GULYÁS JÓZSEF
GULYÁS JÓZSEF
GULYÁS JÓZSEF, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Országgyűlés! Egy fontos törvényjavaslatot tárgyalunk. A gázközművagyonnal összefüggő önkormányzati igények rendezése kapcsán - ahogy Tóth Imre képviselőtársam utalt rá - az állam, illetve a korábbi kormányok valóban nem tettek érdemi lépéseket annak érdekében, hogy teljeskörűen sikerüljön rendezni ezt a kérdést. Különböző időszakban különböző fontos lépések ugyan történtek, és ezek a lépések elsősorban a '93. évi szabályozást vették alapul, azonban az előző négy év alatt sem történt meg ennek a problémának a teljes körű rendezése, nyilvánvalóan érthető okok miatt, elsősorban pénzügyi-gazdasági okok miatt, hiszen ennek az önkormányzati igénynek a kiváltása több tíz milliárdos nagyságrendet jelent; érthető volt, hogy az előző kormány e tekintetben csak korlátozottan vállalt felelősséget.
Most ennek fényében egy kicsit értetlenül állok azzal az ellenzéki igénnyel szemben, amelyik egyrészt az 1993. évi törvényi szabályozást nem kívánja figyelembe venni a mértékek meghatározásakor, és azon túlterjeszkedő igényekkel áll elő, hiszen az előző négy évben lett volna arra a lehetőség, hogy az előző kormányzó többség olyan törvényi szabályozást fogadjon el, és adott esetben úgy álljon helyt ezért a vagyonért, hogy az önkormányzatok valóban százszázalékos mértékig részesüljenek az igények kielégítéséből.
Figyelemre méltó az önkormányzati szövetségek véleménye és törekvése az igényekkel kapcsolatosan, ugyanakkor azt gondolom, fontos jogelvi kérdés az, hogy a mértékek tekintetében mit vesz alapul a mostani kormány, illetve a mostani Országgyűlés. Azt gondolom, alapjaiban nem mehetünk túl azon a mértéken, amit az 1993. évi törvényi szabályozás megalapozott, és nem mehetünk túl azon a mértéken, amelyet a 2001. évi törvényi szabályozás is elfogadottnak tekintett.
Vannak azonban olyan pontjai az előterjesztésnek, amelyek adott esetben korrekcióra érdemesek. Én fontosnak tartom azt a felvetést, amelyet Tóth Imre képviselőtársam fogalmazott meg a jogorvoslati lehetőség kiterjesztésével kapcsolatosan. Azt gondolom, hogy ezt az igényt mindenképpen az önkormányzati bizottságban meg kellene vizsgálnunk, és meg kell vizsgálni azt, hogy létezik-e olyan módosító javaslat, amelyet közösen benyújtunk ennek a problémának a kezelésére. Általában azt gondolom, hogy az a jogorvoslati lehetőség, amelyet az előterjesztő beépített a törvényjavaslatba, az elégséges, de ezen a ponton talán egy változást érdemes megfontolnia az Országgyűlésnek.
Fontosnak tartom kiemelni azt, hogy a törvény a járandóság kifizetése tekintetében 60 napot biztosít a járandóság kifizetésére, ez mindenképpen egy olyan idő, amelyet már az önkormányzatok a költségvetésük előkészítésekor figyelembe tudnak venni, és tudnak számolni azzal az összeggel, ami az előterjesztésben szerepel.
Itt vita bontakozott ki arról, hogy mi az, amit elismernek a járandóság kiszámításáról. Azt gondolom, hogy egyfelől a jogorvoslati lehetőség ad azért erre választ, tehát ha valamely önkormányzat úgy érzi, hogy a kiszámított járandóság alapjaiban nagyságrenddel tér el attól az összegtől, amelyet ő jogosnak ítél, akkor megteheti az önkormányzat azt, hogy él a jogorvoslat lehetőségével.
Alapjaiban ezt fontos törvényi szabályozásnak tartom annak érdekében, hogy 1995. december 31-éig, vagyis a privatizáció határnapjáig rendezzük az önkormányzati igényeket. Természetesen jogos persze az a felvetés is, amelyet ellenzéki képviselőtársaim megfogalmaztak, de ezt nem ebben a törvényben kell rendezni, hogy a '95 utáni gázközművagyonnal kapcsolatos beruházások tekintetében hogyan járjunk el; ez egy valóban vizsgálandó probléma.
Összességében a javaslatot támogatásra érdemesnek tartom, azokkal az észrevételekkel, korrekciókkal, amelyekre utaltam is. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
