ÉKES JÓZSEF
ÉKES JÓZSEF
ÉKES JÓZSEF (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Ugyan nem ebben a sorrendben olvasta fel, de hosszú hallgatás után én is megpróbálok pár gondolatot elmondani, így talán Kovács Tibor képviselőtársam hozzászólásával kapcsolatosan is. Egyrészt: a kiotói egyezményt teljeskörűen még nem tudták ratifikálni tekintettel arra, hogy a világ két legnagyobb szennyezője, az Amerikai Egyesült Államok és Oroszország még nem írta alá magát a kiotói egyezményt.
A másik nagy kérdés Magyarország esetében, hogy a megtakarítás mértékénél, amelyet a kiotói egyezményben Magyarország is felvállalt, a '86-os időpontot veszik-e alapul, vagy pedig a 2001-est. Ha a '86-os időpontot veszik alapul, akkor Magyarország az előíráshoz képest körülbelül 40 százalékos megtakarítást hajtott végre. Tehát, ha ez így valós, akkor Magyarország tulajdonképpen kvótaértékesítővé válik. Amennyiben a 2001-est veszik figyelembe, abban az esetben Magyarország nem biztos, hogy kvótaértékesítővé, hanem -vásárlóvá tud válni.
Nagyon fontos kérdés - én az Európai Unióban a bizottsági üléseken is és a 24-ei plenáris ülésen is ott voltam -: ma még az Unió a döntését ebben a kérdésben nem hozta meg, hiszen a második olvasatban a módosító indítványokat tárgyalta. Én túl korainak tartom ezt a sietséget, de szeretném úgy lefordítani, hogy az Unió elsődleges célja az, hogy oda fordítsák vissza a befolyó összeget, ahol a szennyezés keletkezik, mert az állampolgárok környezet-egészségügyi körülményeit ott változtatja meg. De szeretném ezt a kérdést úgy tovább fordítani, hogy ebben az államnak is megvan a saját felelőssége, hisz elsőrendűen az Európai Unió a kormányokat teszi felelőssé, a környezeti veszélyek elhárításának a fő felelősévé, utána jönnek majd a gazdaságok.
Nézzük a tendenciát! Elnézést, lejárt a két percem, majd a vezérszónokiban elmondom a többit. Köszönöm. (Szórványos taps az ellenzéki pártok soraiban.)
