DR. SZABÓ ZOLTÁN
DR. SZABÓ ZOLTÁN
DR. SZABÓ ZOLTÁN, az oktatási és tudományos bizottság előadója: Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Az oktatási bizottság 11 igen szavazattal, 8 ellenében, 2 tartózkodás mellett találta általános vitára alkalmasnak a törvényjavaslatot. A több mint kétórás, meglehetősen szerteágazó vita során számos érv hangzott el. Mindenekelőtt ellenzéki képviselőtársaink elmondták, hogy soha nem állt még ilyen kevés idő rendelkezésre az adótörvények megvitatására.
Tisztelt Ház! Ez a legkevésbé sem igaz, és ez a bizottság ülésén is elhangzott, hiszen 1998-ban az akkori kormány október 17-én reggel nyújtotta be a Háznak a törvényjavaslatot, és akkor sem állt több idő október 17-e és november 16-a között rendelkezésre, mint ahogy áll 2002-ben. Igaz, az oktatási bizottság elnöke nem a benyújtást követő napra, tehát szerdára hívta össze a bizottság ülését, hanem csak e hét hétfőre, így a bizottság tagjainak egy kicsit több módjuk és idejük volt tájékozódni a törvényjavaslatban foglaltakról, mint a költségvetési bizottság tagjainak.
A vita döntően a választási ígéretekről és azok betartásáról szólt. Ellenzéki képviselőtársaim folyamatosan arra hívták fel a figyelmet, hogy a kormány nem tartja be a választási programban ígérteket. A kormánypárti képviselők viszont arra hívták fel a figyelmet, hogy a választási és aztán a kormányprogram négy esztendőre szól, és ha egy kormány az első félévben beváltaná az összes választási ígéretét, akkor a következő három és fél évben már nemigen volna mit csinálnia.
Szó került arról az anomáliáról is, hogy 1998-ban az akkori kormány egyszeri és nagyarányú adócsökkentés ígéretével került hatalomra, ezt követően, 1999-ben az adóterhek kifejezetten növekedtek, a családi adókedvezmény, illetőleg az adójóváírás közötti különbség, az adójóváírás elvonására vonatkozó különbség okán. 2000-ben pedig az 5,2 százalékos gazdasági növekedés, és a 9,8 százalékos infláció mellett sem a sávhatárok, sem az adókulcsok nem változtak.
Ehhez képest a jelenlegi kormány, ígéretéhez híven, adócsökkentési javaslattal kezdte hivatali idejét, még ha ez az adócsökkentési javaslat el is maradt attól, amelyet egyébként a kormány és a kormányprogram négy esztendőre tervezett.
Felmerült a vitában az is, hogy amikor az adócsökkentésről, és általában az adókról és elvonásokról vitatkozunk, akkor annak a költségvetésnek teremtjük meg a bevételi oldalát, tisztelt képviselőtársaim, amely költségvetésben, meg vagyok győződve róla, minden képviselőtársam, amikor vitára sor kerül, a kiadások növelése mellett fog kardoskodni. Mindenki el fogja tudni mondani, hogy mi az, amire nem jut pénz, márpedig az, amire a pénz jut, annak a fedezetét most teremtjük meg. Lehet tehát - hangzott el a bizottság ülésén - nagyobb arányú adócsökkentést követelni, de ennek bizony a költségvetés kiadási oldalában következményei vannak.
A másik komoly vita a jövő évi adórendszer és a családi adókedvezmény összefüggéseiről bontakozott ki. Ellenzéki képviselőtársaink azt állították, hogy ennek az adótörvénynek a következtében a családi adókedvezmények elveszítik értelmüket; egyrészt azért, mert nem növekszik az adókedvezmény jogcímén leírható összeg, másrészt pedig azért, mert az adójóváírás növekedésével relatíve hátrányos pozícióba kerülnek azok a többgyermekesek, akik eddig is leírhatták mindezt az adójukból.
A kormánypárti képviselők ebből azt a következtetést vonták le, amit már négy éve szüntelenül hangsúlyoznak, hogy az adócsökkentés, illetőleg adókedvezmény nem igazán jó formája a családtámogatási rendszernek, hiszen szándékától függetlenül minden adókönnyítés ezt az adókedvezmények útján történő családtámogatási rendszert összekuszálja.
Végezetül, a vitában elhangzott, hogy a jövedelemtulajdonosnak mindegy, hogy milyen jogcímen marad több pénz a zsebében, hogy az adók vagy a járulékok csökkennek-e. Márpedig, ha az adók és járulékok együttes csökkenését vesszük figyelembe, akkor 230 ezer forint havi keresetig mindenki jól jár ezzel a javaslattal.
Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)
