MESTERHÁZY ATTILA
MESTERHÁZY ATTILA
MESTERHÁZY ATTILA gyermek-, ifjúsági és sportminisztériumi államtitkár: Akkor viszont mindenképpen most reagálnék.
Azt gondolom, Gémesi úr nagyon jól foglalta ezt össze, és azt gondolom, ez talán az első alkalom a parlamentben, amikor nem vitázunk egy adott kérdésről, hanem maximálisan egyetértünk. Azt gondolom, Gémesi úr úgy fogalmazta meg ezeket a gondolatokat, amelyek mögé az egész ország fel tud sorakozni. Azt gondolom, hogy ezek a gondolatok mindenkinek a szívében bent vannak. Nem is olyan régen beszélgettem Buzánszky Jenővel, és megkérdeztem tőle, mit gondol ő erről a fociról, mi kell ehhez a futballhoz. Akkor ő nekem azt mondta: “tudod, Attila, igazából amikor mi elkezdtünk futballozni kint a grundon, ehhez kellett négy darab tégla, egy rongylabda és a játék szeretete”.
Igen, sok minden változott azóta, amióta ők elkezdtek a grundon focizni: változott maga a játék, változtak a körülmények, változtak a játékosok is, de sok minden ugyanúgy nem változott. Nem változott a futball népszerűsége; nem változott az, hogy a futballt nagyon sokan választják sportágként Magyarországon; és nem változott az sem, hogy nagyon sokan szeretik a futballt Magyarországon.
Aztán sok jó és sok rossz is történt az elmúlt ötven évben, ami a futballt illeti. Én azt gondolom, hogy a mai napon mindenféleképpen a jóra, az évszázad mérkőzésére kell emlékeznünk. Ebben a csapatban több kiváló játékos volt, végig tudnánk sorolni mind a tizenegy olyan játékost, akik valamiben kiválóak voltak, azon a poszton, amelyen játszottak, a világon egyedülálló módon tudtak játszani. Mégis egy embert mindig ki kell emelnünk, ő Puskás, aki a szív, a motor volt ebben a csapatban. Az ő segítségével, az ő irányításával tudott ez a csapat úgy működni, ahogy működött az elmúlt időszakban.
A magam részéről világéletemben futballoztam, úgyhogy ez a sportág az, amely igazán a legközelebb áll a szívemhez. Azt gondolom, hogy abban az időszakban is, és a mai napig is ez a sportág adhat hitet, önbecsülést és nemzeti identitást az embernek. Hiszen akkor éppen túl voltunk a második világháborún, ebben a győzelemben az egész ország, az egész magyar nemzet győzelme testesült meg.
És azt gondolom, mind a mai napig azt mondhatjuk, hogy ez a csapat sok minden más mellett is - talán nem sértődnek meg - hungarikumként, védjegyként szolgál Magyarország és a magyar nemzet számára. A világon mindenhol ismernek bennünket a sportteljesítményeinkről, Magyarország méltán sportnagyhatalmi státussal bír, és ennek a sportnagyhatalmi státusnak a megalapozásához ezek a futballisták nagymértékben hozzájárultak.
A képviselő úr jelezte a hozzászólásában, hogy mit üzen a mai kornak, mit üzen például egy fiatalnak, amilyen én is vagyok, ez a 6:3-as győzelem. Én azt gondolom, mindenképpen üzeni azt, hogy önbizalommal kell nekifogni a feladatoknak, kitartóan kell ezekkel a dolgokkal foglalkozni, de az is nagyon fontos, hogy esély van a sikerre. Esély van arra, hogy ha az ember szereti azt, amit csinál, az ember hisz abban, amit csinál, és az ember ért is ahhoz, amit csinál, akkor mindenféleképpen sikert tud elérni. Azt gondolom, hogy ezek nagyon fontos momentumok, mert a magyar futball ma valóban nincs azon a színvonalon, ahol ötven évvel ezelőtt volt. De éppen ezért azt gondolom, mivel tekintetbe kell vegyük, hogy valóban a legnépszerűbb játék, valóban magyar tradíciók és magyar sikerek kötődnek ehhez a sportághoz, ezért a magyar kormánynak, a társadalomnak, a sportszektorban dolgozóknak közösen együtt kell dolgozniuk azért, hogy a futball az elkövetkezendő időben megint eljuthasson odáig, hogy ilyen sikerei, ilyen eredményei legyenek.
És Gémesi úr is mint a Vívószövetség elnöke, nagyon pontosan tudja, hogy ebben sajnos néha még a többi sportággal is vitatkoznunk kell, de azt gondolom, mindnyájan tudnunk kell azt, hogy a futball a legnépszerűbb magyar sportág, a legtöbb sportoló ebben a sportágban található, éppen ezért nem lehet elengedni a kezét, segíteni kell mindnyájunknak, hogy ez a futball megint oda érhessen, ahova kell - ebben az államnak is van szerepe, de az egész sporttársadalomnak is.
(8.10)
Azt gondolom, akkor tudjuk ezeket a sikereket elérni, akkor tudjuk ezt a feladatot teljesíteni, ha közösen, összefogva próbálunk ezért tevékenykedni. Szeretnék egy idézettel zárni; remélem megérhetjük azt, amit Szepesi György mondott a mérkőzés végén, aki úgy zárta a kommentárját, hogy “az egész ország szívébe zárt benneteket, drága magyar labdarúgók”. Remélem, még egyszer lesz olyan kommentátor Magyarországon, aki ezt a mondatot elmondhatja.
Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)
