DR. PÓSÁN LÁSZLÓ
DR. PÓSÁN LÁSZLÓ
DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Szeretném néhány pontban a miniszter úr által felvázoltakat egy kicsit árnyalni, vagy lehet, hogy nagyon árnyalni, nézőpont kérdése. Kezdjük a bérekkel!
A miniszter úr azt mondta, hogy a költségvetés az igazság pillanata. Én is így gondolom, valóban ez a helyzet. A pedagógusbér-emelés kérdéseire visszatérve, ez egy 2002. évi bérkorrekcióként lett aposztrofálva akkor, amikor 2002-ben költségvetés-módosítást terjesztett be a kormánykoalíció. Ehhez képest viszont a kormányprogramban a következő olvasható - szó szerint idézem önöknek, hogy kellően emlékezzenek önök is -: "Szeptember 1-jétől átfogó és jelentős béremelést hajtunk végre úgy, hogy egy egyszeri 50 százalékos béremelés, majd azt követően a ciklus egészében folyamatos reálbér-növekedés valósuljon meg." Ez szerepel a kormányprogramban.
Ebből kétségtelenül teljesült a szeptember 1-jei határidő. Hogy 50 százalék vagy sem, azon már lehet vitatkozni, de az, hogy a ciklus egészében folyamatos reálbér-növekedés valósuljon meg, kérem szépen, itt viszont nagyon merészen kell számolni. Ha 2003-at vesszük alapul, a költségvetés tervezetét, önök 4,5-5 százalékos inflációval számolnak, viszont 2003-ban a közoktatásra és egyéb, közalkalmazotti szférára kivetített bérnövekmény értéke nulla százalék.
Akárhogy osztok, szorzok, ha az inflációt 4,5-5 százalékra taksálják, és a 2003. évre kivetítve viszont nincsen további bérnövekmény, akkor ez egyet jelent azzal, hogy a 2002 szeptemberétől megvalósult bérnövekedés, ami, még egyszer mondom, van, ahol 50 százalék, van, ahol ennél kevesebb is, sok esetben kevesebb, annak a béremelésnek az elinflálása kezdetét veszi, elértéktelenítése kezdetét veszi. De a legnagyobb probléma ezzel kapcsolatban az (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), hogy a közoktatás terén nincsen meg a bérfedezet.
A következőben folytatom. Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
