TÁLLAI ANDRÁS
TÁLLAI ANDRÁS
TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az élet megy tovább, ahogy szokás mondani, kormányváltás után is természetesen, mintha mi sem történne. Ezt kell tapasztalnunk ezen törvényjavaslat kapcsán is. Azért mondom ezt, mert amikor kezembe vettem a törvényjavaslatot, nem akartam hinni a szememnek. Az én számolásom szerint legalább 15 törvény módosul ebben a csomagban. Eszembe jutott, hogy mit is hallgattam én 1998-tól egészen 2002-ig, ha csomagban tárgyalt a parlament törvényjavaslatot - jót nemigen. Kritikát annál többet, bírálatot annál többet, és azoktól a képviselőtársaktól kaptam ezt, akik most ezt a csomagot, így, ahogy van, egy az egyben támogatják.
Aztán nagyon furcsa volt az is számomra, hogy hozzá kell szoknom ebben a parlamenti ciklusban, úgy látszik, ahhoz, hogy a törvényjavaslatokat előre nem kapjuk meg. Bizony, így volt ez a nyári törvényjavaslatnál, annál a bizonyos száznapos plusz x törvényjavaslatnál is, így volt ez a zárszámadási törvénynél is, mert azt sem kaptuk meg postán, előre, otthon, hogy fel lehessen készülni, és bizony, így volt ez az adó-, járuléktörvénynél és az egyszerűsített vállalkozási adónál is. Azért erre az elmúlt négy évben nemigen volt példa; arra volt, hogy csomagban tárgyaltunk törvényjavaslatokat.
Az idő megy tovább, mintha mi sem változott volna; arra sem volt példa, bár ez ma már itt elhangzott, de nem lehet elégszer mondani, hogy miközben kézbe kapták a képviselők a 320 paragrafusos törvényjavaslatot, aközben másnap délután már az általános vitára való alkalmasságról kellett véleményt mondani úgy, hogy nem készült hozzá hatástanulmány. Meggyőződésem, és ezt tapasztaltam is a költségvetési és pénzügyi bizottságban, hogy bizony, amikor a kormánypárti képviselők általános vitára alkalmasnak tartották ezt a törvényjavaslatot, akkor előbb szavaztak, és csak utána olvastak, utána ismerték meg a törvényjavaslatnak a tartalmát.
Ezekből én arra következtetek, hogy valami nincs rendjén. Akkor, amikor a képviselőknek ennyi idejük van ilyen nagy horderejű törvényjavaslatokra felkészülni, valami nincs rendjén, vagy az Országgyűlés vezetésében, vagy a kormány munkájában. Egyelőre úgy tűnik, hogy a kormány az Országgyűlésre rá tudja kényszeríteni az akaratát; amikor a kormánynak éppen van ideje beterjeszteni egy törvénnyel, amikor összeáll a kép nagyjából, beterjeszti, és ahhoz kell igazodni az Országgyűlés munkarendjének, egyelőre ez a helyzet.
(14.10)
Holott pedig - én úgy tudom - ennek éppen fordítva kellene történnie, az Országgyűlésnek kellene a kormányt arra rákényszeríteni, hogy az Országgyűlés munkarendjéhez igazodjon a kormány. Ma, ebben a ciklusban ez sajnos fordítva van.
Aztán nagyon érdekes kérdés az is, hogy időkeretben tárgyaljuk az adótörvényeket. Időkeretben! Igen, erre volt példa az elmúlt kormányzati ciklusban is, de mikor ez megtörtént, akkor igen súlyos kritikák illettek bennünket. Én most eddig kormánypárti képviselőt nem hallottam olyat mondani, hogy nem ért egyet az időkeretes tárgyalással. Nem is mondhat ilyet, hiszen önök szavazták meg az időkeretes tárgyalást a napirend elfogadásakor.
Nagyon érdekes az, amikor azt látjuk, hogy az időkeretes tárgyalást akkor támogatják a kormánypárti képviselők, amikor a saját kormányuk előterjesztéséről van szó. Tehát amikor az evát és az adótörvényeket tárgyaljuk, akkor szükség van időkeretre, amikor a zárszámadási törvényt tárgyaljuk, ami az előző kormányzat teljesítményét és munkáját tartalmazza, akkor nincsen szükség időkeretre, hiszen elegendő idő kell hogy a kormánypárti képviselők rendelkezésére álljon, hogy jó keményen meg tudják bírálni az előző kormányt, mert úgy látszik, ennek a ciklusnak mindenképpen része, hogy még mindig az előző kormányt bíráljuk. De ez bizonyára megszokásból történik így, az előző négy évben... - ez valószínűleg még csak az átmenet kérdése.
Az is nagyon érdekes, hogy miközben a zárszámadási törvénynél mintegy 30 kormánypárti képviselő szólt a törvényjavaslathoz, addig az adótörvénynél, ha jól számoltam, 10 kormánypárti képviselő jelentkezett be felszólalásra. Ebből én nem arra következtetek, hogy a tisztelt kormánypárti képviselőtársaimnak nincsen mit mondania az adótörvényekről, bár erre is lehetne, hanem azt a következtetést vonom le, hogy még mindig ott tartanak, hogy az előző éveket, az előző kormány munkáját tudják bírálni. Nem kellett csalatkoznom, mert a mai felszólalók, a vezérszónokokat is beleértve, sőt a kormány képviselőinek hozzászólását is beleértve, még mindig azzal foglalkoznak, hogy mi is történt az elmúlt négy évben, pedig, uraim, ez a törvényjavaslat már arról kell hogy szóljon (Dr. Eörsi Mátyás: És a nők? - Derültség az MSZP soraiban.), hogy mi történik a következő években. Erről szeretnék most néhány gondolatot mondani.
Az adótörvény alaptörvény, majdnem olyan fontos, mint a költségvetési törvény. Ez az időszak azért furcsa, mert nem ismerhetjük a költségvetés számait, előirányzatait, ezért a benyújtott törvényjavaslatot a költségvetési előirányzatok összefüggésében nyilván nem lehet bírálni, illetve nem lehet a véleményünket elmondani róla, nem marad más hátra, mint az adó- és járuléktörvény-tervezetet hasonlítjuk ahhoz, amit a kormánypártok ígértek. Mit is ígértek? Engedjék meg, hogy megmutassak valamit! A tavasz folyamán volt egy ember így, csípőre tett kézzel, mosolygott szépen, és azt mondta - mutatom (Felmutat egy papírt.) -, hogy csökkentjük az adókat, az alacsony jövedelműek 13, illetve 25 százalékos kulccsal fognak adózni, megszüntetjük a minimálbér adóját. Tehát így (Csípőre teszi a kezét.), mosolyogva.
Az emberek nyilván várták azt, hogy valami történjen ez ügyben - mindezt persze az első száz napra ígérték. Az első száz napban ez nem jött össze; de nem fog összejönni a következő évben sem. Az a nagy helyzet, hogy nem tudja vállalni Medgyessy Péter miniszterelnök csípőre tett kézzel, mosolyogva, sehogy sem tudja vállalni, hogy teljesítse azt, amire személyes garanciát vállalt. Miért mondom ezt? Ez a dolog persze március-áprilisban történik, nem sokkal később összeáll a kormány programja. A kormányprogramban már szó nincs arról, hogy ilyen mértékben csökkentik majd az adóterheket, csak az van, hogy átalakítják. Nagyon nehéz a kormányprogramból a szocialista-szabad demokrata kormány adópolitikáját követni. Nincs egy olyan fejezet, hogy adópolitika, úgy kell összeszedegetni, hogy mit szeretnének az adópolitikában elérni, a magyar társadalom számára bemutatni.
Nagyon érdekes, hogy annyira nincsen összhang, és nem tudja a jelenlegi kormány, hogy mit akar, hogy László Csaba miniszter úr még május hónapban, már a választások után is teljesen mást mondott a bizottsági meghallgatáson, mint ami ebbe a törvényjavaslatba került. Ő azt mondta: "Az adótábla esetében azt gondoljuk, hogy 1 millió 200 ezer forintig a 18 százalékos adókulcsot szeretnénk megcélozni. Úgy tűnik, hogy 2003-ra 19 százalék lehet az alsó adókulcs 1 millió 200 ezer forintig, 1 millió 200 ezer és 2 millió 400 ezer forint között 25 százalék lehet az adókulcs." Ezt 2003-ra ígérte a pénzügyminiszter úr.
Akkor most összegezzük! A miniszterelnök úr nem mondott igazat, mert 13 és 25 százalékot mondott az első száz napra, a pénzügyminiszter májusban nem mondott igazat, mert 25 százalékot mondott 1 millió 200 ezer és 2 millió 400 ezer között, a kormányprogramban kézzelfogható ígéret és javaslat nincsen; akkor most valójában hol is tartunk? Ki hogy teljesíti a szavát? Minden kormány annyit ér, amennyit az ígéreteiből betart. Mennyit is ér most ez a kormány az adó- és járuléktörvények tárgyalása kapcsán? Mindenki tudja.
Konkrétan pedig csak a személyi jövedelemadó-kérdéssel, két témával szeretnék foglalkozni. Az egyik a munka- és tőkejövedelmek adóztatása és annak összefüggése. A polgári kormány célja egyértelmű volt az elmúlt négy évben, és ennek szellemében alakította ki az adópolitikáját, az volt az elképzelés, és ezt is tettük, hogy a munka- és tőkejövedelmek közelítsenek egymáshoz, tehát a tőkejövedelmek adóztatása magasabb legyen, a munkajövedelmek adóztatása pedig csökkenjen. Ebben volt az elmúlt négy évben, úgy vélem, komoly előrelépés.
Most nézzük meg, hogy a jelenlegi adótörvény-javaslat mit is tartalmaz munka- és tőkejövedelmek kapcsán. Azt tartalmazza, hogy a munkajövedelmek adóztatása lényegében stagnál. Ne tessenek azt mondani itt a parlamentben, hogy ez komoly adócsökkentés, hogy 600 ezerről 650 ezerre emeljük a 20 százalékos sávot, és 1 millió 200 ezerről 1 millió 350 ezerre emeljük a 30 százalékost! Nem tetszenek komolyan mondani, hogy ez egy komoly adócsökkentés! Ezt lehet kommunikálni, el lehet mondani százszor, ezerszer, ez nem komoly adócsökkenés. Azért történik mindez, hogy el lehessen mondani, hogy az adókulcs maradt, az adósáv éppen nem maradt. Nyilván ezt még sokszor fogjuk hallani.
De mi is történt a tőkejövedelmek kapcsán? A tőkejövedelmek kapcsán más a helyzet: az árfolyam nyereségadója, a 20 százalék megszűnik, ami az elmúlt évben bevezetésre került, és az osztalék adóztatása is könnyebbé válik. Tehát összességében mit lehet kimondani? Azt lehet kimondani, hogy a munkajövedelmek adóztatásának csökkenése megállt, ugyanakkor pedig a tőkejövedelmeké könnyebb lesz. Tehát mit csinál az MSZP-kormány? Pontosan az ellenkezőjét csinálja, mint a polgári kormány, és úgy véljük, hogy ez nemkívánatos folyamat, és nyilvánvalóan mi ezt nem tudjuk támogatni.
Nem is lenne nagy probléma azzal, hogy nem változnak az adókulcsok, és nem változnak lényegesen, érdemben az adósávok, tudniillik egy dolgozó, egy jövedelmet szerző nem így tekint a jövedelmére, hanem azt nézi meg, hogy jut neki több a borítékba, hogy tud többet hazavinni. Úgy is hazavihet többet, ha kisebb lesz az adó és úgy is, ha emelkednek a jövedelmek. Azt ugye megbeszéltük, hogy az adók nem csökkennek, ebben egyetértünk... (Közbeszólás az MSZP soraiból: Nem! - Dr. Veres János: Nem értünk egyet! - Kuncze Gábor: Még egyszer, ha lehetne!) Nézzük meg, hogy változnak-e jövedelmek, mert semmi gond nincs, 50 ezerrel nő a 20 százalékos határ, 130 ezerrel a 30 százalékos határ, ez nem érdemi növekedés, ezt mindenki tudja. Nézzük meg, hogy nőnek-e 2003-ban a jövedelmek! (Közbeszólás az MSZP soraiból: Nőnek! - Kuncze Gábor: Honnan tudod? Majd a munkáltató és a munkavállaló megmondja!)
Kérem, hogy vegyék elő, ha itt van önöknél, azt a tájékoztatót (Felmutatja.), amit a Pénzügyminisztérium adott ki a képviselők számára, és legelőször is tekintsük át a legutolsó kimutatást a hátoldalon, az a neve, hogy "létszám és kereset". Ha elkezdjük nézni azt az összesítést, hogy "nemzetgazdaság összesen", mennyivel emelkedtek a bérek és a kerestek, 2001-et mondom, akkor láthatjuk, hogy 18,4 százalékkal, 2002-ben szintén 18,4 százalékkal. Erre mondják önök, hogy az elmúlt években a jövedelmek jelentősen nem növekedtek. Akkor nézzük meg, hogy 2003-ra milyen szám van beírva! 7,6 százalék.
(14.20)
Ha megnézzük a versenyszférában ugyanezt a számot, teljesen megdöbbentő: 3,3 százalék szerepel ugyanott, és ha megnézzük a költségvetési szférában, ott pedig 17 százalék. Ez nem azt jelenti, tisztelt közalkalmazottak, köztisztviselők, hogy 17 százalék béremelés lesz januárban! Ez azt jelenti, hogy beleszámolták - nagyon helyesen - azt a béremelést, ami most szeptemberben megtörtént. Igaz, előtte nem tették hozzá, hogy majd januárban a béremelésnél vigyázzatok, mert lényegében ez a szeptemberi egy előrehozott béremelés, januárban nem fogtok kapni béremelést.
Tehát összességében mi is a helyzet? Az a helyzet, hogy hiába várják a kedves jövedelmet szerzők, hogy csökkenjen az adó, hiába várják, hogy a bruttó keresetük növekedjen, a szocialista kormány ezt sajnos nekik nem tudja biztosítani.
Nézzük meg, hogy mi a helyzet a minimálbérrel! A minimálbér kapcsán, bár azt mondják kormánypárti képviselők, hogy ők támogatták annak idején azt az elképzelést, hogy a minimálbér emelkedjen - való igaz, a parlamentben erről nem kellett szavazni -, olyannyira támogatják, hogy most már a minimálbér további növekedését nem tudják támogatni. Miért mondom én ezt? Azért mondom, mert ha ugyanabban a tájékoztatóban, amit a Pénzügyminisztérium adott ki, egy kicsit visszább lapozunk, meg tetszenek látni, hogy van egy sor, hogy a minimálbér összege 2002-ben 50 ezer forint, és nagyon érdekes módon 2003-ra a minimálbérre vonatkozóan ugyanaz a szám szerepel, tehát 50 ezer forint. Tehát a minimálbéren levőknek, mintegy 600 ezer embernek nemhogy 3,3 százalékkal, hanem 0 százalékkal emelkedik a jövedelme. Persze erre lehet mondani, hogy igen ám, de a minimálbér adójóváírása plusz 6 ezer forint, amit szeptembertől megkapnak.
Azt szeretném mondani, ha a Fidesz marad kormányon - ugye 22 500 forintról 40 ezerre emelkedett a minimálbér, 40 ezerről pedig 50 ezer forintra emelkedett, az utóbbi emelés 25 százalékos volt -, tegyük fel, hogy 2003-ra csak 20 százalékkal emelkedjen a minimálbér, mondjuk, legyen 60 ezer forint, 60 ezer forintnak a nettója 7 ezer forint. (Sic!)
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Minimálbéren Élők! Önök ne örüljenek az adójóváírás emelésének, mert ha a minimálbér ugyanolyan ütemben növekedett volna tovább, akkor jobban jártak volna legalább havi ezer forinttal. Ez a nagy helyzet.
Tehát a minimálbérnél az adójóváírás bevezetésekor elfelejtették azt mondani a tisztelt szocialista képviselő urak és kormánytagok, hogy ez azt fogja jelenteni, hogy január 1-jétől nem emelkedik majd a minimálbér összege. Mindenki eldöntheti ebben az országban, hogy melyik a szerencsésebb: a minimálbér összegét növelni és ezzel a nettó jövedelem pozíciója javul; persze arról nem beszélve, hogy az európai uniós bérfelzárkóztatási programunk és a minimálbér nem emelése milyen összefüggésben van - nyilván önöknek az emberek előtt erre majd választ kell adniuk. Egy biztos: ne tessék ünnepelni ezt a 6 ezer forintos adójóváírás-emelkedést, mert ezzel a minimálbéren élők rosszabbul jártak, mintha az a minimálbér-emelkedési ütem folytatódik, vagy attól csökkentett mértékben, még 58 ezer forintos minimálbérnél is, változatlan adórendszernél a minimálbéren élők jobban jártak volna, mint most azzal, hogy az adójóváírás emelkedik. No, a minimálbér kérdését talán hagyjuk is!
Végezetül - sajnos nagyon rohan az idő - hadd mondjak önöknek egy dolgot. Ne tessenek ezt a szót használni nagyon sokszor, hogy az adóterhelés így, meg az adóterhelés úgy! A kutya nem érti, hogy mi az adóterhelés! Azt értik a családok, hogy mennyi marad a zsebben, mennyi az adó. Az adóterhelés az két számnak az összevetése; senki nem vásárolt még az adóterheléssel a boltban, és senki nem örült annak az országban, hogy az adóterhelés 1, 2 vagy 3 vagy 4 százalékkal csökken, mert az adóterhelés egy makroszám, amit általában pénzügyminiszterek szoktak használni.
Vigyázat! Az adóterhelést most előre jósoljuk, előre mondja most a miniszter úr, az államtitkár úr, hogy az adóterhelés majd 2003 decemberében ennyi és ennyi lesz. Nem volt még olyan pénzügyminiszter Magyarországon, aki előre megmondta volna, hogy mennyi lesz az adóterhelés! Még mindenki elhibázta! Egyszerűen nem lehet kiszámolni azt, a legokosabb közgazdásznak sem, hogy mennyi jövedelem fog kiáramlani az országban, arra milyen tényezők hatnak, és azután mennyi adót kell befizetni. Majd amikor ez a szám meglesz, akkor visszatérünk erre az adóterhelésre. Tehát ez nem érv.
Azzal tessenek érvelni, hogy kik járnak jobban! Kik járnak jobban, mely rétegek, hogyan, milyen jövedelmi rétegek, alacsony jövedelműek, és így tovább, és így tovább. Ezzel viszont nem tetszenek tudni érvelni! Tehát azt az érvet, hogy adóterhelés-csökkenés, nagyon kérem, a magyar emberek érdekében ne használják, mert ez az égvilágon semmit nem ér, senki nem érti, és senki nem fog ezért önökre szavazni, mert az adóterhelés csökken. Az adónak kell csökkennie, és nem az adóterhelésnek. Az adó pedig nem csökken.
Még egy gondolat: a családi adókedvezmény kérdése. A következőt vetem fel. A kormányprogramban ez áll: a kormány a családi adókedvezmény intézményét úgy fejleszti - fejleszti! - tovább, hogy ez a jelentős támogatás eljusson azokhoz is, akik ma ezt még kisebb jövedelmük miatt nem élvezhetik. Három szót szeretnék a kormányprogramból kiemelni: fejlesztjük a családi adókedvezményt; a jelenlegi családi adókedvezmény jelentős támogatás; és hogy a családok ezt élvezik.
Önök erre mit csinálnak 2003-ra? E helyett az ígéretük helyett, amikor azt mondták, hogy fejlesztik, nem emelik a családi adókedvezmény összegét, a 3, 4 és a 10 ezer forintot gyermekenként, és az adójóváírás növelésével pedig sajnos az alacsony jövedelműektől egyértelműen elvették a családi adókedvezmény lehetőségét. Innentől kezdve pedig megkérdezem önöket és az itt nem levő pénzügyminiszter urat, amikor arról beszélt, hogy negatív adó formájában azoknak a családoknak is oda fogják adni a családi adókedvezményt, amelyeknek nincs annyi jövedelmük, hogy az adójukból igénybe tudják venni, akkor hol van ez a javaslat. Hol van ez a javaslat? Hol van ez a nagyszerű közgazdasági bravúr, hol van az, aki kitalálta ezt - László Csaba miniszter -, hogy a negatív adó intézményével az alacsony jövedelmű családokat is tudjuk majd támogatni, hol van ebből a javaslatból? - kérdem én.
Uraim! Önök beszélnek a kicsikhez, megszerzik a szegények, az alacsony jövedelműek szavazatát - és utána kedveznek a tőkejövedelemmel rendelkező embereknek. Ez a helyzet, és teljes egészében ezt támasztja alá ez az adótörvény-javaslat.
Összességében azt tudom mondani: azért nem tudjuk támogatni ezt a javaslatot, mert nem növeli a munkajövedelmeket. Nem növeli! A minimálbérrel, a keresetekkel, itt van bebizonyítva fehéren feketén, nem növeli: a 3 százalék az nem növelés 5 százalékos infláció mellett! Nem csökkenti a munkajövedelmeket. (Sic!) Nem csökkenti; a sávváltoztatás nem érdemi csökkentés. Ugyanakkor segíti a tőkejövedelmek gyarapodását - persze már akinek van az országban, csak azt tudja segíteni. Nem tudjuk támogatni, mert nem teljesíti a kormányprogramban megígérteket, hogy fejleszteni fogja a családi adókedvezményt, és nem tudjuk támogatni azért, mert az alacsony jövedelmű családoknak beígért negatív adó ebben a tervezetben sehol sincsen.
Tehát azt tudjuk mondani, hogy ez az adótörvény-tervezet teljesen szöges ellentétben áll azzal, amiről önök a kampányban beszéltek, de nemcsak hogy azzal, hanem a saját kormányprogramjukkal is. Ezért nem tudjuk ezt támogatni.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
