RÉVÉSZ MÁRIUSZ
RÉVÉSZ MÁRIUSZ
RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Azt kell mondjam, hogy első látásra akár szimpatikusnak is tűnhetne ez a törvényjavaslat, első felületes látásra. Ha azonban mélyebben belegondolunk és végiggondoljuk azt, hogy csak a mai napon mi történt a parlamentben, csak az elmúlt hónapokban mit olvashattunk az újságokban, akkor láthatjuk, hogy igen súlyos aggályok vannak ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban.
Őszintén fel kell tenni a kérdést, ezzel a törvényjavaslattal mi a szándéka a kormánynak, és azt a kérdést is fel kell tenni, hogy mi a baja ezzel az ellenzéknek. Miért terjesztette elő ezt a kormány? Azt hiszem, az ellenzéknek semmi baja nem lenne ezzel a törvényjavaslattal, sőt talán támogatni is tudnánk, ha az derült volna ki csak a mai napon itt a parlamentben - vagy az elmúlt időszakban -, hogy a Magyar Szocialista Párt szembenézett a múlttal, és az előttünk fekvő törvényjavaslatot őszintén tette le az asztalra. Nincs is kétségem afelől, tisztelt képviselőtársaim, hogy Gedei József vagy Mécs Imre ilyen gondolatokkal a fejében szólalt meg a mai napon.
Ugyanakkor történt egy-két dolog itt a parlamentben - az előbb éppen Balsai képviselőtársam utalt erre -, ami jelzi, hogy itt azért problémák vannak. Mi lehet az oka annak, hogy a kormány ezt beterjesztette? Azt hiszem, Medgyessy Péternek igen nagy frusztrációt okozott, amikor tavaly a 301-es parcellában kifütyülték azok, akik éveken, évtizedeken keresztül nem látogathatták meg a temetőben kivégzett hozzátartozóikat. Ez nagy frusztrációt okozhatott neki, és valószínűleg ez az egyik oka annak, hogy azt gondolja, a parlamentben nem fogják kifütyülni, ha itt elmondja az ünnepi beszédet, és erről elég egy parlamenti határozatot hozni. Azt hiszem, magunkat tesszük komolytalanná, ha ilyen dolgok miatt parlamenti határozatot hozunk.
Aztán ma hangzottak el a parlamentben Szekeres Imre szavai, amelyek önmagukban vérlázítóak voltak. Nem akarok mindent idézni, csupán egy gyönyörű szép mondását. Azt mondta, a parlamentben a baloldalnak, a szocialistáknak más a viszonyuk Nagy Imréhez, mint a jobboldalnak, és - többek között - mi nem tudjuk elviselni azt, hogy Nagy Imre baloldali volt. Nos, tisztelt képviselőtársaim, én is úgy gondolom, hogy Nagy Imréhez a jobboldalnak és a baloldalnak alapvetően más a viszonya, és ez a viszony abból fakad, hogy Nagy Imrét nem a jobboldal végezte ki, hanem a baloldal. Még egyszer mondom: nem a jobboldal végezte ki, hanem a baloldal. Tisztelt képviselőtársaim, ha önök ezzel tisztességesen szembenéznének és éreznénk, hogy szembenéznek ezzel, akkor a mi véleményünk is valószínűleg más lenne ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban. Csak hát nem ez derül ki.
Az önök padsoraiban rengetegen a Szocialista Párt Központi Bizottságának a tagjai voltak. S ennek a Központi Bizottságnak az egyik képviselője, Katona Béla - kicsit méltánytalan, hogy épp őt idézem, de az ő hozzászólása jelent meg az újságokban; lehetne ennél cifrább idézeteket is találni, de most az ő idézete van itt a kezemben -, amikor Pozsgai Imre kimondta, hogy népfelkelés történt ’56-ban, a következőt mondta: “Az az érzésem, és nem akarok itt részletekbe belemenni, hogy ezt a népfelkelést már nem tudjuk kitörölni a nép szótárából, ez mindenképpen benne fog maradni, de nagyon jó lenne, ha határt szabnánk és megmondanánk, hogy tovább nem megyünk, hiszen alighogy a ’népfelkelés’ szó elhangzott, a következő héten már különböző ellenzéki csoportok gyűlésein ez úgy aposztrofálódott, hogy jó, jó, ez az első lépés, a népfelkelést elismeri a párt, de ez nem népfelkelés, hanem forradalom és szabadságharc volt. Nekünk ebben viszont valóban le kell tennünk nagyon keményen a határt, hogy eddig és ne tovább.” Nagyon örülnék, ha Katona Béla itt lenne a parlamentben ezen a vitán és azt mondaná, hogy amit nem olyan régen, tizenkét évvel ezelőtt, 1989 februárjában - emlékezzünk, 1989. június 16-án temettük el Nagy Imrét -, néhány hónappal Nagy Imre temetése előtt mondott, most már nem tartja aktuálisnak.
Vagy például Horn Gyula ugyanezen a központi bizottsági ülésen - amelyen önök közül többen jelen voltak - azt mondta, “nem szabad megengednünk, hogy ’56 kapcsán valamiféle lelkiismereti válság keletkezzen mindazoknál, akik akkor fegyvert fogtak, mert akik fegyvert fogtak novemberben, és novemberben felléptek, azok az ellenforradalommal szemben léptek fel, és ezért kapták a kitüntetést vagy az elismerést” és így tovább. Mondta ezt Horn Gyula, aki szintén az önök padsoraiban ül.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az a gond, hogy nem látjuk azt, önök ezeket ma másként gondolnák és más a véleményük. Nagyon örülnék, ha Horn Gyula - nagyon aktuális lenne, ha itt lenne közöttünk - éppen a mai napon elmondaná, hogy a tizenkét évvel elmondott szavait ma már másként gondolja. Ha ezt elmondaná, és ezt többen elmondanák az akkori Központi Bizottságból, akkor valóban azt gondolhatnánk, hogy többen szembenéztek a múlttal. De sajnos ez nincs teljesen így.
Még egyszer mondom, más a viszonyunk Nagy Imréhez, nem mi végeztük ki, nem mi nem engedtük több évtizeden keresztül eltemetni, és nem mi nem engedtük a rokonaiknak több évtizeden keresztül, hogy meglátogassák a hallottaikat a 301-es parcellában. Ezek nem mi voltunk. A Központi Bizottságnak annak idején, még a nyolcvanas évek végén is ebben komoly felelőssége volt. Nagyon kíváncsi lennék arra, hogy Göndör képviselő úr - aki most nincs a teremben - hogyan reagálna arra, ha neki egy nagyon közeli hozzátartozóját kivégezték volna, akit évtizedekig nem látogathatott volna meg a temetőben, és egyszer, mondjuk három-négy évtizeddel később egy olyan ember, aki részese volt annak, hogy ő nem látogathatta meg a rokonát, feltűnik a sírnál és azt mondaná, hogy beszédet akar mondani. Nem vagyok benne biztos, hogy Göndör képviselő úr - és önök közül sokan - meg tudta volna őrizni ebben a helyzetben a méltóságát. Fel kell tenni ezt a kérdést! Ha önök azt mondják, hogy a múlttal szembenéznek, akkor ezeket az állásfoglalásokat egyértelműen meg kell tenniük.
De mi hangzott el a mai napon a parlamentben? Szabó Zoltán az előző vitában elmondta, hogy a jobboldalon többen működtek együtt az előző diktatúrával, mint az MSZP-ből. Ebből a mondatból önmagában látszik, hogy nem néztek szembe a múlttal. Önök azt mondják, az előző rendszerben azok voltak a vétkesek, akiket ilyen vagy olyan eszközökkel, ilyen vagy olyan zsarolással rávettek arra, hogy jelentéseket készítsenek a munkatársaikról. De elfeledkeznek azokról, tisztelt képviselőtársaim, akik a hatalmi apparátus csúcsán ültek! Olyan ez, mintha Sztálin valamelyik közeli követője azt mondta volna, hogy el kell ítélni azokat, akik a Gulagon nem adtak enni az elítélteknek, akik ezért éhen haltak, ő pedig mossa kezeit, mert neki ehhez semmi köze nincs. Ez nincs így!
Medgyessy Péter június 19-én a Népszabadságban nem átallotta a következőt mondani: egyetért azzal, hogy az a fajta besúgás, amiről beszélünk, a legsötétebb diktatúrákra volt jellemző. S ő azzal is egyetért, mondta Medgyessy Péter, akik ilyen cselekményekben részt vettek, akik ne vállaljanak szerepet a közéletben. Hihetetlen szemforgatás ez, tisztelt képviselőtársaim, ami megint azt mutatja, hogy nincs valódi szembenézés a múlttal, ez még nem történt meg. Medgyessy Péter, aki pénzügyminiszter volt, előtte a hetvenes évek közepétől pénzügyminiszter-helyettes, aztán pedig miniszterelnök-helyettes, azt mondja, hogy azok, akik egy olyan időben, amit ő sötét diktatúrának nevez, alsó szinten, netán valamilyen zsarolás hatására jelentéseket készítettek a munkatársaikról, ne vegyenek részt a közéletben, de neki ehhez semmi köze nincs. Tisztelt képviselőtársaim, nem néznek szembe a múlttal. Az ellenzéknek az a legfőbb baja, hogy így terjesztenek be ilyen indítványt elénk. Vagy éppen az előző törvény vitájában terjesztették be, hogy vegyük ki a törvényből azt, ami elítéli a kommunista diktatúrát. Ezeket egyszerre, egy napon megtesszük?
Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, jó szándékú is lehetne a törvényjavaslat, abban az esetben, ha a Szocialista Párt teljes egészében szembe nézett volna a múlttal, ezeknek a konzekvenciáját levonta volna, és akkor azt hiszem, meglenne a lehetőség arra, hogy konszenzus alakuljon ki közöttünk.
(19.10)
Sajnos a mai nap és az elmúlt hetek, hónapok eseményei azt bizonyítják, hogy ez nem történt meg, és pusztán politikai haszonlesésből terjesztik elő ezt a törvényt, és ehhez nem tudunk partnerek lenni.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
