IVANICS ISTVÁN
IVANICS ISTVÁN
IVANICS ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök asszony. Két dologra szeretnék reagálni, egyrészt Szabó Zoltánnak arra a felvetésére, hogy minek ez a preambulum, másrészt pedig a vita lezárására vonatkozó javaslatra.
Arra már többször volt gyakorlat, ha úgy látszott, hogy a vita nem fejeződik be és nyitva maradtak kérdések, ha nem is a vita újbóli megnyitásával, de a vita lezárásának az elhalasztásával élt a Ház. Ebben az esetben lehetőség nyílik arra, hogy a módosító javaslatokat úgy lehessen összefésülni, hogy az valóban konszenzust tükrözzön. Abban az esetben, ha most lezárjuk a vitát, nem lesz alkalmunk arra, hogy a módosító javaslatokat össze tudjuk illeszteni.
A preambulum szükségességéhez pedig azt szeretném hozzátenni, ez következik abból, amit a törvény megfogalmaz akár a függetlenség, akár a szabadság kérdése tekintetében, hiszen mitől nem volt meg ez, mitől hiányzott. Az itt állomásozó szovjet csapatoktól és attól az elnyomó gépezettől, amelyet erre az országra oktrojáltak és amit egy itteni bábkormány valósított meg. Ha ezt nem írjuk le, nem fogalmazzuk meg, akkor magunkat csapjuk arcul, és továbbra is fenntartjuk azt az állapotot ebben az országban, hogy az iskolákban még mindig nincs világos tanítás arról, mi is volt az elmúlt negyven év elnyomó rendszere, mert nincs törvénybe foglalva, nincs világosan, egyértelműen megfogalmazva, hogy ez valójában mi volt és mi volt a természete. Ha önök ezt nem szégyellik és nem tiltakoznak ellene, akkor miért ne tennénk be a preambulumba, hogy végre valamilyen fogódzó is legyen ebben a kérdésben, hogy a Magyar Országgyűlés ezt konszenzussal kimondta, és most már megteremtődött ennek a népnek a tényleges szabadsága. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)
