DR. MÉZES ÉVA
DR. MÉZES ÉVA
DR. MÉZES ÉVA (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Asszony! Az előzetes becslések alapján a gyógyszerár-támogatási keretet az idén 48 milliárd forinttal lépi túl a valódi kiadások mértéke. A tavalyi évben is nagymértékű, 37 százalékos különbség volt a tervezett és a ténylegesen ráfordított költség között.
A túllépés oka többek között az új hatóanyagok támogatás alá vonása, illetve az év eleji áremelések; a legszámottevőbb azonban a drágább gyógyszerek felé való egyre intenzívebb fogyasztáseltolódás. A költségek növekedését az utóbbi esetben az okozza, hogy a 90 százalékban vagy teljes mértékben támogatott készítmények közül az orvosok egyre nagyobb arányban írják fel a drágább külföldi gyógyszereket, szemben az azonos hatású, egyenértékű magyar termékkel.
A jelenséget két okkal is magyarázhatjuk: egyrészt az orvosok vagy a betegek ezeknél a gyógyszereknél nem igazán érzékenyek az árra, hiszen a betegeknek csak a valódi érték töredékét vagy semmit sem kell fizetniük a gyógyszerért. Másrészt jelentős ok lehet a külföldi gyártók eltérő promóciós gyakorlata, amelyhez a hazai vállalatokénál jóval nagyobb kerettel rendelkeznek, és amelynek során sajnos már Magyarországon is előfordult, hogy etikátlan eszközöket alkalmaztak.
A nagymértékben vagy teljesen támogatott, drágább gyógyszerek forgalomnövekedése a 2003-as évre vonatkozó előzetes kalkulációk alapján 31 milliárd forintnyi többletköltséget jelent majd az eredeti kerethez képest. Ugyanakkor létezik néhány megoldási mód, amelyek alkalmazásával e kiadásokat csökkenteni lehetne. Ilyen például az úgynevezett terápiás fixtámogatás, amikor a drágább készítmény a magyar, többségében olcsóbb termék támogatásával egyenlő mértékű összeget kapna.
Ugyanígy költségkímélő eljárás lenne, ha a támogatási besorolásban differenciálnák az olcsóbb és a drágább gyógyszereket, vagyis ha a drágább terméket alkalmazó terápia költségei 50 százalékkal magasabbak, az azonos hatású, de olcsóbb készítménynél az előbbit sorolják alacsonyabb támogatási kategóriába.
Mindezek természetesen csak röviden vázolt megoldási lehetőségek, ugyanakkor talán érdemes a megfontolásuk, hiszen míg Magyarországon az egészségügyre fordítható kiadások összege jóval az európai uniós átlag alatti, a gyógyszerár-támogatás meghaladja az uniós átlagot, és a keret évről évre növekvő mértékű kiegészítést igényel.
A kérdéseim a miniszter asszonyhoz mindezek alapján a következők:
Tervezi-e a minisztérium az említett módszerek valamelyikét alkalmazni a gyógyszerkassza túllépésének a csökkentése érdekében? Milyen egyéb módokon tartja elképzelhetőnek a támogatásban részesülő olcsóbb, többnyire hazai gyógyszerek forgalmának növelését a drágábbakkal szemben, azaz hogyan kívánja a minisztérium megakadályozni a támogatási keret nagyarányú túllépését? Várom válaszát. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)
