DR. SALAMON LÁSZLÓ
DR. SALAMON LÁSZLÓ
DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Wiener képviselő úr még egy korábbi felszólalásában, ebben a témában, ennek a törvényjavaslatnak a mai tárgyalásakor, első felszólalásában részletesen vitatkozott azokkal a gondolataimmal, hogy a kizárólagos törvényhozási tárgyak olyankénti meghatározása, ahogy ez most a törvényjavaslatban előttünk szerepel, véleménye szerint miért indokolatlan, hogy ezzel kapcsolatban aggályokat fogalmazunk meg. Meg akart nyugtatni a képviselő úr, hogy rendben van ez a törvényjavaslat így, ahogy van. Erre utaltam én is még a korábbi felszólalásomban, hogy ismerem a véleményét, majd később fogok ezekre reflektálni, legyen neki szabad elmondani. Tehát ő ezt elmondta, meg akart nyugtatni, de nem sikerült neki. Itt most, ebben a második felszólalásomban ezekre az érvekre szeretnék visszatérni, ezekkel az érveivel szeretnék vitatkozni.
Az egyik, ami az ő érvelésében megjelent, hogy gyakorlatilag az alkotmánymódosítás oly mértékben szabályozza a törvényalkotási tárgyakat, hogy jószerével lefedik mindazt a kört, ami a '87. évi XI. törvényben szerepel. Ez véleményem szerint nincs így.
Képviselő úr kifejezetten hivatkozott e körben az alapjogi törvényekre, de azt tanácsolom valamennyi képviselőtársunknak és neki is, hogy nézzük meg az alkotmány pontos szövegét. A 8. § (2) bekezdése rendelkezik erről, valóban akként az alkotmányban, hogy “a Magyar Köztársaságban az alapvető jogokra és kötelességekre vonatkozó szabályokat törvény állapítja meg, alapvető jog lényeges tartalmát azonban nem korlátozhatja”.
Ez valóban azt jelenti, hogy a XII. fejezetben szereplő alapvető jogokat, illetve kötelezettségeket csak törvényben lehet szabályozni. Ez azonban nem azonos az én véleményem szerint annak az egész intézményrendszernek, mindazoknak az állami, társadalmi feladatköröknek, mindazoknak a területeknek a szabályozásával, melyet a '87. évi XI. törvény kizárólagos törvényhozási tárgynak nyilvánít. És hogy ez mennyire nem így van, ez következik abból is, hogy ha összevetjük a kormány hatáskörét, mondjuk, egy alapvető jog témakörével, javaslom, hogy az alkotmány 70/D. §-ában foglalt alapvető jogot vessük össze a kormány hatáskörében jelentkező intézményrendszer szabályozási hatáskörével. A 70/D. § azt mondja, hogy “a Magyar Köztársaság területén élőknek joguk van a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez”. Tehát ez az egészséghez való alapvető jog, ami itt megfogalmazódik.
Ha igaz az, hogy az alapvető jogokra és kötelezettségekre nézve törvényben kell rendelkezni - ez nem vitás, ez tény, az alkotmány 8. § (2) bekezdése így fogalmaz, benne van az alkotmányban -, ha ezt valóban úgy kellene értelmezni, ahogy Wiener képviselő úr mondja, hogy ez lefedi az egész egészségügy világának a szabályozását, akkor szeretném megkérdezni, hogy mivégre tartalmazza az alkotmány 35. § (1) bekezdésének g) pontja azt a szabályt, hogy “meghatározza a szociális és egészségügyi ellátás állami rendszerét, és gondoskodik az ellátás anyagi fedezetéről”. Ugyanis az, hogy ez a kormány hatáskörében itt megjelenik, képviselő úr, mégiscsak azt bizonyítja, hogy más dolog az alapvető jogokra vonatkozó szabályozás, ami úgy tűnik, hogy elég szűk témakör, és más dolog az ennek érvényesülésének biztosítását szolgáló területnek és az ezzel kapcsolatos különböző gazdasági, társadalmi kérdéseknek, intézménybeli kérdéseknek a szabályozási köre.
(18.20)
Tehát az alapjogokra vonatkozó törvényi szabályozás előírása nem váltja ki mindazt, ami a 1987. évi XI. törvényben megjelenik. Ha kiiktatták az 1987. évi XI. törvény szabályait, akkor itt a kormány már eleve kizárólagos jogalkotási hatáskörhöz jutna minden olyan kérdésben, ami az adott példában az alapjogok szűk területén túlmutat.
A másik, amit a képviselő úr megemlített a megnyugtatásomra – sajnos sikertelenül -, az az, hogy a kormánynak nem korlátlan a jogalkotási hatásköre, mert a kormány egyrészt csak feladatkörében gyakorolhatja ezt, másrészt amúgy is felhatalmazás szükséges ahhoz, hogy a kormány rendeletet alkosson. Képviselő úr, csak akkor szükséges felhatalmazás - hogy a második érvével kezdjem -, ha a kormány a végrehajtó hatalom gyakorlásának körében bocsát ki kormányrendeletet. Tudniillik úgy szól a jogalkotási törvény is és az alkotmány is - s ennek az értelmezése egységes -, hogy a kormány vagy önállóan - most nem szó szerint idézem a törvény szövegét -, úgymond saját hatáskörében alkot rendeletet, vagy törvényi felhatalmazásra.
Mit tenne az a szervilis kormánytöbbség, amely ki akarná venni a törvényhozás kezéből a törvényalkotás jogát, és rá akarná bízni a kormányra? Kétszakaszos törvényt alkotna. Az első szakasz úgy szólna, hogy az ilyen és ilyen törvény ezennel hatályát veszti, a második pedig úgy, hogy ez a törvény ekkor és ekkor lép hatályba. Nem tenne bele felhatalmazást, képviselő úr, nem is kellene, hogy beletegyen, hanem ezzel párhuzamosan a kormány teljes joggal rendeletileg szabályozná az adott területet. Nincs szükség arra a felhatalmazásra, amiről ön beszél, aminek a tekintetében egyébként valóban helyesen jegyezte meg, hogy a felhatalmazás nem lehet általános. De erre nincs is szükség, ezt meg lehet kerülni.
A másik dolog pedig, hogy a kormány feladatköre rendkívül tágan meghatározott. Tessék elővenni a 35. § (1) bekezdését! Felírtam magamnak három pontot, hogy mire van joga a kormánynak. Az a) pont szerint védi az alkotmányos rendet, védi és biztosítja a természetes személyek, jogi személyek és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek jogait. Ebbe rengeteg minden belefér. Aztán felírtam magamnak az e) pontot: biztosítja a társadalmi, gazdasági tervek kidolgozását, gondoskodik megvalósulásukról. Tehát amit a kormány tervez, azt meg is valósíthatja. És ha itt nincs e kérdésekben törvényalkotási hatáskör, akkor a kormány gyakorlatilag tartalmilag korlátlan rendeletalkotási lehetőséggel rendelkezik. Vagy a g) pont: meghatározza a szociális és egészségügyi ellátás állami rendszerét, és gondoskodik az ellátás anyagi fedezetéről. Ennek is hallatlanul tág tartománya van, képviselő úr.
Az az alkotmányos szófordulat, ami ma valóban megtalálható az alkotmányban, s amely a kormány feladatkörében alkot rendeleteket, egyáltalán nem jelent garanciákat e kormányhatáskör határainak a meghatározására. A képviselő úr is tudja, hiszen másik professziónk is közös, az egyetemi oktatás, hogy úgy tanítjuk a közigazgatási jogban, de alkotmányjogilag is, hogy oly sokféle a kormány feladatköre, hogy annak a kimerítő és pontos felsorolása és rögzítése szinte lehetetlen. Ebben a körben tessék értelmezni, hogy milyen korlátot, milyen alkotmányos biztosítékot jelent az, hogy a kormány csak feladatkörében alkothatna kormányrendeletet.
Abban teljesen egyetértek a képviselő úrral, hogy nem az 1987. évi XI. törvény mai szabályozási rendszerét kell fenntartani, azt valóban át kell írni, le kell porolni a nem megfelelő kifejezéseket, és megfelelő taxációt kell megjeleníteni a jogalkotási törvényben, de azt gondolom, ez elkerülhetetlen akkor, ha valóban nem akarjuk lehetővé tenni, hogy az Országgyűlés törvényalkotási hatáskörét, törvényalkotási funkcióját kormányrendeleti jogalkotásával kiüresítsük.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki oldalon.)
