DR. SZABÓ ZOLTÁN
DR. SZABÓ ZOLTÁN
DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Bár a szociális és családtámogatásokról szóló törvényről vitatkozunk, ennek kapcsán tettünk itt - most már jó félórája - egy olyan kitérőt egy gazdaságpolitikai irányba, aminél nem állom meg, hogy azért Nyitray képviselő úrnak ne mondjam el, hogy amikor a Horn-kormány 1994-ben átvette a kormányzást, akkor 1,5 százalék körüli gazdasági növekedés volt az országban, amikor átadta, akkor ez 4,9 százalékos volt. Ezt követően a Fidesz-kormány tevékenysége első felében gyakorlatilag folytatta, noha verbálisan támadta elődje gazdaságpolitikáját, ennek eredményeként ez a gazdasági növekedés a 2000. év valahányadik negyedévére már 6,5 százalékosra növekedett. Ezt követően éles gazdaságpolitikai fordulat ment végbe az Orbán-kormányban, aminek következtében a gazdasági növekedés negyedévről negyedévre szisztematikusan csökkent, mígnem elérte a kormányváltáskori 2,9 százalékot, ha jól emlékszem.
Tehát azt gondolom, hogy ha gazdaságpolitikáról - a Horn-kormányéról, az Orbán-kormányéról, majd most a Medgyessy-kormányéról - beszélünk, akkor érdemes ezeket a számokat és ezt a vonulatot figyelembe venni, és érdemes azt megnézni, hogy vajon milyen gazdaságpolitikával jár jobban az ország: azzal-e, amelyik a gazdasági növekedést öt esztendő alatt 1,5 százalékról 6,5 százalékra viszi fel, vagy azzal-e, amelyik a gazdasági növekedést 6,5 százalékról két esztendő alatt 2,9 százalékra viszi le.
Ne tessék világgazdasági recesszióról beszélni, a 2000. év első negyedévében még sehol nem volt a világgazdasági recesszió, az a 2001. év második felében köszöntött be.
(12.10)
Mondanék néhány szót a törvényjavaslat tényleges témájáról is. Mátrai Márta képviselőtársammal teljes mértékben egyetértek abban, hogy ez a törvényjavaslat markánsan mutatja azt a különbséget, amely az előző és a jelenlegi kormány szociál- és családpolitikai felfogása között húzódik. Ez a különbség nagyban-egészben abban ragadható meg, hogy az Orbán-kormány úgy vélte, a társadalom jövedelmi szempontból alsó egyharmada nemigen jár szavazni, ezekre tehát sok figyelmet nem érdemes vesztegetni. Utóbb, 2002 áprilisában kiderült, hogy ez a feltételezés téves, de az alap kiindulópont az volt, hogy a felső kétharmad többségét kell megnyerni, és olyan szociál- vagy családpolitikát - teljesen mindegy, hogy minek nevezzük -, olyan támogatási politikát folytattak, amely egyértelműen ennek a rétegnek kedvezett.
Mit tettek önök, és mire voltak olyan büszkék? Visszaállították az alanyi jogú családi pótlékot. Azt az alanyi jogú családi pótlékot, amelyet a Horn-kormány a legfelső jövedelmű 10 százaléktól vont meg, következésképpen a családi pótlék alanyi jogúvá tétele ennek a 10 százaléknak jelentett igazából bevételt. Ugyanakkor a családi pótlékot - mint az már több ízben elhangzott - hagyták elértéktelenedni, négy év alatt egyetlen fillérrel sem emelték ennek az összegét.
Visszaállították a gyedet, amely megint csak a jövedelemmel vagy viszonylag magasabb jövedelemmel - magasabb, uramisten, mondjuk azt, hogy a munkajövedelemmel - rendelkezők számára vonzó alternatíva a gyeshez képest. Visszaállították a gyermekek után járó adókedvezményt, amely aztán családi adókedvezmény lett, amely értelemszerűen megint csak azoknak jelent többet, akik elég adót fizetnek ahhoz, hogy ezt a támogatási formát teljes egészében igénybe tudják venni, és így tovább, és így tovább. Béki Gabriella képviselőtársamnak teljesen igaza van abban, hogy amikor már elég régóta kiabáltunk, akkor egy gesztussal átkeresztelték a rendszeres gyermekvédelmi támogatást kiegészítő családi pótlékra, és megdobták 400 forinttal. Tisztelt Képviselő Asszony! A társadalom alsó egyharmada ezt a 400 forintot kapta önöktől négy esztendőn keresztül.
Ezzel szemben a szocialista-szabad demokrata kormány szociálpolitikája arra irányul, hogy segíteni ott kell, ahol baj van, és annál inkább kell segíteni, minél nagyobb baj van. Úgy gondolom, a most tárgyalt törvényjavaslat ennek a gondolkodásmódnak a manifesztuma, ezt a gondolkodásmódot tükrözi. Önöknek tökéletesen igazuk van abban, hogy nem tud mindenütt segíteni, ahol baj van, még kevésbé tud mindenütt olyan mértékben segíteni, amekkora baj van.
Tisztelt képviselőtársaim, ez a kritika igaz, csak önmagában nem lehet vele mit kezdeni. A Medgyessy-kormány nem arra szegődött, hogy száz nap alatt teszi jóvá mindazt a kárt és igazságtalanságot, amit önök négy év alatt okoztak, erre nekünk négy esztendőnk van, az első száz nap alatt mindössze azokat az igazságtalanságokat és károkat igyekeztünk jóvá tenni, amelyek megítélésünk szerint - de az áprilisi szavazatok tanúsága szerint a társadalom többsége szerint is - a legsúlyosabban érintették ezt a társadalmat. Következik a többi is!
Érdekes módon megváltozott a Fidesz felfogása, mihelyt ellenzékbe került. Amint ellenzékbe került, a legszegényebbeknek járó kiegészítő családi pótlékra irányította a figyelmét, és azt ígérték, hogy száz százalékkal szándékoznak megemelni, mert az úgy igazságos. Kósáné Kovács Magda képviselőtársam adatokkal igazolta, hogy ez téves felfogásból ered, mert általánosan növekedett a gyermekszegénység, ezért általánosan van szükség a családi pótlék emelésére, de ezen belül furcsa, hogy miután négy éven keresztül a legszegényebb társadalmi réteg azt a 400 forintot kapta önöktől, amiről az imént beszéltem, a választás évében, de különösen akkor, amikor a kormányhatalmat elveszítették és az ezzel járó felelősség lekerül a vállukról, akkor hirtelen eszükbe jutott, hogy 4200 forinttal mégiscsak meg kellene emelni a kiegészítő családi pótlékot.
A másik ilyen kérdés az iskoláztatási támogatás. Önök azt mondják, hogy megszüntetjük az iskoláztatási támogatást, amiről természetesen jól tudják, hogy nem igaz, csak ezentúl ismét alanyi jogon és nem iskolába járási jogon fog járni, mégpedig sok minden egyéb mellett, amiket képviselőtársaim már elmondtak. Mindenképpen azt gondolom, lehet felelős a család azért, mert a gyerek nem jár iskolába, sok ilyen esetet ismerünk, a családi pótlék azonban nem a családfenntartónak, hanem a gyereknek jár. Ha megvonom - Kósáné Kovács Magda képviselőtársamnak igaza van abban, hogy az a törvény, amelyet önök bevezettek, nem adott jogot a családi pótlék megvonására, de ha törvénytelenül megvonom - ezt a pótlékot, akkor a gyerektől vonom meg, és a gyereket büntetem azért, mert a családja őt nem járatja iskolába. Úgy gondolom, ez igazságtalan.
Természetesen felmerült - mert miért ne merült volna fel - az ingyenes tankönyv és az ingyenes étkezés kérdése. Megint csak azt tudom mondani, tessék nekem megmutatni azt a választási ígéretet, amelyben azt mondtuk, hogy az első száz nap alatt, már 2002 szeptemberében ingyenessé tesszük a tankönyvet. Ilyet nem tudnak mutatni! Ígértük és továbbra is célunk az ingyenes tankönyv. 2002 szeptemberével (Sic!) a 800 ezer általános iskolába járóból 300 ezer kapja ingyen, rászorultsági alapon, de további lépések is fognak következni. Horváth János képviselőtársamnak mondom, hogy a Szocialista Párt gondolkodásában is összekapcsolódik az ingyenes tankönyv juttatása a tartós, tehát a többször felhasználható tankönyv koncepciójával. Úgy gondoljuk, ennek a kettőnek együttesen van értelme, és együtt van értelme erről beszélni. Hasonló a helyzet az ingyenes étkezéssel is. Soha nem ígértünk ingyenes étkezést az iskolában, csak az óvodában és a bölcsődében. Az első száz nap alatt nem sikerült ezt teljes körűvé tenni, de továbbra is cél, és jelentősen kiterjesztettük ennek a körét.
Sisák képviselőtársam azt mondta, hogy a családi pótlék valorizálása és reálértékének emelése az MDF fontos célja. Ezt nagy örömmel hallom, de még nagyobb örömmel hallottam volna, ha az előző négy évben is fontos célja lett volna az MDF-nek, amikor kormányon volt és módjában állt a kormány ezzel kapcsolatos gondolkodását befolyásolni.
Ami pedig azt a kérdést illeti, hogy mi bizonyítja a gyermekszegénység elmúlt négy évben bekövetkezett növekedését, arra azt tudom mondani, tisztelt képviselőtársaim, hogy az önök büszkesége, a kiegészítő családi pótlék igazolja. A kiegészítő családi pótlékra való jogosultság egy nagyon alacsony jövedelmi szinthez kötődik. Ez a nagyon alacsony jövedelmi szint több mint százezer gyerek esetében éretett el az elmúlt négy évben, több mint százezer gyerekkel több kapott kiegészítő családi pótlékot 2001 végén, mint rendszeres gyermekvédelmi támogatást 1998-ban. Ennyivel több kifejezetten szegény gyerek volt az önök kormányzati ciklusának a végén. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)
