DR. KOVÁCS LÁSZLÓ
DR. KOVÁCS LÁSZLÓ
DR. KOVÁCS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Terjedelmében csekély, a szabályozás tárgyát tekintve azonban igen lényeges törvénymódosító javaslattal állunk szemben, ezt több körülmény is alátámasztja.
Egyrészről a törvényjavaslat azt a jogszabályt, nevezetesen a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvényt érinti, amely a társadalmi berendezkedés, a társadalom felépítése szempontjából alapvető jogi normákat határoz meg. Másrészről a szabályozás tárgya a névviseléshez való jog, olyan alkotmányos alapjog, amely a jogalkotás és a jogalkalmazás több szintjén is megjelenik.
A szabályozás tárgyának fontosságát a jelen törvényjavaslat előterjesztésére okot adó alkotmánybírósági határozat is alátámasztja az alábbiakkal: “A névjog az alkotmány 54. § (1) bekezdésében foglalt emberi méltóságból levezethető alapvető jog. Minden embernek elidegeníthetetlen joga van az önazonosságát kifejező saját névhez, és annak viseléséhez. Ez a jog az állam által nem korlátozható. A névjog egyéb elemei, így különösen a névválasztás, a névváltoztatás, a névmódosítás a jogalkotó által alkotmányosan korlátozhatók.”
Tisztelt Képviselőtársaim! A házasságkötés a gyermek születése, a társadalmi berendezkedés alapját adó intézmény, a család megalapítása, fenntartása szempontjából kiemelkedő esemény. Ugyanakkor ezek olyan személyes, de a jogalkotás szempontjából is jelentős kérdéseket vetnek fel, mint a névviselés. A név, a név megválasztása a családi összetartozás, a családi hagyományok ápolásának egyik kifejező eszköze, ugyanakkor önazonosságunk egyik alapvető meghatározója.
Idézet az alkotmánybírósági határozatból: “Minden embernek kell hogy legyen saját neve, és ez a név nem helyettesíthető sem számmal, sem kóddal, sem egyéb szimbólummal. A saját név a személy identitásának egyik, mégpedig alapvető meghatározója, amely azonosítását, egyúttal másoktól való megkülönböztetését is szolgálja, ezért a személy individualitásának, egyedi, helyettesíthetetlen voltának is egyik kifejezője.”
Nos, ez az a kérdés, amely a házasság létrejöttekor, a gyermek megszületésekor igen gyakorlati, olykor konfliktusokra is okot adó kérdésként merül fel. Milyen nevet viseljünk a házasságkötést követően? Milyen nevet viseljenek a közös jövőnket megtestesítő gyermekeink? Mit tehetünk a nevünkkel akkor, ha házasságunk esetleg felbomlik?
Tisztelt Képviselőtársaim! A szóban forgó alkotmánybírósági határozat megszületéséig abban a hiszemben lehettünk, hogy a családjogi törvény jelenleg hatályos rendelkezései ezen kérdésekre megfelelő és alkotmányos választ adnak. Az alkotmánybírósági határozat meghozatalára okot adó indítványok, az azokat kiprovokáló élethelyzetek rávilágítottak arra, hogy ez nincs így, több idevonatkozó jogszabályi rendelkezés alkotmányellenes, a családjogi törvény ezen előírásai pedig hiányosak.
Az alkotmány 66. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság biztosítja a férfiak és a nők egyenjogúságát minden polgári és politikai, valamint gazdasági, szociális és kulturális jog tekintetében. A 7. § (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság jogrendszere elfogadja a nemzetközi kötelezettségek és a belső jog összhangját. Eddigi hagyományaink, joggyakorlatunk szinte kézenfekvővé tették, hogy a házasságkötéskor csak a feleség lehet abban a jogi helyzetben, hogy ennek okán nevének megváltoztatása iránt döntsön.
(14.20)
Fel sem merült, hogy ez az igény a férj tekintetében is felvetődhet, holott már számos nemzetközi jogszabály és emellett az Európai Unió több tagállamának belső joga tette, illetve teszi lehetővé azt, hogy a házasulandók mindegyike dönthessen ebből adódóan nevének megváltoztatásáról, így közös döntésük alapján a házasságkövetést követően a férj is viselhesse a feleség családi nevét. A szóban forgó alkotmánybírósági határozat belga, francia, német, görög konkrét példákat hoz fel ennek alátámasztására. A fentiekből következően az Alkotmánybíróság joggal vonta le azt a következtetést, hogy mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenes helyzet jött létre annak következtében, hogy az Országgyűlés a családjogi törvényben nem tette lehetővé, hogy a házasságkötést követően a férj is viselhesse felesége családi nevét.
A kormány által előterjesztett törvényjavaslat az MSZP parlamenti frakciója, így jómagam álláspontja szerint is ezen alkotmányellenes helyzetet kiküszöböli, megfelelő, alkotmányos, a személyhez fűződő jogokat, a férfiak és a nők egyenjogúságát messzemenőkig szem előtt tartó lehetőségeket kínál a házasulandóknak az azt követő névviselés tekintetében, több formában lehetővé téve azt, hogy nevének a házasságkötésből fakadó megváltoztatásáról a férj is dönthessen. Emellett a törvényjavaslat a módosuló jogszabályi rendelkezésekkel összhangban rendelkezik a gyermekek névviselésének lehetséges formáiról is.
A már említett tradicionális szokásokkal összevetve, melyek az eddigi jogszabályi rendelkezésekben is tükröződtek, tagadhatatlan a szabályozás újszerűsége. Ugyanakkor túl azon, hogy az Európai Unióba igyekvő, a mielőbbi belépésre váró jogállamként a belső jogi normáinkat összhangba kell hoznunk az uniós rendelkezésekkel, minden alkotmányos jogi lehetőséget meg kell adnunk ahhoz, hogy hazánkban az egyének önrendelkezési joga és így ezen belül a névviseléshez való jog is a lehető legszélesebb körben érvényesülhessen.
Ezeket előrebocsátva kérem képviselőtársaimat, hogy hozzászólásaikkal és majdan szavazatukkal a törvényjavaslat elfogadását támogatni szíveskedjenek.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)
