hozzanak a magyarságnak, de hát ezekkel nem lehet összekapcsolni.
Szóval a dolgok mértékében akkora különbség van, hogy azt mondjuk - és az európai uniós vitára is most itt visszatérek -, hogy persze, akarjuk-e a kis-, középvállalkozásokat, sok mindent akarunk elérni az európai uniós tagsággal, de ha nem mindent sikerül azonnal, ezt szerettem volna mondani, akkor is Magyarországnak be kell lépni az Európai Unióba. És lehet azt mondani, hogy a kormány által az asztalra tett néhány megoldás nem a legtökéletesebb, lehet, hogy meg tudunk ezekről állapodni, erről majd fogok nyilván beszélni; csak azt kérem, azt senki ne mondja, hogy ha ezek és ezek a feltételek nem valósulnak meg, akkor nem tudom elfogadni az alkotmány módosítását, mert ez azzal fog járni, hogy kimaradunk, és az nem lenne helyénvaló.
Rátérve most már arra, hogy miért is van szükség alkotmánymódosításra; bár hozzáteszem, hogy ezzel '90 óta minden parlamenti párt tisztában van, és a vitában gyakran felmerül a szuverenitás kifejezés, amikor ez a mostani vita elkezdődött - nem a mai napra gondolok, hanem az elmúlt hetekre -, én hallottam olyan képviselőt, aki azt mondta, hogy hát persze, be akarunk lépni az Európai Unióba, de a Magyar Országgyűlésnek a szuverenitásából nem engedhetünk, hát mégiscsak elképzelhetetlen lenne, ha a Magyar Országgyűlésnek az utolsó szava nem lenne ott minden döntésnél. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Azt tudom mondani, hogy akkor nem lépünk be az Európai Unióba.
Szóval az Európai Uniónak vannak játékszabályai, az egyik játékszabálya, nem is kevéssé fontos, igen fontos játékszabálya azt mondja ki, hogy bizonyos döntések bizony nem ebben a szép, díszes teremben, a Magyar Országgyűlésben születnek meg, hanem Brüsszelben születnek meg, ahol a terem lehet, hogy kevésbé díszes, lehet, sőt egészen biztos, hogy kisebb a teremnek a patinája, azonban az Európai Unió ott olyan döntéseket fog hozni, amelyek Magyarországra ki fognak terjedni.
Rendkívül érdekes vitát hallottam az előttem szólóktól a tekintetben, hogy itt most átruházzuk a szuverenitásunkat, vagy pedig a szuverenitás közös gyakorlására kerül sor Brüsszelben. Én azt tudom önöknek mondani, tisztelt hölgyeim és uraim és tisztelt kormány, hogy nekem mind a kettő jó. Ha ebben a nagy pártok megállapodnak, és azt mondják, hogy átruházzuk a szuverenitást, én azt támogatni fogom, ugyanis én abból indulok ki, hogy azok az országok - a mai tizenötről van szó -, amelyek átruházták a szuverenitásuk egy részét, ezzel jól jártak, nem látom vesztesét ennek a folyamatnak. Én úgy gondolom, hogy a globalizálódó világban, akár szeretjük, akár nem szeretjük a globalizációt, globalizáció van; a döntések akkor tudnak hatékonyak lenni a kicsikre is, ha azokat erőcentrumokban hozzák meg. Következésképpen ennek a kicsi Magyarországnak érdeke az, hogy a rólunk szóló döntéseket - a mi érdekeinket is figyelembe véve - egy komoly erőcentrumban hozzák meg, és ezek a brüsszeli döntések hatékonyabbak lehetnek, mint a Budapesten meghozott döntések.
De hát beszélhetünk persze közös gyakorlásról is. Itt egy megjegyzést szeretnék tenni, ez pedig úgy hangzik, hogy az Európai Unió az eddigiekben konszenzussal hozta meg a döntéseit, következésképpen lehetett joggal mondani azt, hogy közös szuverenitásgyakorlásról van szó, azonban az Európai Unió belső jogfejlődése abba az irányba hat, hogy többségi döntések fognak születni a jövőben. Következésképpen - nehogy valakinek a nemzeti érzékenységét megbántsam - el tudom képzelni, hogy egy dán minisztert vagy egy dán politikát le fognak szavazni, és ebben a helyzetben akármit is mond ki a dán alkotmány erről a kérdésről, ott bizony Dánia nem közösen fogja gyakorolni a szuverenitását, hanem tőle függetlenül fogják vagy vele szemben adott esetben. Tehát nem árt ezt a szempontot is figyelembe venni, amikor erről a döntést meghozzuk. De még egyszer, a mondanivalómnak a lényege az, hogy akármilyen a megállapodás, számunkra a dolog jó lesz.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ezek között az ellenvetések között, amelyeket hallottam, vannak olyanok, amelyekkel egyetértek, vannak olyanok, amelyekkel nem értek egyet. Számomra a kulcskérdés az, hogy ezek az ellenvetések összeállnak-e egy nagy nemmé, egy olyan nagy nemmé, amelyről azt mondaná a kritika gyakorlója, hogy ha ezekben és ezekben nem születik megállapodás, akkor nincs alkotmánymódosítás. Ez kulcskérdés számomra, mert ha nem állnak össze egy nagy nemmé a különböző kifogások, a különböző észrevételek, akkor érdemes mindegyikről beható vitát folytatni, és a végén egy kompromisszumot létrehozni. De ha összeállnak egy nagy nemmé, hölgyeim és uraim, akkor nagy baj van, mert akkor itt az izmok egymásnak feszülnek, akkor szkanderezni fogunk, és akkor ennek az lesz a vége, hogy ki meri tovább az autóját rajta tartani az úton, miközben vele szemben halad egy másik, és ki hogyan fog elszámolni saját választóival akkor, ha megbuktatja az alkotmány módosítását; annál is inkább, mert minden, a parlamentben helyet foglaló párt szavazóbázisának a jelentős többsége támogatja az európai uniós csatlakozást, ezért mindenkinek meg kell fontolnia, hogy ezzel a többséggel szembe fog-e menni. Én egyébként optimista vagyok ebben a kérdésben.
Ellenzéki hozzászólók elmondták az Európai Unió-vitában is és a mostani vitában is már, hogy az Igazságügyi Minisztérium milyen méltatlanul járt el velük szemben, amikor megszervezte vagy összehívta ezt a tanácskozást. Én nem egészen értem, hogy miért annyira fontos ez a dolog. Érdekes módon, bár tényleg rövid időre hívták össze azt az egyeztetést, de a kormánypártok fel tudtak készülni, nem volt ez akkora probléma, nem akkora az anyag; ezzel foglalkozunk mint alkotmányjogászok évek óta, mi felkészültünk, elmentünk, meg tudtuk vitatni. Nekem volt kicsit egy olyan érzésem, hogy mintha fogást kerestek volna rajtunk az ellenzéki pártok, hogy na, ha egy napra hívták össze, akkor nincs időm elolvasni, akkor nem tudok elmenni - milyen gonosz ez a kormány, hogy nem egyeztet komolyan! De volt egy második egyeztetés is, ahol az ellenzéki pártok elmondták az észrevételeiket; megállapodás ugyan nem jött létre, ez igaz - de az is igaz, hogy a kormány ennek alapján átdolgozta a tervezetét és benyújtotta, és szerintem sokkal jobb lett egyébként, mint a korábbi.
Tehát én úgy érzem, hogy azért az a vád, hogy a kormány nem tett meg eleget a konszenzus elérése érdekében, szerintem megalapozatlan - de hát akkor mi történt? Akkor a Fidesz összehívta az egyeztetést - megjegyzem, egy napra hívta össze a Fidesz -, elmentünk rá. Ha a Fidesznek az a fontos, hogy ő hívja össze, mert akkor meg tudunk állapodni, akkor elmegyünk, és megpróbálunk megállapodni. Szóval nem csinálunk mi ebből kardinális kérdést, nem csinálunk presztízskérdést, mert számunkra a legfontosabb az, hogy kompromisszum létrejöjjön.
(16.30)
Amikor a tegnapi tárgyalásnak vége lett, akkor mindegyik kormánypárti képviselő - Vastagh képviselő urat és magamat hallottam nyilatkozni - azt mondta, azt mondtuk, hogy nyitottak vagyunk mindenfajta megállapodásra. Csak ellenzéki képviselőtől hallottam... - szerintem például az Ékes József MDF-es képviselő által benyújtott irat nagyon jó irat, nagyon sok olyan javaslat van benne, amit érdemes megfontolni. Aminek nem örültem, hogy Ékes képviselő úr utána azt mondta, hogy ehhez meg ehhez ragaszkodunk. Mit jelent az, hogy ragaszkodunk? Ha nem fogadjuk el, akkor nincs alkotmánymódosítás?
Azt javasolnám, hogy a megfogalmazásainkban legyünk puhábbak, szoftabbak, ahogy a miniszter úr. Amikor ő beszélt a kormány számára fontos szakaszokról, nem azt mondta, hogy ragaszkodunk, hanem azt mondta, hogy ezekből igazán nehéz lenne engedni. De látják, nyitva van a kérdés, hogy ha valamiért muszáj, meg tudunk állapodni. Azt kérem, hogy senki ne rögzítse semmiről, hogy na, ehhez én ragaszkodom, mert abból nagy baj lehet, hiszen az alkotmányt valóban módosítani kell.
Engedjék meg, hogy befejezésül néhány konkrét pontra kitérjek! Az egyik a monizmus-dualizmus kérdése. A magyar jog jelenleg a nemzetközi jog inkorporálása területén a dualizmus talaján van, ami azt jelenti, hogy hiába ír alá a miniszterelnök vagy bárki bármilyen nemzetközi szerződést, az attól válik a magyar jog részéve, ha azt a Magyar Országgyűlés ratifikálja.
Az Európai Unióban ez meg fog változni. Tehát a magyar jog részben a monizmus talajára kerül - erről Szájer József sokat és szerintem nagyon jól beszélt. Úgy gondolom, hogy érdemes megfontolni, hogy az európai uniós tagsággal egyidejűleg nem érdemes az egész magyar jogrendszert átállítani a monizmusra. Úgy gondolom, hogy azok a folyamatok, amelyekről Szájer József beszélt, hogy hogyan tud az Országgyűlés kontrollt gyakorolni a kormány nemzetközi szerződés előkészítésével kapcsolatos tevékenysége fölött, működhetne más területen is, de szerintem egy világosabb rendszer létrejöhetne. Én egyébként tudom támogatni azt, amit Szájer képviselő úr elmondott.
Érdekes volt az a felvetés, amit a NATO-ról mondott. Valóban, az előző ciklus alatt nem volt meg a bizalmunk a kormánnyal szemben, ezért nem szavaztuk meg. Most megvan a bizalmunk a kormánnyal szemben, ezért most készek vagyunk megszavazni. Valaki azt súgta a fülembe, hogy itt házszabályi gondok lehetnek. Javaslom, hogy küszöböljük ki, nehogy azt gondolja bárki, hogy politikai okok vannak. (Moraj.) Mindenre van megoldás, képviselő úr. Jó lenne, ha tényleg meg lehetne oldani. Megmondom őszintén és nyíltan, hogy ezt a gesztust a Fidesz részéről méltányolom és fontosnak tartom.
A népszavazás idejével kapcsolatban rengeteg kiváló érv felmerült. Úgy gondolom, hogy ebben nem nagyon lehet egymást meggyőzni. Az egyik érv jobb, mint a másik; én csak egyet tennék hozzá: politikai érv. A csatlakozó országok egymás között abban maradtak, hogy érdemes, hogy Magyarország kezdje meg a népszavazást abból a politikai megfontolásból, hogy nálunk a legmagasabb az Európai Unió támogatottsága, következésképpen húzzuk magunkhoz a többi tagjelölt országot. Néha mondják, hogy nemzetköziek vagyunk - igen, én az vagyok, én internacionalista vagyok, és szeretném, hogy Magyarország tudjon segíteni azoknak a csatlakozni vágyó országoknak, hogy ott is legyen meg a támogatottság. Tehát kérem a képviselő hölgyeket és urakat, hogy e nagyon sok, nagyon szép jogi érv közepette mérlegeljék még ezt is, ha lehetséges.
Hogy milyen Európai Unióba lépünk be, merült fel a kérdés. Erről nagyon szívesen beszélnék hosszasan, de most nem teszem, mert az időnk lejárt. Azt tudom csak mondani, hogy az Európai Unió, amelybe belépünk, sem gazdaságilag, sem jogilag nem tökéletes. Senki nem állította, hogy tökéletes - többek között ezért megyünk be. Ha nem megyünk be, akkor nem lesz módunk, hogy ezen változtassunk. Nem olyan régen itt volt ebben az épületben a norvég király. Megkérdeztem tőle, hogy milyen az Európai Unión kívül lenni. Azt mondta, hogy ők nincsenek kívül, ők belül vannak, csak éppen a döntésekhez nem tudnak hozzászólni, mert nem tudnak részt venni a struktúrákban. Tehát ahhoz, hogy részt tudjunk venni a struktúrákban, hogy jobbá tehessük az Európai Uniót jogilag, gazdaságilag, szociálisan, önök mondják meg, milyen szempontból, ehhez be kell tudnunk menni.
Úgyhogy, tisztelt hölgyeim és uraim, én egy dolgot szeretnék: a Szabad Demokraták Szövetsége nevében szeretném kijelenteni, hogy nekünk minden megoldás jó, minden megoldás, amelynek eredményeképpen a Magyar Köztársaság alkotmánya módosulni fog olyan módon, hogy annak eredményeképpen Magyarország minél előbb és minél sikeresebben beléphessen az Európai Unióba. Bármilyen ilyen megoldást tudunk támogatni, bármilyen ettől eltérő megoldást, amely Magyarország számára nehézséget, gondot okozna, semmilyen esetben nem tudunk támogatni. Ilyen mértékben vagyunk elkötelezett hívei Magyarország európai uniós tagságának.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)
