BURÁNY SÁNDOR
BURÁNY SÁNDOR
BURÁNY SÁNDOR foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Nem véletlenül tartja a mondás, hogy a boldogság titka a rövid memória. Az előző hozzászólásból az tetszett ki, hogy ellenzéki képviselőtársaink egy részének rövid a memóriája, és ez okozza a mai örömüket. Szeretném a hozzászólásban elhangzott néhány ténnyel, pontosabban: néhány véleménnyel ellentétben ismertetni azokat a tényeket, amelyekről talán nem lehet eleget beszélni itt, a tisztelt Ház falai között sem.
Kezdjük először is a tagadhatatlanul kedvezőtlen jelenségekkel, hiszen - legalábbis remélem - sem ellenzéki, sem kormánypárti képviselők, sem miniszterek nem örülnek annak, ha munkahelyek szűnnek meg egy országban, ha embereket bocsátanak el a gazdaságban tapasztalható bármilyen rendellenesség miatt. A tények ugyanakkor azt mutatják, hölgyeim és uraim, hogy a gyárbezárások nem mutatnak számszerűen különösebb változást, mondjuk, a Fidesz-kormányzás első teljes évének az adataihoz képest. Ez bizony elég nagy szám volt 1999-ben, meghaladta a 30 ezer főt az akkor leépített emberek száma, és azt kell mondanom, hogy minden bizonnyal ebben az évben is hasonló számot kapunk az év végén. Ez egy nagyon kellemetlen tény, nagyon kellemetlen szám. Azonban szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy ez nem új jelenség, és erre éppen Őry Csabának, a korábbi államtitkár úrnak illett volna emlékeznie.
Ami pedig a számokkal való játszadozást illeti: mi nem játszadozunk a számokkal, sőt ellenkezőleg. A Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium amikor foglalkoztatási tendenciákról tart sajtótájékoztatót, valamennyi esetben a Központi Statisztikai Hivatal számait használja. Nem magunk gyártunk számokat, azokat a számokat használjuk, azokat említjük, amelyeket a Központi Statisztikai Hivatal havi felmérései tartalmaznak. Szó nincs tehát arról, hogy bármilyen ellentét lenne közöttünk, mint ahogy az egyik újság ezt tegnap állította, amit kénytelenek voltunk helyesbíttetni. Ellenkezőleg, arról van szó, ha munkaügyi, foglalkoztatási tendenciákról beszélünk, akkor legjobb a jelenleg egyetlen létező hiteles forrásra támaszkodni, a Központi Statisztikai Hivatal felméréseire.
Szeretném megjegyezni, nagy örömömre szolgált, hogy néhány nappal ezelőtt az Országgyűlés teljeskörűen - ellenzéki képviselőtársaim támogatásával is, amit ezúton is köszönök - elfogadta a munkaügyi nyilvántartás kiépítéséről szóló törvényjavaslatot. Ha a munkaügyi nyilvántartást jövő május 1-jétől teljeskörűen kiépítjük az országban, akkor immáron nemcsak a Központi Statisztikai Hivatal egyébként korrekt felmérései mutatnak utat a tekintetben, hogy munkahelyek megszűnnek vagy keletkeznek Magyarországon, hanem erről pontos, hivatalos adatokkal fogunk rendelkezni.
Egyébként pedig a KSH-adatokban örvendetes tendencia rajzolódik ki, nevezetesen, hogy a kormányváltás óta vagy az elmúlt egy évben - teljesen mindegy, képviselőtársam, hogy melyik számot használjuk - nőtt a foglalkoztatottság, mégpedig hibahatáron kívüli nagyságrenddel, 125 ezer fővel, ha a kormányváltás óta nézzük ezt a számot. De bármelyik statisztikai adatot vetjük is össze - akár a negyedévi átlagokat, akár a havi adatokat -, mind egyértelműen jelzi a foglalkoztatottság növekedését. Számomra érthetetlen, hogy ezt az egy számot - amit önök ugyanúgy megkapnak, mint ahogy megkapja a Munkaügyi Minisztérium; az ön idejében is megkapta ezeket a számokat a Munkaügyi Minisztérium, pontosabban annak elődje - az ellenzéki képviselők miért nem hajlandók tudomásul venni.
(8.20)
Miért csak azokat a tendenciákat mondják el naponta, amelyek az ő vélt igazukat próbálják alátámasztani? Ami egyébként a pályakezdők körében tapasztalható munkanélküliség-növekedést illeti, ez egy valós negatív tendencia, képviselőtársam. Teljesen egyetértek abban, hogy ezt kezelnünk kell. Itt keletkezett ugyanis egy diszharmónia az oktatás szerkezete és a munkaerőpiac igényei között.
Most már túl kell jutnunk azon a néhány évvel korábbi nézeten, miszerint elegendő tanulni és taníttatni gyermekeinket. Világosan látszik, hogy ma már ez a diplomások esetében sem elegendő, mert olyan szakmában kell taníttatni gyermekeinket, amely szakmában képesek elhelyezkedni. Ha ezt három vagy öt évvel ezelőtt - hiszen a mostani generációk akkor iratkoztak be egy főiskolára vagy egyetemre - nem tudtuk pontosan előre jelezni, ha akkor csak az volt a szempont, hogy minél több ember menjen az egyetemekre, függetlenül attól, hogy milyen szakon végez, akkor ennek három vagy öt év múlva törvényszerűen munkaerő-piaci nehézségek lesznek a következményei. Teszünk ez ellen, képviselő úr, az országban egy rendezvénysorozatot tartottunk, több mint száz állásbörzét hirdettünk meg az ország különböző helyein. Ezen állásbörzéken 40 ezer pályakezdő jelent meg, ez is jelzi az érdeklődést, és közülük több mint 5 ezernek sikerült munkát találni.
Kérem képviselőtársaimat, hogy ezeket a tényeket is vegyék észre. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)
