DR. SALAMON LÁSZLÓ
DR. SALAMON LÁSZLÓ
DR. SALAMON LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Wiener képviselő úr, én nem úgy fogom fel a politikai vita funkcióját, hogy eleve alapállás, hogy nem mozdulhatunk el az álláspontunkról. Én a magam részéről nagyon kíváncsi vagyok az ön érvelésére, mérlegelni fogom, és nem zárom ki azt, hogy elmozdulok. Volt is már rá példa tizenhárom évi képviselői tevékenységem során, hogy elmozdultam az álláspontomról. (Dr. Hankó Faragó Miklós: Konkrétan?)
De nem ezért kértem igazán szót, hanem azért, mert a képviselő úr nem érti az álláspontunkat, amikor arról beszél, hogy a kizárólagos törvényalkotási tárgyak köréhez százas nagyságrendű felsorolásra lenne szükség. Ez nem így van. A mostani jogalkotási törvény is három szakaszban, egy oldalon - hogy nyomatott képpel éljek - rendezni tudja ezt a kérdést. Az jogalkotói akarat kérdése, hogy mit fogunk a kizárólagos törvényhozási tárgyak közé sorolni, és nyilvánvalóan számos olyan kérdést, amit egyébként ma törvény rendez, nem kell kizárólagos törvényhozási tárggyá nyilvánítani. Képviselő úr, a példáinak egy bizonyos része olyan törvényalkotási kérdés, amely ma sem tartozik a kizárólagos törvényhozási tárgyak közé.
Nem akarjuk mi a 20. § (1) bekezdés b) pontját megváltoztatni! Az arról beszél, hogy miután egy külön kategória a kizárólagos törvényhozási tárgyak fogalma, ami azt jelenti, hogy itt az Országgyűlésnek nemcsak joga, hanem kötelessége a törvényalkotás, a b) pont nyitva hagy egy olyan lehetőséget is, hogy az Országgyűlés bármely más tárgykörben törvényt alkothat. Tehát a lehetőség megvan, ha akar, alkot, ha akar, nem alkot, ebben a témakörben akár le is mondhat a törvényalkotási feladatkör fenntartásáról, tehát ha tetszik, átengedheti a jogalkotást a kormány hatáskörébe. Ezeket, amelyek a b) pont alá esnének, nem kell felsorolni a kizárólagos törvényhozási tárgyak fogalma körében.
