VARGA MIHÁLY
VARGA MIHÁLY
VARGA MIHÁLY, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy én is összefoglaljam a Fidesz-Magyar Polgári Párt álláspontját a beterjesztett zárszámadással kapcsolatban. Előttem már többen elmondták, kétségtelen tény, hogy abban a furcsa helyzetben van egy ellenzéki párt is, hogy egy olyan dokumentumról kell elmondania az álláspontját, amelyet már az új kormány terjesztett be, ugyanakkor még egy korábbi időszakban, tevőlegesen is részt véve ebben a munkában, ő készített elő.
Hadd kezdjem talán azzal, bár nem volt túlságosan régen, de mégis érdemes felidézni, hogy 2001-ben milyen világgazdasági és európai környezetben történt a magyar gazdaság működése, és hogy ennek kapcsán a magyar államháztartás milyen kihívásokkal kellett hogy szembenézzen.
A világgazdaság növekedésében 2000 végétől egy érezhető fordulat történt. A 2000. évi 4,4 százalékról 2001-ben 2,3 százalékra mérséklődött ez a növekedés, és a számunkra gazdasági szempontból kifejezetten fontos eurozóna növekedése is a 2000-es 3,4 százalékról 2001-ben 1,6 százalékra csökkent. Példátlan módon először fordult elő a világgazdaságban, hogy az országok gazdasági teljesítményét befolyásoló három gazdasági erőközpontból mind a háromban egyszerre következett be visszaesés, azaz az amerikai gazdaság, az eurozóna, Nyugat-Európa és a japán gazdaság csökkenése egyszerre történt meg. Egy világgazdasági recessziót idézett elő ez a folyamat, amelyet tovább mélyített a szeptember 11-i terrortámadás. Magyarországnak, a magyar gazdaságpolitikának tehát erre a környezetre kellett év közben is reagálni, és ehhez kellett a gazdaságpolitika változásait hozzáigazítani.
Összességében azt fogalmazhatom meg, hogy a gazdaságpolitika részéről ugyanazok a válaszreakciók történtek meg, mint jó néhány más európai országban, egyfajta keresletélénkítéssel próbált reagálni a gazdaságpolitika arra, hogy a világgazdasági recesszió hatásait kivédje, és ma már kutatók ismerik el azt a tényt, hogy azok az országok tudták sikeresebben átvészelni és kisebb mértékűre szorítani a recesszió hatását, amelyek egyfajta aktív gazdaságpolitikával törekedtek ezeknek a hatásoknak a kivédésére. A magyar gazdaság teljesítményei tehát ennek az ellentmondásos esztendőnek a tükrében értelmezhetők, de nem árt felidézni azokat a számokat, amelyek jellemezték ezt az esztendőt.
A gazdasági növekedés a várakozásainkhoz képest kisebb mértékű lett, az év egészében 3,8 százalékot ért el, a belföldi felhasználás mértéke kisebb mértékű lett, 3 százalékos ez a mérték. Ezzel párhuzamosan azonban, éppen a keresletélénkítés miatt, a lakossági fogyasztás és a reálbérek esetében a tervezett számokat sikerült teljesíteni, a lakossági fogyasztás mértéke 4 százalékos volt. Összehasonlításul szeretném csak felidézni, hogy 1995-ben mínusz 7,1 százalékos, majd 1996-ban mínusz 3,4 százalékos visszaesés volt a lakossági fogyasztásban, ennek tükrében, azt gondolom, értékelhető ez a 4 százalékos növekedés.
Az export és az import teljesítménye tükrözte a gazdasági helyzet változását, és még az év első negyedévében egy nagyobb mértékű növekedés volt, az év átlagában ez szerényebb mértékűre szorult vissza, mégis azt kell mondanom, hogy az export 9,1 százalékos növekedése, összevetve az import 6,3 százalékos növekedésével, egy jó jel volt a magyar gazdaság teljesítményének és versenyképességének a növekedéséről.
(12.10)
A reálbér ügyéről már szóltam, 6,4 százalékkal nőttek a keresetek 2001-ben. Csak zárójelben jegyzem meg, egy párhuzamot vonva a mostani helyzettel, éppen a napokban, az Érdekegyeztető Tanács ülésén hangzott el, hogy a kormány ajánlata bruttó 3 százalék jövőre a munkavállalói szférának. Ezzel összevetve a reálbérek 2001-es 6,4 százalékos növekedését, azt kell mondanom, hogy az előző kormánynak ebben a tekintetben sincs oka a szégyenkezésre.
Infláció kérdése, hiszen az előttem szólók ennek nagy teret szenteltek. Azt hiszem, hogy a magyar gazdaság azzal a reakcióval, amit a világgazdasági változásokra adott, helyes módon tudta elkerülni az infláció trendjének megfordulását és az infláció felpörgését. Az előző évhez képest az infláció mértéke kisebb lett Magyarországon. 2000-ben még 9,8, 2001-ben 9,2 százalékos volt, ellentétben a nyugat-európai országokkal, vagy a környező országokkal is, ahol az infláció trendje úgy fordult meg, hogy az év egészében is magasabb volt a korábbi esztendőhöz képest.
Azt is hozzá kell tennem, hogy nagy utat tettünk meg ahhoz, hogy ez 9,2 százalékot érjen el, hiszen ’98-ban még 14,3 százalékról indult az előző kormány tevékenysége, arról már nem is beszélve, hogy ez ’95-ben még 31 százalékos szintet ért el.
Szó volt róla, többen megemlítették az infláció tervezése körüli bizonytalanságot. Nos, én azt gondolom, az a tűréshatár, ami ennél a szintnél volt, nyugodtan vállalható. Veres képviselő úr talán már nem emlékszik arra, hogy egy inflációs intervallumot adott meg akkor a kormány, és 5-7 százalék közé tette az infláció mértékét. A kedvezőtlen hatások miatt történt az, hogy ennél magasabb lett az éves infláció mértéke, de ha felidézem az önök számára, hogy 1995-ben 8 százalék volt ez a különbség, ’97-ben pedig 6 százalékos volt az a különbség, ami a kormány prognózisa és az infláció tényleges adata között előállt, akkor, azt gondolom, ez a 2-2,5 százalék nyugodtan vállalható.
Az már szintén csak egy zárójeles megjegyzés, hogy akkor - emlékezetem szerint -, az MSZP-kormány időszakában nem volt szó arról, hogy az így előállt többletbevételek sorsa mi legyen, azaz a parlament felhatalmazása nélkül került sor év közben a többletbevételek elköltésére.
A munkanélküliségi rátát illetően 5,8 százalék volt a munkanélküliség aránya. Ez az induló ’98-as 7,8 százalékhoz képest 2 teljes százalékpontos csökkenést jelent, és örömteli tény volt, hogy sikerült emelni, növelni a foglalkoztatottak arányát a népességhez képest, erről már korábban szóltak előttem. A népesség százalékában 39,4 százalék volt ez az arány, azaz 3,8 millió embernek volt munkája a 2001-es év átlagában, ami azt jelenti, hogy nem voltak igazak azok a vádak, amelyeket az akkori ellenzék úton-útfélen elmondott, a munkanélküliség mértéke örömteli módon csökkent, és ennek részben az volt az oka, hogy a gazdaságélénkítés, a gazdaságfejlesztés következtében új munkahelyek teremtődtek az országban.
A termelékenységről, a bruttó adósságállomány változásáról már szóltak itt előttem, ezeket nem kívánom megismételni.
Összességében tehát egy tudatos, célirányos gazdaságpolitika jellemezte a 2001-es évet. Az állam szerepvállalása visszafogott, de aktív volt, hiszen aktívan tudtunk reagálni a körülöttünk változó helyzetre, és a beavatkozásokkal tudtuk befolyásolni azt a gazdaságpolitikát, ami, azt gondolom, összességében a gazdasági növekedés stabilitását, a versenyképesség, a termelékenység javulását idézte elő.
Gazdaságfejlesztésről, beruházásokról szóltam, és örömteli tényként mondhatom el, hogy 2001-et ezek jellemezték elsősorban, a hídépítések, az autópálya-építések folytatása, a Széchenyi-terv elindulása, érdemes talán csak címszavakban felidézni, a Mária Valéria híd építése, a dunaföldvári híd felújítása, a tiszaugi teljesen megújult hídnak az építése, a szekszárdi híd építésének elkezdése, a bajai hídrekonstrukciónak a megindítása.
Az autópálya-építésben a korábbi kormány koncessziós gyakorlatával szemben sikerült elindítani egy átfogó autópálya-fejlesztést, és a világ legdrágább autópályái helyett sikerült elérni azt, hogy egy egységes rendszerbe integráljuk a magyar autópályákat, egy autópálya kivételével, az M5-ösével, ezekben a tárgyalások nem tudtak megindulni. Azt gondolom, hogy ez a feladat a következő kormányra maradt.
Rendkívül sok kritikát kapott az akkori kormány ezek miatt a beruházások miatt. Érdekes módon ma már, talán az idő távlatában a mostani kormány is másképp ítéli meg ezeket a beruházásokat. Én emlékszem például arra, hogy akkori ellenzéki képviselőtársaim a Budapest Sportcsarnok építése ügyében hányszor vetettek fel különböző kérdéseket. A mai nap, kinyitva az újságokat, a Budapest Aréna egy igen impozáns, színes prospektusa akad a kezembe, ahol a Budapest Sportcsarnok újjáépítésének a reklámozása történik meg. Aki kinyitja, az első oldalon az MSZP-kormány egyik miniszterét láthatja, amint mosolygós arccal örömét fejezi ki ezen beruházás fölött. (Dr. Vojnik Mária: Mit csináljunk, ha MSZP-s a kormány?) Azt hiszem, el fog jönni az az idő, amikor az összes olyan megindult beruházás miatt örömüket fejezhetik majd ki az MSZP-kormány tagjai is, amit korábban ellenzéki képviselőkként bíráltak. (Közbeszólások. - Zaj.)
Szeretnék néhány szót szólni a Széchenyi-tervről, mert az egyik legsúlyosabb döntésnek éppen ennek a 2001-ben megindult tervnek a leállítását tartom. Emlékezzünk vissza arra, hogy lakásépítésben, turizmusfejlesztésben, a regionális fejlesztésekben, kis- és középvállalkozások támogatásában, feltőkésítésében ez a program egy úttörő szerepet vállalt. A kormány, a jelenlegi kormány ígéretei arra vonatkoztak, hogy a tervet megtartják, és tovább fogják folytatni a választások után is. Ehhez képest ma már a kormány tagjai, a gazdasági miniszterrel az élen azt ígérik, hogy nincs támogatás, a magyar vállalkozók ne számítsanak a kormányra a gazdaság építésében.
Olyan programok szűntek meg a kormány döntésével, amelyek a gazdaságfejlesztés alapjait képezhették, az ipari parkok beruházásainak, működésének, szolgáltatásainak a fejlesztése, vagy a környezetvédelmi szempontú technológiaváltás, kis- és középvállalkozások műszaki berendezések, gépek beszerzésére szóló pályázatai, a belföldi közúti közlekedés terén a gépjárműpark cseréjére kiadott támogatások mind ebbe a kategóriába tartoztak; kereskedelmi szálláshelyek bővítése, a hozzá kapcsolódó vendéglátás támogatásának a megszüntetése, a regionális jelentőségű repülőterek fejlesztésének, kiépítésének a megszüntetése. A vidéki helyszínek, gazdasági képzést folytató felsőoktatási intézmények különböző infrastrukturális feltételeinek a támogatása mind arról szólt, tisztelt Ház, hogy a gazdaságfejlesztésnek különböző elemei vannak, és ezeket összegyűjtve egy átfogó programban lehet a vállalkozásainkat segíteni.
Népszerű volt a lakossági energiamegtakarítási program, amelybe nagyon sokan tudtak bekapcsolódni. Ez is megszüntetésre került, mint ahogy a közvilágítás korszerűsítése, a tanyavillamosítás. Itt néhány héttel ezelőtt a tanyákat hallottuk emlegetni, állítólag egy MSZP-s képviselő részére… A Széchenyi-terv kapcsán úgy tűnik, hogy a tanyákra már nincsen szükség, ezek fejlesztése, korszerűsítése is megszűnik, ugyanígy a távhőellátás szolgáltatói oldalának korszerűsítése is. Mi marad ehelyett? Egy üres program, amely csak címeket, papírokat kíván adományozni, ipari park és integrátor ipari park cím elnyerésére továbbra is lehet pályázni a vállalkozásoknak. Nem hiszem, hogy a magyar gazdaságnak elsősorban erre volna szüksége.
A 2001-es évhez persze nemcsak a Széchenyi-terv, hanem a Széchenyi plusz is hozzátartozott, hiszen a szeptemberi terrortámadás után az akkori kormány egy 300 milliárdos gazdaságélénkítő csomaggal állt elő, amelyben a vállalkozók számára adócsökkentés, az adósság másfajta finanszírozása, a lakásépítések, az autópálya-építések támogatása szerepel. Ehhez képest, ha ma párhuzamot vonunk a mostani helyzettel, azt mondhatjuk, hogy a magyar vállalkozókra nagyon rossz idők járnak, hiszen az elmúlt néhány hónapban az új kormány szinte mindent elkövetett, hogy a vállalkozói szektor felé rossz üzeneteket küldjön.
Nézzük! A minimálbér továbbra is adóköteles a vállalkozók számára. Ígéret korában arra hangzott el, hogy a minimálbér adómentes lesz, ehelyett a kft.-k, bt.-k tulajdonosainak, az egyéni vállalkozóknak továbbra is adózni kell a minimálbér után.
(12.20)
Szó volt az egyszerűsített vállalkozási adóról - a kezemben van ennek a törvényjavaslatnak a legutóbbi változata. Ma már azt a kérdést kell feltennünk, hogy kinek éri meg igazából az evát választani: annak, akinek a vállalkozása nem működik, akinek nincs vagyona a vállalkozásban, és aki lehetőség szerint egyedül él, mert olyan rokoni összefüggések alapján zárják ki a vállalkozásokat az evából, hogy szinte csak egyedülállók vagy árvák választhatják az evában történő adózást. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Lejárt lemez! - Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Név szerint is meg lehet...)
Tb-járulékemelés: a nyugdíjjárulék jövőre a PM ígéretei szerint 8-ról 10 százalékra, az egyéni egészségbiztosítási járulék 3-ról 6 százalékra nő, ami összességében 11-ről 16 százalékra emeli a tb-járulék terheit - nem gondolom, hogy egy vállalkozó erről álmodott.
Emellett olyan csemegék jönnek még, mint a gépjármű-felelősségbiztosítás szabadáras kategóriába sorolása, ami szintén érinti a vállalkozókat - ez árnövelő és inflációnövelő hatással fog járni, miközben a kormány ettől árcsökkenést vár.
S az újdonság, hogy tíz évig kell megőrizniük a számlákat a vállalkozóknak. A PM már korrigált, és csak nyolc évről beszélt. Motoszkál bennem a kisördög, hogy talán a vecsési számlagyár ügyében igen lassan haladó APEH-ellenőrzés miatt kell majd nyolc évig őrizni ezeket a számlákat. Én nagyon remélem, hogy nem erről van szó. Azt szeretnénk elérni, hogy az új kormány valóban vállalkozásbarát legyen, és ne büntesse a vállalkozókat, vagy legalábbis ha már segíteni nem tud, akkor ne ártson nekik.
Tisztelt Képviselőtársaim! Végezetül néhány szót szeretnék még szólni olyan kérdésekről, amelyek szintén a zárszámadás törvényességét és megalapozottságát érintették. Az Állami Számvevőszék hosszan idézi azokat a pontokat, amelyekben előre tudtunk lépni az elmúlt évekhez képest: az áttekinthetőségben, a pontosságban és abban, hogy az ÁSZ által javasolt különböző megállapításokat beépítsük ezekbe az anyagokba. Azt gondolom, ez helyes folyamat, nyilván nem vagyunk ennek a munkának a végén, és továbbra is szükség van arra, hogy a mindenkori kormányok ezeket a megállapításokat - az adófizetők pénzének átláthatóbb kezelése és felhasználása okán - beépítsék.
Szeretnék két dolgot kiemelni: egyrészt 2001 volt az első esztendő, amikor először került együttesen benyújtásra a társadalombiztosítás költségvetése és az állami költségvetés, erre korábban nem volt példa. Örülök, hogy ezt a munkát az előző kormány el tudta kezdeni, és ennek a sikerét visszaigazolja az Állami Számvevőszék jelentése. Másrészt a kincstári rendszer átalakításával - idézem az Állami Számvevőszék jelentését: - “alkalmassá vált a kincstári nyilvántartási rendszer a költségvetési törvény végrehajtásának önkormányzatonkénti és jogcímek szerinti regisztrálására, az év végi tételes elszámolásra”. Azaz minden egyes fillérről pontosabb képpel rendelkezünk, és pontosabb elszámolást tudunk adni, mint korábban.
Összevetve ezt a jelenlegi helyzettel, ebben az ügyben sem adhatok számot túl biztató hírekről: a miniszter úr az expozéjában szólt az üvegzsebprogramról. Nekem itt csak azt kell megemlítenem, hogy az elmúlt néhány hónapban az üvegzseb helyett mintha üvegszemet tapasztalnánk (Derültség a Fidesz padsoraiból.) a kormány és az ezért felelős államtitkár részéről, hiszen olyan döntések születtek, amelyek az adófizetők pénze felhasználásának az átláthatóságát éppen hogy nem segítették elő, hanem akadályozták.
Szeretném megemlíteni a mobiltelefon-tender ügyét, ahol 7 milliárd forintos közbeszerzést írt ki hirtelen az új kormány. Ha ehhez hozzáveszem most az irodabútorok cseréjét, amire 8 milliárd forintot fog költeni a kormány, akkor azt gondolom, hogy 15 milliárd forintja hirtelen mégis lett ennek a kormánynak arra, hogy az irodákba való beköltözéshez és a saját maga felszereléséhez a szükséges anyagi forrásokat megteremtse.
Én most mégis egy “kis színes”-t hadd idézzek önöknek az üvegzsebprogramról: a kezemben van a Financial Times augusztus 28-ai száma. Az elmúlt években megszokhattuk, hogy az MSZP-s képviselők gyakran idéznek a külföldi sajtóból - érdekes módon most, ennek a hírnek a kapcsán ezt nem tették meg. Nos, ez a mértékadó világgazdasági lap arról számol be, hogy az új magyar kormány kinevezte a Malév vezérkarát. A lap leírja, hogy Huszty András, az igazgatóság elnöke - bár ez nem annyira lényeges, de korábban Moszkvában végzett közgazdász - egyből döntéseket is hozott. És annál a cégnél, ahol repülőgépenként 1 millió dolláros veszteség van, az a döntés született, hogy az igazgatóság látogassa végig az összes külföldi képviseletet, és ott, a helyszínen ellenőrizze a produktivitást, a termelékenységet. (Derültség a Fidesz padsoraiból.) A lap még kicsit kajánkodva hozzá is teszi, hogy az igazgatóság elnökének a kedvenc sportja a búvárkodás. A búvárkodásra biztos lesz majd alkalma a Vörös-tengerben, amikor a tel-avivi és a kairói Malév-kirendeltséget látogatja meg az elnök úr.
Nos, tisztelt képviselőtársaim, az üvegzsebről talán ennyit - azt gondolom, hogy a kormánynak ezen a téren is lenne mit tennie.
Összegezve: úgy tapasztaljuk, hogy 2001 nyugodt, stabil, kiszámítható éve volt a magyar gazdaságnak. Ezt összevetve a mostani helyzettel azt látjuk, hogy gazdaságfejlesztés nincs, beruházások leállításra kerülnek, azok a programok, amelyek a magyar gazdaságot segítették, megszüntetésre kerülnek, nincs gazdahitel, nincs mikrohitelprogram, a Széchenyi-terv leállításra kerül. Az a kérdésünk, tisztelt Ház, tisztelt képviselőtársaim: hogyan lesz akkor ebből gazdasági növekedés? Hogyan fog a magyar gazdaság egyről a kettőre jutni egy olyan fontos időszakban, mint az Európai Unióhoz való csatlakozás időszaka?
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
