HERÉNYI KÁROLY
HERÉNYI KÁROLY
HERÉNYI KÁROLY (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Valóban, az elhúzódó házbizottsági ülés akadályozott meg abban, hogy szólításra jelen legyek.
Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Botrányoktól hangos az ország, botrányoktól hangos a közélet. A rádió, a televízió, az újságok vezető híre hosszú hónapok óta botrányokkal telített, ami rendjén is van, ha a cél a botrányok megszüntetése, az okok megszüntetése. A nagy baj az, hogy csak a botrányokról beszélünk, és ez a botránykommunikáció tulajdonképpen elfedi azt, hogy mi történik ebben az országban. A választópolgárok, az állampolgárok nem szembesülnek azzal, hogy mi történik a politikában, hiszen mindent uralnak a botrányok.
A botrányok miatt nem vehetik, illetve nem veszik észre, hogy most folyik a maradék állami vagyon utolsó morzsáinak is az eladása. Most kívánja a kormány eladni a MOL egy részét, most kívánja privatizálni a postát, hiszen a postatörvény erről is szól, most akarják eladni a Mahartot. A választópolgár nem veszi észre, mert nem veheti észre, hogy az a költségvetési törvényjavaslat, amely nemsokára a parlament asztalára kerül, milyen következményeket hordoz. Legfeljebb január után veheti majd észre, hogy mennyivel nehezebb lesz az élete, mennyivel nehezebb lesz a megélhetése.
Nem veszik észre, mert a botrányok elfedik, hogy a kormánynak valójában nincs gazdaságpolitikai koncepciója. Mindez azért különösen nagy baj, mert egy különleges dátum áll előttünk, méghozzá egy olyan dátum, amely hosszú időre meghatározza a nemzet sorsát, és ez 2004. május 1-je, a csatlakozás időpontja.
(13.30)
Egyszeri és megismételhetetlen esemény, amire ennek az országnak, minden polgárának és a kormánynak is fel kellene készülnie.
Megtörtént az utolsó népszavazás is a tíz csatlakozó ország mindegyikében, és sajnos megállapíthatjuk, hogy a tizedik helyre sorolódtunk. A népszavazáson nálunk vettek a legkevesebben részt, a legkevesebben mutattak aktivitást, és a gazdasági mutatóink is a legrosszabbak.
A valamikor legesélyesebb Magyarország a tíz csatlakozó közül például az infláció mint rendkívül fontos dolog tekintetében az 5,3 százalékos értékével a kilencedik helyre szorult. Csak megemlítem, hogy Csehország 1,8 százalékkal mennyivel jobban szerepel és áll, mint mi. Az államháztartási hiány a GDP százalékában - ami szintén rendkívül fontos - Magyarország a maga 9,9 százalékával a tizedik helyen van, tehát az utolsók vagyunk. Az adósságállomány a GDP százalékában, amely Magyarországon 53,3 százalék, a hetedik helyre sorolja Magyarországot, tehát esélyeink nagyon rosszak. Most mégsem erről szeretnék beszélni, hiszen ezt számos alkalommal elmondtuk, és a kormány idáig nem hallgatta meg egyetlen intő szavunkat sem; az eredményt látjuk.
Ma egy másik, legalább ilyen súlyos kérdésről szeretnék szót ejteni, ez pedig az európai uniós csatlakozást előkészítő Európai Unió Kommunikációs Közalapítvány és annak eddigi tevékenysége. Ezt csak azért hozom elő, mert a múlt héten az európai integrációs bizottság ülésén tárgyaltuk ennek a közalapítványnak a következő esztendei munkatervét.
Tisztelettel azt kérdezem a kormány képviselőitől, hogy megtörtént-e az EU-népszavazás eredményeinek az értékelése és a konzekvenciák levonása. Hiszen egy olyan közalapítványra bízzuk a következő esztendők munkáját - rendkívül fontos időszak lesz ez -, amely alapítvány önmaga ismerte be, hogy a rossz előkészítés és szervezettség miatt a szükségesnél többet, körülbelül a dupláját használta fel a kívánatos összegnek. Az alapítvány vezetői maguk ismerték el, hogy egy olyan céget bíztak meg, amelyik nem teljesítette az elvárásokat, további 420 millió forinttal. Most ez az alapítvány fogja kézbe venni a mi kommunikációnkat. Ez azért probléma, mert egy nemzetközi felmérés szerint a magyar polgárok a legtájékozatlanabbak; 30 százalék alig tudja, hogy mit jelent az Európai Unió, 60 százaléknak valami fogalma van az Európai Unióról, és mindösszesen 7 százalék az, aki jól tájékozott.
De hogy védjem a közalapítványt - hiszen védelemre szorul -, a rossz kommunikáció egyik okaként a kormányzati kommunikáció összehangolatlanságát jelölték meg. Kérdezem a kormány tisztelt képviselőitől: valóban úgy gondolják-e, hogy az alapítvány képes lesz a magyar társadalmat a következő esztendő májusára úgy felkészíteni, hogy ne csak jogilag, de felkészültség szempontjából is egyenlő és esélyes tagjai és állampolgárai legyünk az Európai Uniónak?
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)
