DR. VILÁGOSI GÁBOR
DR. VILÁGOSI GÁBOR
DR. VILÁGOSI GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Bár a sporttal foglalkozó konferenciákon gyakran idéznek Szent-Györgyi Albert professzortól, most én is ezt a hagyományt követném: a csaknem napra pontosan 73 évvel ezelőtt Szegeden tartott kongresszuson elhangzott előadásából idéznék néhány mondatot. Szent-Györgyi Albert, aki egyébként többek között a cambridge-i egyetem doktora is volt, a következőket mondta előadásában:
Mi tehát Oxfordnak és Cambridge-nek a csodálatos nevelőeszköze, amellyel fél év alatt a tejfelesszájú gyermekekből férfiakat nevel? Először jutottam közelebb a rejtély nyitjához, amikor egyszer egy diákot délután a lakásán próbáltam felkeresni. Mikor becsöngettem délután a diák lakásán, az ajtónyitó csodálkozott tudatlanságomon, mellyel a diákot délután otthon és nem a sportpályán keresem. Beültem a diák szobájába. Ebben a szobában feltűnt, hogy ott minden volt: evező, hokibot, golfütő, krikettbot - csak egy dolog nem volt: tankönyv. Mikor hosszú várakozás után a diák végre hazatért, kimelegedve, kipirulva a sporttól, és én az illő bemutatkozás után megkérdeztem, hogy mivel foglalkozik ő itt, Cambridge-ben, a válasz az volt: evezek. Csodálkozott, mikor azt mondottam, hogy nem úgy értem, hanem azt szeretném tudni, hogy mit hallgat. Rövid gondolkozás után megmondotta, hogy tantárgya filozófia és pszichológia. És aki először ránéz egy ilyen cambridge-i diákra, az ő duzzadó életenergiájára, érdeklődésére és tetterejére, az biztos benne, hogy ez a fiú nagyszerűen fogja megállni a maga helyét a legnehezebb körülmények között is, dacára annak, hogy nem füstöl a feje a tudománytól - ezt nem azért mondtam el, hogy a tudást tagadjam, hanem pontosan azért, hogy a kettő az nagyon jól megfér egymás mellett.
Előadását egyébként úgy folytatja, hogy a sport az nemcsak testnevelés, hanem a léleknek is a legerőteljesebb és legnemesebb nevelőeszköze. A sport elsősorban szellemi fogalom, egy sportcsapat a társadalomnak kicsinyített képe, a mérkőzés az életért való nemes küzdelem szimbóluma. Itt a játék alatt tanítja meg a sport az embert rövid idő alatt a legfontosabb polgári erényekre: az összetartásra, az önfeláldozásra, az egyéni érdek teljes alárendelésére, a kitartásra, a tettrekészségre és gyors elhatározásra, az önálló megítélésre, az abszolút tisztességre és mindenekelőtt a fair play, a nemes küzdelem szabályaira.
Tisztelt Képviselőtársaim! Azért tartom Szent-Györgyi Albert szavait adekvátnak a mostani törvényjavaslat vitájához, mert véleményem, hogy néhány lépést ezen a cambridge-i úton tesz előre ez a javaslat. Az előttünk fekvő előterjesztés ugyanis pontos keretet ad a hazai sportélet minőségi változásaihoz, illetve a hatályos és korábbi hatályos sporttörvények egyoldalúságát és túlszabályozottságát enyhíti, mégpedig jelentős mértékben enyhíti, amit gyakorlatilag egyedüli erényeként az ellenzék is elismer ennek a javaslatnak.
(15.00)
A sporttörvény módosításának szelleme véleményünk szerint jól illeszkedik abba a törvényalkotási folyamatba, melyben a beterjesztő már a törvény előkészítése során támaszkodik az érintett partnerek véleményére. A kormányzat, fogalmazzunk úgy, nyílt jogalkotási technika alkalmazásával olyan civilbarát jogi környezet kialakítását kezdte meg, melynek korábbi eredménye a nemzeti civil alapprogram, valamint az egyenlő bánásmódról és esélyegyenlőségről szóló törvény. Ezek sorába tartozik és illeszkedik tehát az előttünk fekvő javaslat, melyben az előterjesztő nemcsak különös tekintettel van az autonóm társadalom territóriumára, de annak működésében sem kíván különleges jogosítványokat.
A szabad demokraták véleménye - és ez nemcsak a sport területére korlátozódik -, hogy a mindenható és mindent támogató állami szerepvállalással nem lehet és nem is szabad a sport civil, önszerveződő, öntevékeny, önigazgató szférájában bent maradni. Ugyanakkor természetesen ez nem jelenti az állam tagadását, de szükségesnek tartjuk az állam szerepvállalását. Az előterjesztésnek pont egyik nagy erénye, hogy miközben világosan kijelöli az állami szerepvállalás kereteit az élsport, a szabadidősport, a fogyatékosok sportja területén, ugyanakkor ösztönzi a sport autonóm alapjának tekinthető egyesületek önszerveződését.
Az előttem felszólalók többször kétségbe vonták és kérdésként tették fel, hogy vajon időszerű-e ez a módosítás. Az elhangzott érvek véleményem szerint valóban szolgálhatnak érvként is, de ugyanazok az érvek ellenérvként is szolgálhatnak. Hiszen az időszerűségét alátámaszthatjuk úgy is, hogy jövőre Athénban megrendezésre kerülnek a nyári olimpiai játékok, a nyári paralimpiai játékok, és - mint ahogy már többször elhangzott a mai nap során - a sport általi nevelés európai éve lesz 2004.
Viviane Reding, az Európai Bizottság oktatási, kulturális és sportügyekért felelős főbiztosa a kultúrát nevezte meg az új Európa egyesítő erejének; azt a kultúrát, amelyben a magyar testkultúra és sport értékei nemcsak számunkra ismerősek, hanem világszerte elismertek.
Sportnagyhatalom vagyunk, mint ahogy ma már itt szintén ez elhangzott. De vajon sportoló nemzet vagyunk-e? Azt hiszem, a válasz erre is elég egyértelmű, hogy sajnos nem. Azért kell tennünk, hogy mind jobban azzá váljunk.
Az előterjesztés egyértelmű és átlátható viszonyokat hoz létre - néhány területet megemlítenék - a sportolói jogállás, a versenyrendszerek, az igazolások, az állami sportinformációs rendszer, a kereskedelmi szerződések, a sportfegyelmi felelősség területén, és - mint a rendészeti bizottság előadója, említettem már - a sportrendezvények szervezésének területén is.
A másik feltehető kérdés, hogy miért módosítjuk a törvényt. Sokszor számon kérik a kormányon, hogy a kormányprogramban szereplő állításait miért nem váltja valóra. Hozzátenném, hogy a kormányprogramban is szerepelt a törvény áttekintése és annak felülvizsgálata. Vitathatatlan mai társadalmunkban a sport társadalomépítő és összetartó szerepe és ennek megnövekedése. Gondoljunk csak itt az egészségre, a növekvő szabadidő eltöltésére, annak veszélyeire és lehetőségeire, a sportra mint szolgáltató iparági tényezőre, a sportra mint árura, mint közösségszervező erőre, személyiségformáló szerepére, arra a szerepre, amit az előítéletek leküzdésében tölt be, az esélyegyenlőség, valamint a szolidaritás és a fair play szellemében betöltendő szerepére.
Ettől függetlenül természetesen jó néhány aggályt meg tudunk mi is fogalmazni az előttünk fekvő javaslattal szemben. Miközben az a szándék, hogy a sport állami támogatása egycsatornás és átlátható legyen, méltányolható, sőt mi több, nagyon pozitív, közben ugyanakkor megjelenik az előterjesztésben a sportegyesületek közvetlen állami támogatása is, illetve annak lehetősége, ami az előbbinek ellentmond.
Főképp ellenzéki képviselőtársaim már kitértek a nemzeti sporttanács felemás helyzetére. Ezt annyiban mi is osztjuk, hogy túlzottnak tartjuk abban az állam szerepvállalását a minisztériumok révén, és annak feladatában is módosításokat kellene végrehajtani.
Ugyanígy, bár elviekben üdvözlendő a nemzet sportolója cím létrehozása, ugyanakkor meggyőződésünk, hogy tekintettel a magyar sport olimpiai, világbajnoki, illetve ezekbe a kategóriákba nem sorolható kiemelkedő személyiségeinek sokaságára, a sportágak közötti ismert, kevésbé ismert csapat- és egyéni sportágak közötti különbségekre, nem képzelhető el olyan objektív mérce, mely a díj társadalmi elfogadhatóságát eredményezhetné. Ha létrehozunk egy ilyen intézményt, akkor sokkal jobbnak tartanánk egy életpályadíj létrehozását, amire nyilvánvalóan majd javaslatot is teszünk, és módosító indítványt fogunk beterjeszteni.
Miniszter úr expozéjában elhangzott, hogy ez a sporttörvény-módosítás nem helyettesíti adott esetben egy sportstratégia kidolgozását. Ezzel mi egyetértünk, szükségesnek tartjuk egy sportstratégia kidolgozását, ami elengedhetetlen egy modern európai Magyarország fejlődése szempontjából, és pontosan azt a célt kell szolgálnia, hogy hosszabb távú gondolkozást ejtsünk meg ezen a területen. Azért kell egy sportstratégiát kidolgozni, hogy megfeleljünk annak a régi igazságnak, hogy csak egészséges ember lehet igazán hasznos tagja a társadalomnak, és kétség sem férhet ahhoz, hogy a sportnak ebben óriási szerepe van. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
