KUNCZE GÁBOR
KUNCZE GÁBOR
KUNCZE GÁBOR (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy látom, vita bontakozik ki arról, hogy ma milyen állapotban van a magyar gazdaság, de talán azt nem vitatja senki, hogy ma a magyar gazdaság rosszabb állapotban van, mint volt 1998-ban. (Moraj, felzúdulás a Fidesz soraiban. - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Magad sem hiszed!) Kérem jegyzőkönyvben rögzíteni, hogy a mélymeleg fogyasztógép pártjának képviselői óbégatással jelzik egyetértésüket. (Derültség és taps a kormánypártok soraiban.)
Kedves Képviselőtársaim! Csak hadd említsek néhány adatot! 1998. II. negyedévében a gazdaság növekedése 5,8 százalékos volt, most, a legutóbb ismert negyedévben 2,9 százalékos. Az export 1998-ban dinamikusan nőtt, most növekedése jelentős mértékben alatta marad ennek. 1998-ban az ipar teljesítménye dinamikusan növekedett, ma az ipar lényegében stagnál. Annak idején egyensúlyt mutatott a költségvetés, ma azt lehet elmondani, hogy a külső fizetési mérleg hiánya többszöröse a tervezettnek, mint ahogy a költségvetés hiánya is 180 milliárd forinttal haladja meg már most a tervezettet, és az év végére várhatóan minden feltétel változatlansága esetén is 175 milliárd forinttal haladná meg a tervezettet. Erre, tisztelt képviselőtársaim, nem lehet azt mondani, hogy ez a helyzet most jobb, mint amilyen volt négy évvel ezelőtt (Zaj az ellenzék soraiban.), merthogy, tisztelt képviselőtársaim, a kormány az elmúlt négy évben rosszul sáfárkodott azzal az örökséggel, amit átvett, eljátszotta az ország előtt lévő lehetőségeket; eljátszotta a megfontolatlan intézkedéseivel; eljátszotta azzal, hogy valójában nem volt gazdaságpolitikája, és eljátszotta azzal, hogy a sorozatos beavatkozásokkal gazdasági folyamatokat zavart össze, és persze a magyar gazdaság iránti bizalmat ezen a módon is megtépázta. Mi erre többször figyelmeztettük önöket az elmúlt négy év során, sajnálatos, hogy figyelmeztetéseinket nem vették figyelembe. Nyilván ennek is köszönhető, hogy ma a kis- és középvállalkozások valóban nagyon sok problémával küzdenek, elsősorban őket sújtották ugyanis mindazok az intézkedések, amelyeket önök hoztak.
Ennek ellenére mondjuk azt, és örülünk neki, hogy a kormány mégis végrehajtja száznapos programját, egyrészt azért, mert meg kell győzni az embereket arról, hogy szavahihető kormánya van a Magyar Köztársaságnak, másrészt mert ezen bizalomerősítő lépésekre akkor, amikor általában a politika megítélése ilyen, mint most, igenis szükség van. De nemcsak az ígéretek miatt kell ez, tisztelt képviselőtársaim, hanem azért is, mert ezek az intézkedések számos területen régi sérelmeket orvosolnak. Hadd emlékeztessem önöket csak a közalkalmazottak, ezen belül is a diplomások helyzetére, bérezési helyzetére, és ehhez képest milyen jelentős lépést fogunk most tenni egyrészt a közalkalmazotti bérek emelésével, másrészt a minimálbér bevezetésével a diplomások esetében is. Régi sérelmeket kell orvosolni például a nyugdíjasok esetében is, akiktől önök vettek el 1999-ben egy nyugdíjemelést, amit akkor törvény írt volna elő; ezt az összeget a száznapos program most vissza fogja adni részükre. És természetesen sokak esetében nehéz helyzetet orvosolnak ezek az intézkedések, gondolok itt a beiskolázások kapcsán biztosítandó plusz egyhavi családi pótlékra.
Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttem felszólaló képviselő úr azt mondta, hogy nem lehet itt semmilyen meglepetésre számítani, hiszen a kormány mindig nyilvánosan hozta a döntéseit. Milyen érdekes, hogy én másként emlékszem, kedves képviselő úr, például az imázsközpont milliárdjai kapcsán, ahol nem kaptunk felvilágosításokat; például annak kapcsán, hogy az MFB hogyan kötötte az autópálya-építésekkel kapcsolatos szerződéseket - több száz milliárdról van szó, és ezt folytatta a választási eredmények ismeretében is. Igenis, az új kormánynak számba kell vennie ezeket, mert az embereknek tudniuk kell, hogy mi történt itt az elmúlt négy évben, mennyivel terhelték meg önök a jövőt, mibe fog kerülni annak a számlának a kifizetése, amelyet önök a szoláriumszámlán túlmenően is ránk hagytak. Ezért kell a következő kormánynak viszont olyan gazdaságpolitikát folytatnia, hogy az ország gazdasága visszaálljon (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) a fenntartható évi 5-6 százalékos növekedésre, mert ez mindnyájunk érdeke, ez teremti meg valójában a jólét és a felemelkedés eszközeit.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)
