DR. SIMON GÁBOR
DR. SIMON GÁBOR
DR. SIMON GÁBOR (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nemzetünk történelmének egyik legkiemelkedőbb személyisége Kossuth Lajos, aki kétszáz évvel ezelőtt, 1802. szeptember 19-én született a Zemplén vármegyei Monokon.
Hosszú élete, amely megyénkből indult, átfogja szinte a teljes XIX. századot. Munkássága, kiemelkedő személyisége alapot adott arra, hogy az általa következetesen képviselt értékrendet valamennyi politikai korszak kisajátítsa, természetesen saját ideológiájának megfelelő tartalommal. Horthy Miklós eleinte a trónfosztó személyt látta Kossuthban, majd az 1927-ben elfogadott törvényben beiktatták Kossuth Lajos örök érdemeit. Eszerint Kossuth “a magyar nemzet újjászületése, egysége, függetlensége, alkotmányos fejlődése, szabadsága és nemzeti jövőjének a nemzet erejéből biztosítása körül szerzett elévülhetetlen érdemeit” hangsúlyozták.
Ezzel szemben a második világháború után is eszközként használták a nagy hazafi gondolatait. Eleinte a belső ellenségek könyörtelen üldözőjeként állították be, majd később az 1848-as forradalom és szabadságharc haladó törekvéseit, például a kisemberek földhöz juttatását emelték ki.
A politikai kisajátítás természetesen folytatódott a rendszerváltást követően is, amely alapján Kossuthot egyrészt a kirekesztés és a gyűlölködés ellen küzdő liberálisként, másrészt a magyarságtudat megteremtésében jelentős szerepet játszó, polgári felemelkedést megtestesítő személyként aposztrofálták. Jelenleg a bicentenárium kapcsán ismét a számvetés idejét éltük és éljük, amely alapján megállapítható, hogy e hatalmas életmű kezelése csak egységesen, kisajátításoktól mentesen adhat hiteles képet.
Nemzeti történelmünk kiemelkedő alakja az érdekegyeztetés, a demokrácia és az összefogás híve volt. A politikai magyarázatokkal szemben leghitelesebben talán saját szavai csengenek: “Az óramutató nem szabályozza az idő folyását, de jelzi; az én nevem óramutató, jelzi az időt, mely jönni fog, melynek jönni kell, ha a magyar nemzet számára még tartottak fenn jövőt a végzetek, és annak a jövőnek neve szabad haza Magyarország szabad polgárainak.” Napjainkban a politikai pártok és politikusok felelőssége a nemzet egységének megteremtése, és nem a gyűlöletkeltés és az ország kettészakítása.
A kossuthi életút egyik jelentős mozzanata volt az 1851-es amerikai utazása. Ezen út a magyar nemzet és az Amerikai Egyesült Államok számára egyaránt nagy jelentőséggel bírt. Bizonyítja ezt George Bush üzenete, amelyben köszöntötte a Kossuth Lajos születésének kétszázadik évfordulójáról megemlékező amerikai magyar szervezeteket. Az elnök hangsúlyozta, hogy Kossuth Lajos kiállt a szabadság ügyéért Magyarországon, és segítette előmozdítását sok más államban is.
Az utazáshoz képest kevésbé ismert viszont az a történelmi tény, miszerint az Amerikai Egyesült Államok és Magyarország között 1928-ban egy azóta is példaértékű történelmi esemény zajlott le. 1928-ban 488 magyar honfitársunk zarándokútján New Yorkban óriási ünnepség közepette sor került egy monumentális Kossuth-szobor felállítására. A Magyar Országgyűlés a zarándokút koordinálására nagybizottságot hozott létre az akkori belügyminiszter vezetésével. A zarándoksereget New York városa hivatalosan is fogadta. A városházát ezen alkalomra ünnepi díszbe öltöztették, majd a polgármester köszöntötte az utazás résztvevőit. Március 15-én, a szobor leleplezésének napján az ünnepségen közel 15 ezer résztvevő jelent meg. Az akkor felállított szobor az Amerikai Egyesült Államokban élő magyarság egyik legfontosabb zarándokhelyévé vált.
Bár a hivatalos állami ünnepségsorozat lezárult, megyénk egy kicsi, de lelkes civil szervezete célul tűzte ki a 75 évvel ezelőtti zarándokút megismétlését. Ennek érdekében létrehozták a Kossuth Lajos Koszorúja Alapítványt. A 2002. év őszi parlamenti ülésének első napján minden képviselőtársam megkapta az alapítvány bicentenáriumi kiadványát. Remélem, aki tehette, elolvasta az impozáns küllemű és tartalmú újságot. Ezen kiadványban képviselőtársaim megismerkedhettek az alapítvány terveivel és célkitűzéseivel.
E gondolatok jegyében kérem a Magyar Köztársaság kormányát és képviselőtársaimat, hogy legyenek támogatói elődeink példájának, és részesítsék elvi támogatásban az alapítványt (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.); az alapítványt mint civil szervezetet, hogy társadalmi törekvéseit meg tudja valósítani. Ezzel méltó módon emlékezhetnénk meg a nagy hazafi New York-i szoboravatásának 75. évfordulójáról. Köszönöm türelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)
