HARRACH PÉTER
HARRACH PÉTER
HARRACH PÉTER (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem szeretnék a vitában részt venni, mert azt hiszem, hogy azok, akik megalkottak egy olyan rendszert, amelyik ’98 és 2002 között működött, és amely komoly értéket jelent, ilyen színvonalon nem szabad, hogy erről vitatkozzanak. Ezért csak néhány megjegyzést teszek.
Amikor mi ezt a rendszert felépítettük, úgy gondoltuk, hogy folyamatosan karban kell tartani - ma is így gondoljuk. Ezért ezt az előterjesztést mint tényt örömmel üdvözöljük. Ez egy karbantartás, azonban két hiba van vele: kevés és picit mellé lőtt, rosszul célzott.
A szegényeket támogatjuk vagy a dolgozókat támogatjuk? Rossz a kérdésfeltevés. Mi egyértelműen a dolgozó családokat támogattuk, azokat a szülőket, akik szándékoznak dolgozni - ezt továbbra is vállaljuk. Meggyőződésünk, hogy az, ami most történik, a mellékvágány azt fogja eredményezni, hogy nőni fog a segélyből élők száma, a segélyre számító, dolgozni nem akaró emberek száma.
Kevés szó esett arról, hogy a tizenharmadik havi családi pótléknak van előzménye: a kiegészítő családi pótlék. Ugyanis a családi pótlék két elemből áll: magából a törzséből és a kiegészítőből. Ez direkt a szegények támogatása, eddig is emeltük, tizenharmadik havit juttattunk - persze melldöngetés nélkül tettük mindezt.
Az iskoláztatási támogatás nagyon jó példa lenne arra, hogyan lehet finom eszközökkel eredményt elérni. Nem igaz az, hogy a szülőktől nem vettük el a családi pótlékot - elvettük, ha nem járatta iskolába a gyerekét (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), és szándékunkban van ezután is megtenni. De a gyerektől soha nem vettük el: a gyámnak adtuk oda, aki a gyerekre költötte. Ez az a finom megoldás (Az elnök ismét csenget.), amit bevezettünk, és figyelni kellene arra, hogy a megoldások ne durvák, hanem finomak legyenek, mert csak az vezet eredményre.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
