FARKAS IMRE
FARKAS IMRE
FARKAS IMRE, a számvevőszéki bizottság előadója: Elnök Úr! Államtitkár Úr! Számvevőszéki Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A számvevőszéki bizottság ülésén is elhangzott, hogy a kormányváltást követő zárszámadás tárgyalásakor kissé zavarosak a szerepek. A zárszámadási beszámolót még az előző kormány készíti elő saját költségvetési évéről, de már az új kormány terjeszti a parlament elé. Az új kormánypárti képviselők ezért rendre támogatják az előterjesztést, noha a számszaki részeken túl a tartalmával sok helyen nem értenek egyet. Az új ellenzéki képviselők ezzel szemben magukénak érzik a költségvetést, és pozíciójuk ellenére védelmükbe veszik. Ez történt - más bizottságokhoz hasonlóan - a számvevőszéki bizottságban is.
Az ellenzéki képviselők szerint is mindenki teljesítette feladatát, hiszen az elkészült anyagból sugárzik, hogy alapos szakmai munkát végzett mind az előterjesztő pénzügyminiszter, mind az Állami Számvevőszék. Előrelépést érzékelnek a gazdasági folyamatok és az ellenőrzés rendszerét illetően. Évek óta húzódó hiányosságként megemlítették az állami számvitel és az állami vagyon nyilvántartásának megoldatlanságát, amely az új kormányra maradt. Az ellenzéki képviselők a zárszámadásból is kiolvasták, hogy 2001 a magyar gazdaság sikeres éve volt.
Kormánypárti vélemények szerint a 2001. évi költségvetés hemzsegett a téves prognózisoktól. A mindig előforduló tévedések, tervezési hibák mellett esetenként szándékos megtévesztés történt. Tipikus példa erre a 6 százalékos inflációs várakozás, amely végül 9,2 százalékban realizálódott. Ha nem erről van szó, akkor miként értékelhető az akkori pénzügyminiszter, kormány és a Nemzeti Bank elnökének 50 százalékos tévedése. Jelentősen felértékelték a bruttó hazai termék és az ipari termelés növekedésének mértékét, alábecsülték az adóbevételeket. A központi költségvetési szervek kiadásai még a korrigált előirányzathoz képest is 200 milliárd forinttal nőttek. Az Egészségbiztosítási Alap hiánya ugyanakkor háromszorosa lett a tervezettnek.
A példaként említett tervezési problémákon túl különösen riasztóak a gazdasági folyamatokban már ekkor tapasztalható kedvezőtlen tendenciák. A jövőre nézve óriási kockázatot jelent az előző kormány 2001-ben folytatott kezességvállalása. Mértéke a korábbi évekhez képest kétszeresére-háromszorosára nőtt, és 2001-ben már a 700 milliárd forintot is meghaladta. Sem a zárszámadásból, sem az Állami Számvevőszék jelentéséből nem derül ki, hogy ezek a kezességvállalások milyen mértékben terhelik majd a következő éveket. Ilyen összegek láttán ezzel a kérdéssel eleve foglalkozni kellett volna. Vajon elvégezte-e az előző kormány az előírások alapján egy-egy ügylet beváltási kockázatának az értékelését? Amennyiben igen, hogyan értékeli mindezt az új kormány?
A zárszámadáshoz kapcsolódó számvevőszéki jelentés a kormánypárti képviselők szerint is jól és reálisan tükrözi azokat a folyamatokat, amelyek 2001-ben a politikát és a gazdaságot áthatották. Kiolvashatjuk belőle a Magyar Fejlesztési Bankkal, az ÁPV Rt.-vel, az agrártárcával kapcsolatos történéseket, az Országimázs Központ ügyeit, a millenniumi filmek történetét. Ha néhol mégis hiányérzetünk támad, akkor bele kell olvasnunk a zárszámadási jelentésen túl az Állami Számvevőszék egyedi vizsgálataiba. Jó lenne, ha a jövőben legalább utalás jelleggel ez is megjelenne a zárszámadási jelentésben. Örülök annak, hogy az elnök úr hozzászólásában erre utalást is tett.
Az Állami Számvevőszék jelentése világosan utal a törvényalkotás jövőbeni feladataira, melyek száma ötven feletti. Nagy horderejű feladatként fogalmazódott meg többek között a társadalombiztosítási alapok hiányának csökkentése, a helyi önkormányzatok finanszírozási gondja. A jövőben másként kell folytatni a pályáztatást és a méltányosság gyakorlását, módosítani kell a fogyatékossággal összefüggő rendelkezéseket. Nem véletlen, hogy az erre a célra rendelkezésre álló keretnek 2001-ben csak 21 százalékát sikerült felhasználni. Át kell gondolni a foglalkoztatáshoz kapcsolódó támogatásokat is. Megdöbbentő, hogy 2001-ben a rendelkezésre álló keret 56 százalékát vették csak igénybe, miközben a keleti országrészen több település fuldoklik a munkanélküliségtől. Sok tehát a teendő, és reméljük, ezek nagy többségét sikerül megoldanunk.
A hozzászólásom elején említett ellentmondásos szerepkörök pozitívuma, hogy bizottságunk valamennyi tagja - más-más okból ugyan, de - támogatásáról biztosította mind a zárszámadást, mind az Állami Számvevőszék jelentését.
Köszönöm. (Taps.)
