DR. SALAMON LÁSZLÓ
DR. SALAMON LÁSZLÓ
DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Ismételt felszólalásra kértem lehetőséget, megígérem, hogy tényleg csak a legszükségesebbeket mondom el; lehet, hogy nem fogom sokkal a két percet túllépni. Érdemben egyedül Szabó Zoltán képviselő úr legutóbbi, mondjuk így, jogi, szakmai természetű észrevételére térnék ki, nevezetesen, hogy szokásos-e preambulumban történelmi jellegű megállapításokat tenni. Kérem, hogy vegye elő a magyar nemzet függetlenségi nyilatkozatáról szóló törvényt, amit 1849. április 14-én elfogadott a Magyar Országgyűlés, amelyben kimondta - hogy stílszerűek legyünk - Magyarország függetlenségét, detronizálta a Habsburg-Lotharingiai-házat. Olvassa el, és utána gondolkodjon el rajta, hogy van-e benne történelmi jellegű eszmefuttatás! A preambulumokban ez természetes, a preambulumoknak természetes része az, hogy van ilyen történelmi eszmefuttatás. Akár az első törvény, amit a rendszerváltozás után vagy fordulópontján az első szabadon választott Országgyűlés elfogadott, az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékbe iktatásának a törvénye is történelmi megállapításokat tartalmaz.
De én tulajdonképpen most már hosszabb érdemi felszólalásnak azért nem látom szükségét, mert Mécs Imre képviselő úr felvetése elviszi ezt a vitát egy jó irányba, és én ezt köszönöm, hogy ez így alakul és így felmerül, és leginkább arra szeretnék nagyon röviden reagálni, hogy az ő felvetése - ami még formális ügyrendi javaslatban nem fogalmazódott meg, de ha végiggondoljuk, akkor nyilván az a következő logikus lépés - teljesíthető-e vagy sem. Egy kicsit ügyrendi jellegű vagy tárgyú tehát most a felszólalásom. Valóban az Országgyűlésnek egy olyan házszabály-értelmező gyakorlata van, hogy az elfogadott napirend szavazás szempontjából, amit elfogadtunk, az a szöveg, az a többoldalas szöveg, amit írásban előzetesen megkaptunk, és abban szerepelnek azok a dolgok és azok a fejlemények is, hogy egy vita meddig tart.
(17.30)
Ilyen értelemben van egy olyan értelmezés - sőt, ez a domináns -, ha az van egy vitapont kapcsán az írásbeli napirendi javaslatban, hogy az az általános vita lezárásáig tart, akkor addig tart. Azt gondolom azonban - és erre is volt példa, ezért merek hivatkozni rá -, ha a Házban a jelenlévők között konszenzus van abban, hogy az általános vita lezárását halasszuk el, azt az egy ügyrendi szavazással megtehetjük. Azt gondolom, különbséget kell tenni aközött, hogy van egy elfogadott napirend, azon valaki változtatni akar, de a Ház nem ért egyet abban, akkor kötve van a Ház a saját szavazásához, és aközött, ha teljes konszenzus van és jutunk el arra a döntésre, hogy halasszuk el az általános vita lezárását. Azt gondolom, ha senki nem kifogásolja, ez ügyrendileg járható út.
Arról pedig, hogy politikailag kívánatos lenne, azt gondolom, semmilyen jó érzésű és jó szándékú képviselőnek nem lehet kétsége. A vezérszónoki felszólalásomban meggyőződésemnek megfelelően megfogalmaztam, hogy nagyon rossz megfontolásokat láttam, de még most is látok a törvényjavaslat előterjesztése mögött. De ennek nem örülök. Annak örülnék a legjobban, ha az események menete arról győzne meg, hogy nem volt igazam, ez pedig akkor következhet be, ha el tudunk jutni oda, amit Mécs Imre képviselő úr felvetett, hogy a 2001. évi XVII. törvény vagy ez az előterjesztés nem válik politikai csatározások tárgyává. Nem arról van szó, amit Gémesi György is megfogalmazott, hogy nem lehet erőből ilyen döntéseket hozni. Ha van politikai akarat arra - ez most ki fog derülni -, hogy akarják-e a jelenlévők a mostani általános vita elhalasztását, akkor tegyük meg, és kíséreljünk meg olyan megoldást találni, amely a közöttünk feszülő ellentétek csökkentésére alkalmas, és ebben az ügyben esetleg valamiféle pozitív megoldásra is tudnánk jutni. Nagyon kérem képviselőtársaimat, tegyük ezt meg, higgyék el, valamennyiünk és az ország is nyerne azzal, ha ezt megtennénk.
Magyarán azt javaslom, ha ez a vita befejeződik - biztos vannak még felszólalási szándékok, én a magam részéről már nem kívánok hozzászólni, tessék ezzel kimerítettnek venni, aki akar, még szólaljon fel, hangozzanak el még a felszólalások -, a mostani általános vitát mégse zárjuk le - remélem, senki nem tesz ellene észrevételt -, és ezen a napirendi ponton így lépjünk túl. (Taps az MDF soraiban.)
