DR. HARGITAI JÁNOS
DR. HARGITAI JÁNOS
DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az emberi jogi bizottság is tárgyalta ezt a törvénytervezetet, az alkotmánymódosítást, annak ellenére, hogy nem volt kijelölt bizottság. Önmagában sajnálatosnak tartom, hogy kisebb súlyú törvényeket esetleg egy kosárra való bizottság is tárgyal, és amikor az alaptörvény módosításáról van szó, azt csak három bizottság tárgyalja. Az emberi jogi bizottság kérésre sem lett kijelölt bizottság, mert Wekler alelnök úr erre nem látott lehetőséget.
Mégis létrejött ez a bizottsági ülés, ráadásul ez egy olyan bizottsági ülés volt, ahol két helyettes államtitkár is képviselte a minisztériumot. Az államtitkár asszony most is nyomon követi a vitát, és az államtitkár urat is még láttam az utóbbi percekben, úgyhogy a korrektség kapcsán ezt itt el kellett mondanom.
Először egy olyan témával kezdeném a megszólalásomat, felborítva egyébként egy logikai sorrendet, ami az emberi jogi és kisebbségi bizottság nézőpontjából izgalmassá tette ezt az alkotmánymódosítást. Ez a javaslat 10. §-a, ami a választási kérdéseket szabályozza újra. Itt az alkotmány 70. §-ának újrafogalmazásáról van szó, és amit itt most a jogalkotó tesz, az az európai szerződésből, az uniós állampolgárt megillető választójogból gyakorlatilag következik. Ezzel az égvilágon semmi gond nincs, sőt örvendetes az, hogy a magyar alkotmány továbbmegy annál, mint amire az Európai Közösség szerződése kötelezi; továbbmegy egy ponton, amikor az uniós polgároknak - Dávid Ibolya szerint ez egy pongyola megfogalmazás -, tehát az Unió állampolgárainak megadja azt a lehetőséget, hogy a helyi népszavazások és népi kezdeményezések során is megnyilvánuljanak.
Ugyanakkor egy dolog el is sikkad, mert a magyar választójogi rendszernek a kisebbségi választás is részese volt, és ez a jelenlegi 70. §-ban szabályozva van. Rosszul van ugyan szabályozva, de ettől még a tény tény, hogy szabályozva van. Ez az elem úgy kerül ki az alkotmányból, hogy az alkotmány módosítása során a beterjesztő erről semmit nem mond, és ez eléggé sajnálatos a következők miatt.
Gondoljanak bele abba, hogy ha a hazánkban letelepedő európai uniós más tagállamok polgárai, állampolgárai a települési választások során itt lehetőséget kapnak - ez következik az európai szerződésből -, akkor egy kisebb súlyú jogintézmény létrehozása során miért ne kapnának lehetőséget - ez a kisebbségi önkormányzat. A napnál is világosabb, hogy az ide visszatelepülő német vagy osztrák, aki egykor még magyar állampolgár is volt, csak ettől a jogától megfosztották, ennek a közösségnek a részese - miért ne vehetne részt e közösség jogintézményének a kiépítésében?
Előremutató akkor lett volna a mi szabályozásunk, ha nem kiejtjük a jelenlegi, rosszul megfogalmazott mondatot, hanem jól megfogalmazzuk, és ezáltal gazdagítjuk ilyen szempontból az uniós polgárokat megillető választási lehetőségeket. Ez azért lett volna fontos, mert azzal, hogy kelet-közép-európai országok bekerülnek az Unió rendszerébe, meggyőződésem, hogy az Unió polgárait eddig megillető alapjogvédelmi rendszer gazdagodni fog. A kisebbségi jogok szabályozása kapcsán meggyőződésem, hogy gazdagodni fog; gazdagodni fog többek között azért, mert az Európai Bizottság a csatlakozni akaró országok számára egy olyan mércét állított fel, amit nem alkalmazhat a saját tagjaival szemben. Ha mi ezzel a gazdagabb alapjogvédelmi rendszerrel, amit most mindenképpen a kisebbségek jogi védelmére értek, kerülünk be az Európai Unióba, ezzel, ha úgy tetszik, növeljük azt a színvonalat, amit az Európai Unió most képvisel. A magyar alkotmányos hagyományok meg az észt alkotmányos hagyományok is az Európai Unió hagyományai lesznek, és maholnap meglesz az Európai Bíróságnak arra a lehetősége, hogy egyszer ennek kapcsán is megfogalmazzon olyan európai értékeket, amelyeket az Unió tagállamainak alkalmazniuk kell, mint ezt egyébként számtalan döntésében tette, amikor az alapjogvédelmet szabályozta. Itt elmulasztunk egy olyan lehetőséget, amivel valami előremutatót mondhatnánk az Európai Uniónak.
A másik kérdéskör, amiről mindenképp szólni szeretnék, a parlament és a kormány viszonya a jelenlegi szabályozás kapcsán. Én önmagában azt is sajnálatosnak tartom, hogy csak a kormány nézőpontjából van szabályozva ez a kérdés. Már hangot adtam annak az álláspontomnak, hogy ez puhán van szabályozva. Szerintem a helyes eljárás az lett volna, ha az alkotmányban az Országgyűlést érintő fejezetben megfogalmazunk hatáskört az Országgyűlésnek: mi a Magyar Országgyűlés szerepe az európai integrációs folyamatban, ami nem zárul le a csatlakozással, hiszen ez egy folyamat.
Ezt az okfejtésemet arra is alapozom, hogy az amszterdami módosítás során egy jegyzőkönyvet csatoltak az Európai Unió szerződéséhez, és így ez a jegyzőkönyv is a szerződés részévé vált. Igaz az, amit az államtitkár asszony nekem a bizottsági ülésen mondott, hogy ez a jegyzőkönyv elsősorban a bizottságnak szab meg jogosítványokat, hogy kellő időben tájékoztassa a kormányokat bizonyos témákról, hogy ők a parlamentet is tájékoztatni tudják. Na jó, de ezt nem öncélúan mondta az Európai Közösség!
(17.50)
Az Európai Közösség ezt azért mondta, mert kívánatosnak tartja, hogy csökkenjen az a demokráciadeficit, ami az Európai Közösséget majd jellemzi, hogy a parlamenteknek nagyobb hatása legyen a döntések létrehozására. Ezt a gondolkodást követve kellene nekünk is fogalmaznunk. És nem azt kellene például mondanunk, hogy a Magyar Köztársaság kormánya egyszerűen megküldi azoknak a témáknak a jegyzékét, amelyekkel éppen az Unióban foglalkoznak, hanem azt kellene mondani, hogy kellő időben megküldi, mert ez következik a nizzai szerződés módosításából, vagy a magyar kormány álláspontjának ismertetésével küldi ezt meg a parlamentnek, hiszen csak egy témajegyzéket küld el a parlamentnek vagy egy bizottságnak; hát milyen álláspontot fog erről kialakítani a magyar parlament?
A másik dolog: elég-e az, ha a magyar parlament véleményének ismeretében tárgyalhat a kormány? Én azon az állásponton vagyok, hogy ha a dán példát követnénk, és minden esetben megkötnénk a kormány kezét, az valószínűleg nagyon nehéz működést jelentene, de ez a puha szabályozás, ami itt van, hogy egyszerűen tudom azt, hogy mit gondol a parlament, de én mégis úgy járok el, kormány, ahogy akarok, ez elfogadhatatlan. Én azzal az okfejtéssel értek egyet, amiről már Szájer alelnök úr is szólt egy más szövegkörnyezetben: meg kell fogalmazni az alkotmányban azt, hogy ha az Országgyűlés jónak látja, akkor igenis kötött mandátummal küldje el az adott téma tárgyalására a kormányt, mert ez lenne egy középerős megfogalmazás, és ez, meggyőződésem, nem jelentene lehetetlen feladatokat a kormány számára; az itt megfogalmazottak, én azt gondolom, a középerős mércét nem ütik meg, legalábbis az Országgyűlés nézőpontjából.
A következő kérdés, amiről röviden még szólni szeretnék, maga a csatlakozási klauzula. Én azt is mondom, hogy nem szerencsés az, hogy a 2. pontban helyezzük ezt el, az alkotmány 2. pontja testesíti meg a magyar állam szuverenitását, ott beszélünk erről, tehát én nem ebbe a klauzulába helyezném el ezeket a tételeket, hanem sokkal inkább a hatodikba vagy a hetedikbe; a hatodikba, ahol államcélok fogalmazódnak meg, vagy a hetedikbe, ahol a nemzetközi jog viszonya és a magyar jog viszonya van szabályozva, nagyon ködösen, és ezt most még megfejeljük azzal, hogy szabályozzuk a közösségi jog és a magyar jog viszonyát. Én azt mondom, hogy ilyenfajta szabályozást tennünk kell, de amit itt mi megfogalmazunk, ezzel gyakorlatilag megerősítjük majd a közösségi szerződést, mert számomra az napnál világosabb, hogy a közösségi jog közvetlen hatállyal elsőbbséget élvezve érvényesülni fog a magyar jogban. Igen ám, de vannak ennek a jogérvényesítésnek korlátai.
Elfogadom, hogy ma az Unión belül az alapjogvédelmet illetően nem ott vagyunk, mint amikor a német alkotmánybíróság hozta az úgynevezett solange típusú döntéseit, amikor a német alkotmánybíróság mindig azt mondta, hogy addig, ameddig ez meg ez nincs az Unió jogában szabályozva, addig ő a német alkotmány értelmében így és így jár el. Ma az kétségtelen, hogy az alapjogvédelem valamilyen szinten már szabályozott az Unióban - de hogyan? Áttételek által, mert direkt módon ezzel a közösségi szerződés nem foglalkozik, hanem utal az Európa Tanács gyakorlatára, utal az EBESZ gyakorlatára, és elsősorban az Európa Tanácsnak az emberi jogok európai egyezményét szólítja meg, amikor alapjogvédelemről beszélünk. Ha belegondolunk, hogy ott mi van megfogalmazva, és csak azt összevetjük az általunk kívánatosnak tartott kisebbségi jogvédelemmel, akkor nem hiszem, hogy vitatkozik velem valaki azzal, hogy a magyar kisebbségi jogvédelem magasabb szinten áll, mint amilyen szinten ezek az európai normák állnak. (Megszólal egy mobiltelefon.)
Tehát én azt mondom, hogy ha alkotmányban szabályozzuk azt, hogy a közösségi így meg így érvényesül, ha nem szabályozzuk, akkor is érvényesül, akkor a korlátot is meg kell fogalmazni, és ma, meggyőződésem, ez a korlát ott fogalmazható meg, megint csak Vörös alkotmánybíróra utalok, hogy az alkotmány kemény magját ez semmiképpen sem érintheti, és ez az alapjogvédelemmel függ össze, mert az Unió alapjogvédelme ma nem minden tekintetben olyan szinten van, mint az kívánatos lenne, bár az kétségtelen, hogy egyre inkább gazdagodik, és lehet, hogy öt év múlva, tíz év múlva ezeknek a mondataimnak nem lenne értelme, de ma még van ennek értelme. Ezért én azt gondolom, hogy ezt a kérdést így kellene szabályozni.
Idő hiányában népszavazási ügyekre már nem térek ki, ott osztom egyébként azt az álláspontot minden szempontból, amit itt már Salamon képviselő úr vagy Szájer alelnök úr kifejtett.
Köszönöm. (Taps.)
