GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN
GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Demokráciákban teljesen természetes, hogy egy kormány a gazdaságpolitikájának következményeként terveket készít, benyújt egy költségvetést, ezt időnként még módosítja is, aztán ezt követően a teljesítésről elszámol.
Most az a helyzet van, amikor az új kormánynak kell benyújtani és megvitatásra ajánlani a zárszámadást. Ezért azt hiszem, hogy úgy, ahogy tette a pénzügyminiszter úr is, kellően hangsúlyoznunk kell, hogy itt a Fidesz-kormány gazdaságpolitikáját tükröző zárszámadásról kell most vitatkoznunk. Vizsgálnunk kell, hogy a parlament által elfogadott célok teljesültek-e, a felhasználások jogszerűek-e, és a számszaki összefüggések megfelelnek-e a valóságnak.
Nem kerülöm meg azt a félmondatot, amiről a Számvevőszék elnöke úgy nyilatkozott, hogy nem elegáns egy zárszámadási törvényben módosítani más törvényeket. Azt gondolom, hogy a mostani kormány ebben is példát mutat, mert valójában olyan módosításokat terjesztett elő, amelyek indokoltak, akár az egészségügyi konszolidációra gondolok, vagy az agrárhitelek törlesztésére, elemi kár enyhítésére szánt 60 milliárd forintos keretösszegre, vagy az Informatikai Minisztérium létrehozásával kapcsolatos kiadásokra gondolok. Ez tehát sokkal szűkebb, mint ez a korábbi gyakorlatban kialakult.
Nagyon sokat vitatkoztunk arról, hogy jó-e a kétéves költségvetés. Én ezt most megkerülném, és javaslom önöknek, csak arról beszéljünk, mennyire volt megalapozott, mennyire szolgálta a stabilitást, az előreláthatóságot mennyire biztosította. Azt gondolom, hogy az a sok kötet, amely a képviselő hölgyek és urak előtt fekszik, kellően bizonyítja azt, hogy egy rossz alapokra és hamis prognózisra épített költségvetést terjesztettek a Ház elé, fogadtak el, és valójában, amiről mi most vitatkozunk, az már nem az eredeti költségvetés, hanem a 2001 novemberében módosított változat.
Ez azért különösen érdekes, mert mintegy 300 milliárddal módosította a tisztelt Ház a bevételeket és a kiadásokat - ha emlékeznek rá, akkor elég nagy vita közepette -, és most mégis nem ritka ebben a zárszámadásban a 20 milliárd forintot meghaladó, akár pozitív, akár negatív irányú eltérés. Ez különösen akkor érdekes, ha a személyi jövedelemadót vagy a fogyasztásokat terhelő áfát és fogyasztási vagy jövedéki adót vesszük figyelembe, mert ezt bizony mind-mind nekünk, adófizetőknek vagy végső felhasználóknak kell megfizetnünk.
Beszélnünk kell olyan összefüggésekről, amelyek itt most már jól láthatók és dokumentáltak. Dicséretes, hogy csökkent a munkanélküliek száma, ez számokkal bizonyítható. Csak, kedves képviselőtársaim, tessék hozzátenni azt, hogy közben érdekes módon majdnem százezer fővel csökkent a foglalkoztatottak száma! Adódik a kérdés, hogy hova került a reszli. Netán az ide már ugyan nehezen citálható, de ez mégiscsak az 1999. évi törvénymódosítás; tehát én bizonyítottnak érzem, hogy emberek tömegei kerültek ki az ellátásból, ugyan ma már nem regisztrált munkanélküliek, de nem is jelentek meg a munkaerőpiacon mint foglalkoztatottak.
Mindenképpen beszélnünk kell az inflációról. Az inflációra majd visszatérnék konkrétan, annak hatásaira, amire mi annak idején azt mondtuk, hogy a nagy átverés show egyik legmarkánsabb eleme, amikor módszeresen 3 százalékkal kisebbet tervezett az akkori kormány, és a valóság ennél lényegesen magasabb. Ez igaz volt 2000-ben és igaz 2001-ben is; talán emlékeznek rá, hogy 6 százalék körüliről szóltak a tervek, a valóság pedig meghaladja a 9 százalékot. Tehát ahogy mondtam, erre majd visszatérek, mert ennek nagyon komoly önkormányzati összefüggései is vannak.
Beszélnünk kell - és az előbb a foglalkoztatási kérdésekről beszéltem - a minimálbér kérdéséről. Igen, az pozitív, hogy a bérek emelkedtek, de most már tetten érhető, hogy a növekvő bérek mellett növekvő adóbevételek és növekvő adóterhelés valósult meg, és a vállalkozóknak egyoldalúan kellett viselniük ennek az összes terhét, amit annak idején vitattunk, és azt kértük, hogy a kormány igenis vállaljon ebben részt vagy szerepet. Bizonyítható a zárszámadási dokumentumokban a negatív hatása, hogy a részmunkaidőben foglalkoztatottak részaránya több mint 23 százalékkal növekedett.
Pozitív dolog, hogy a nyugdíjasoknál 6 százalékos reálérték-növekedés következett be, de kérem tisztelettel, gondolják végig, hogy ez hogyan viszonyul a ’99-ben és 2000-ben elszenvedett veszteségekhez. Tehát az a vita, ami még a mai napig itt van a Ház falai között, azt gondolom, hogy a 2001-es zárszámadással lezárul, mert a kötetekből bizonyítható, hogy veszteség érte a nyugdíjasokat.
És szeretném felhívni a figyelmüket a családok kormányának a családok támogatására vonatkozó részére: a költségvetésből a családoknak juttatott rész reálértéke csökkent, tisztelt képviselőtársaim.
Még néhány gondolatot az alultervezett bevételekről. Igen, ezzel lehetett megvalósítani azt, hogy a már elköltött pénzt, a többletbevételt felhasználták, és utólag jóvá lehetett ezt hagyatni a parlamenttel. Így részben kivonták az ellenőrzés alól, a Ház lehetőségeit csonkították ezzel. Ezen belül különösen kiemelném a költségvetés általános tartalékát. 36,7 milliárdról 85 milliárdra, több mint duplájára emelték 2001 novemberében, és ehhez hadd tegyem hozzá, gondolják végig, milyen ez az arány akkor, ha azt mondhatom el, hogy ’98-ban ez 14 milliárd volt, ’99-ben 19, és 2000-ben mindössze 20 milliárd.
Kedves képviselőtársaim, így lehetett megvalósítani azt, hogy miközben nincs ellenőrzés, nem lehet bizonyítani azt, hogy rendkívüliség, előre nem látható feladatok megoldása vagy nem tervezhető. És ha megnézzük, hogy milyen címeken került felhasználásra - Millenáris Kht., Nemzeti Színház, filmek támogatása, autópálya -, akkor egyértelműen bizonyítható, hogy nyilván a kormánynak - hadd mondjam így politikai vitában - egyfajta klientúraépítés eszköze lett az általános tartalék.
Ehhez szeretném hozzátenni, mielőtt valaki azt mondaná, hogy könnyelműen mondok számokat: képviselőtársaim, a jövedelemcentralizáció növekedett 2001-ben. Ez már önmagában is érdekes, de ha itt figyelembe vesszük azt, hogy az újraelosztás mértéke viszont csökkent, ezt bizonyítja az, hogy igenis a központban, a Miniszterelnöki Hivatal költségvetésében van látványos, közel 30 százalékos növekedés. (Dr. Őry Csaba közbeszólása.) És ha itt figyelembe veszem azt, kedves volt államtitkár úr, hogy a Számvevőszék azt is megállapította, hogy azok a kormányhatározatok nem mindenben feleltek meg az államháztartási törvény 25. § (1) bekezdésének, akkor ez a dolog sokkal érdekesebbé válik.
(17.20)
Néhány szót hadd mondjak az államháztartás hiányáról. Bizonyított ez is, hogy mintegy 100 milliárd forint összegben vállaltak kötelezettséget a 2000. évre. Tessék végiggondolni! A költségvetés teljes hiánya 400 milliárd körül van, ennek ez a 100 milliárd közel egynegyede. De ha hozzáveszem, hogy a Széchenyi-terv… - és most már értem, miért kiabáltak önök annyira, hogy megállt a Széchenyi-terv, és gondok vannak a kifizetés körül. Persze, önök már tudták, hogy 2001-ben mintegy 100 milliárddal elkötelezték magukat, mi meg csak akkor tudtuk meg, amikor bekerültünk és a papírokat egyszerűen kézbe tudtuk venni. Tehát ez, azt hiszem, elég komoly gond.
Még az inflációról néhány gondolatot: vajon mi lesz azokkal az önkormányzatokkal, akiknek a 6 százalékos terven számolták a bevételeiket, a juttatásokat? Vajon a kétszer 3 százalékot mikor kapják meg? Ez ma is szerepel a bázisukban, erre épülnek a normatív támogatások. Sajnos, idő hiányában nincs lehetőségem, de majd a képviselőtársaim elmondják, hogy milyen komoly gondok vannak az önkormányzatokban. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)
Még az ÁPV Rt.-ről hadd mondjak valamit! (Tállai András: Jaj, ne!) Kedves államtitkár úr, én megértem önt, mert olyanról akarok beszélni, hogy hogy adtak el 400 millióért ingatlant (Tállai András: Beszélj! - Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és néhány hónap múlva visszavásároltak 1,1 milliárdért… (Keller László: Így volt!) Elnök úr, a befejező mondatomat hadd mondjam el! A szocialista frakció, amikor ezt a zárszámadást a módosításokkal elfogadja, nem azt a kormánypolitikát és azt a kormányzati döntési mechanizmust fogadja el, amit gyakorolt a Fidesz-kormány, hanem a számszaki összefüggéseket. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiból.)
