FONT SÁNDOR
FONT SÁNDOR
FONT SÁNDOR, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk lévő törvény beterjesztésével az Országgyűlésnek alkalma nyílik arra, hogy 2004-től, a csatlakozás időpontjából a magyar szaporítóanyag-termelők egy új törvény árnyékában és bizonyos fokig védelmében álljanak az új kihívások elé. Kérdés a kihívás mértéke és iránya, hiszen hazánkban a vetőmagtermesztés és -minősítés százéves múlttal rendelkezik, sok szegmense világhírű, és a vetőmagtermesztők mellett a vegetatív szaporítóanyagot előállítók is, kiváló éghajlati adottságainkra támaszkodva, sok évtizede meggyökerezett, kiváló szaktudással várhatják a csatlakozást.
Mint ismeretes, az európai uniós csatlakozás kapcsán a legnagyobb kihívás talán épp a mezőgazdaságban élőket érinti majd, és sok-sok szakértői véleménnyel egyetértve én is úgy látom, hogy a nagy lehetősége Magyarországnak, a magyar gazdáknak esetlegesen a vetőmagtermelés, szaporítóanyag-előállítás és a biotermékek termelése, mert megőriztünk egy olyan relatív, viszonylagosan tiszta környezetet, ami nem sok országnak adatik meg, és van egy természeti adottságunk, amivel élni kellene. Talán e törvény is segítheti az előbb elmondottakat. Európaiságunkat és felkészültségünket nem kell bizonygatni, a szakmai körök már régóta ezen a szinten gondolkodnak. Ugyanakkor a törvény erejével is esélyegyenlőséget, törvényi védettséget kell biztosítani a tőkeszegény, fejletlen infrastruktúrával rendelkező ágazat részére.
A szakma már régen felismerte és elfogadta a minőségi termelés felé való elmozdulás szükségességét. Ezt az igényt tükrözte a '96-ban elfogadott törvény, amely a szakma széles körű bevonásával készült. Ez a szabályozó is az EU-direktívák figyelembevételével történt, a certifikáció bevezetésre került, és ma már általánosan igény is. A biológiai alapok fejlesztése, fejlődése is pozitív irányba mozdult. Párhuzamosan fejlődtek a kereskedelmi szervezetek is, a vásárló ma már minősített árut vehet, az ültetvények magas szaporítási fokú anyagokkal telepíthetők.
Igaz ugyan, hogy a '96-ban elfogadott törvény a szakma széles körű bevonásával készült, de korántsem felelt meg a kitűzött céloknak mindenben, hogy tudniillik az EU joganyagával mennyiben harmonizál. E törvényben valóban megvalósult az úgynevezett lobbihatás, ezért vált szükségessé az előttünk álló törvény újbóli módosítása most, az uniós csatlakozásunk előtt.
A szakmabeliek mindig is kényes kérdésként kezelték a fajtaminősítés és a fajtahasználat kérdését és az ehhez kapcsolódó további fogalomkört, úgymint a fajtahasználati díj és új fajták bevezetését, használatát és a jogosultsági kérdést. A fajtahasználat, fajtaminősítés szabályozása tekintetében az új törvénytervezet lényeges változást jelent, és talán kis eltérésekkel, de megfelel a nemzetközi előírásoknak és a hazai termelők érdekeinek is.
Ismeretes, hogy az új fajták vírusmentesítése és központi törzsültetvényekbe helyezése a fajta tulajdonosának a feladata, mindez azonban igen költségigényes. A költségeket állami támogatás és a fajtahasználati díj fedezi. A támogatást nem a fajta tulajdonosa, hanem a központi törzsültetvényt fenntartó intézmény kapja. A tulajdonos és a fenntartó intézmény egybeeshet, de különváltan is működhet. Bonyolítja az ügyet, hogy az egyes fajtáknál más a fajtafenntartásra jogosult, és más a központi törzsültetvényt fenntartó intézmény. Ez azért is gond, mert a szabványos fajtafenntartásnak része a fajta központi törzsültetvényben és törzsgyümölcsösben való megőrzése is. Mindezekből következik, hogy a fajtadíjat véleményünk szerint csak a fenntartó szedhesse.
A 13. § 1. pontjának erre utaló második mondata pontatlan, nem értelmezhető, hogy valójában ki fizet díjat és miért. A fajtahasználatért oltalmazott fajta után fizettethető csak a díj, viszont a fajtafenntartás költségeinek érvényesítése érdekében a fenntartót díjazás illetheti meg, azt azonban a szaporító fizeti a felhasznált minősített szaporító alapanyag után, az a fajta fenntartó, aki biztosítja a kiinduláshoz szükséges szaporítóanyagot, és munkáját folyamatosan végzi. Nincs más lehetőség, így díjat nem szedhet az, akinek a fajtához semmi köze. Ezt egyébként világossá tette az Alkotmánybíróság 529/B. számú, '98. évi határozata is.
Néhány, véleményünk szerint súlyponti kérdés, ami még szükséges ahhoz, hogy ez a törvényi beterjesztés mindenben megfeleljen a szakmai érintetteknek is és az európai uniós elvárásoknak is. A törvénytervezet sok definíciót alkalmaz, hogy egyértelműsítse a szereplők helyzetét, a jogosultsági kérdéseket. Viszont úgy érezzük, hogy néhány definíció kimaradt a törvénytervezetből, ilyen például a szabad fajtának a definiálási kérdése. Szabad fajta véleményünk szerint az a növényfajta, amely nem áll növényfajta-oltalom alatt. Ismereteim szerint az előttünk fekvő mintegy másfél éves munkában ez a definíció mindvégig benne volt, az összes szakmai szervezet megkapta az előterjesztésben, ez a definíció szerepelt, és a legutolsó pillanatban, amikor már ide került elénk az anyag, akkor viszont ez a definíció, hogy mi a szabad fajta, eltűnt. Tartok tőle, hogy ez további vitákra ad majd okot, amit el kellene kerülni, mert talán, most úgy tűnik, nyugvópontra kerülhet sok kérdés, ami időnként bizony pénzről szól.
Ugyanígy úgy gondoljuk, hogy egy másik definíció is feltétlen szükségeltetik: a fajtajogosult megnevezése, definiálása. A törvénytervezet több helyen hivatkozik fajtajogosult megszólításra, de nem definiálta az alapdefiníciók között. Véleményünk szerint szintén elkerülhetők lennének a további viták, ha a fajtajogosultat definíciószerűen megfogalmaznánk. Erre természetesen - úgy, mint több más apró részletre - módosító indítványt teszünk, de ezek súlyponti kérdések is, amelyeket most külön meg szeretnék említeni.
Mint ahogy Kis Zoltán képviselőtársam is említette, nagyon fontos a fajtaminősítő bizottság reménybeli munkája és az oda való bekerülés kérdése is, hogy a minisztérium, az Agrárkamara, a Tudományos Akadémia, hegyközségi nemzeti tanács hogyan képviseltetheti ott magát. Véleményünk szerint azonban van egy szó, ami azt mondja, hogy a terméktanács és képviselete lehet jelen, de vannak olyan termelői területek, ahol nincs szakosodott terméktanács, és ők kimaradnának ebből a képviseletből. Tehát úgy érezzük, hogy más szakmai érdekképviseleti szerveknek is jogosultságot kell adni a terméktanácsi jogosultság mellett.
(20.00)
A növényfajta tulajdonosa, jogosultja - a szabályok betartásával - a növényfajtával szabadon rendelkezik. Nagyon lényeges definíció, amit nem definiál a törvény előterjesztője, véleményünk szerint szintén komoly vitára adhat alkalmat. Ez a megfogalmazás, hogy tudniillik a fajta állami elismerésre történő bejelentője rendelkezik a fajtával, nem pedig a tulajdonosa, teljesen elhibázott, a módosítása - figyelembe véve a törvényjavaslat más helyeken érezhető szellemét - mindenképpen indokolt. Igaz ugyan, hogy a 7. §-ban leírt, az állami elismerésre bejelentést tehető három kategória közül az a) és b) pontban meghatározottak azonosak a fajtatulajdonossal, igényjogosulttal, egy azonban, a c) pontban leírt nem, ezért a külön definíciót feltétlenül szükségesnek tartjuk.
Végezetül szeretnék visszatérni egy régi kérésünkre, amely, úgy néz ki, most a törvény benyújtásával teljesül. A Magyar Demokrata Fórum részéről kezdeményeztem egy módosító indítványt még a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló 1995. évi XXXIII. törvénynél. Ez nemrég volt, néhány hónappal ezelőtt volt itt a parlament előtt, az Igazságügyi Minisztérium gondozásában került be a törvény. Ugyan a szakma pontosan értette, hogy az akkori módosító indítványomban miről van szó, de kormányzati szinten és ezek után a jelenlegi kormányzati képviseleti többséget biztosító képviselők szintjén is elutasításra került ál- és mondvacsinált indokokkal. Örülök annak, hogy úgy néz ki, ezt az indítványomat mégiscsak helyénvalónak találta a minisztérium, hiszen a 29. §-ban, a zárórendelkezések sorában külön megnyitja a találmányok szabadalmi oltalmáról szóló törvényt, és ebben véleményünk szerint is helyesen rendezi, hogy a növényfajta nemesítőjét illetheti meg a nemesítői díj, amit itt már több előadó is érintett és helyes gondolatnak talált.
Csak utalni szeretnék arra, hogy amivel két hónappal ezelőtt foglalatoskodtam, és megpróbáltam módosító indítvánnyal helyére tenni a kérdést, akkor nem sikerült; most örülök neki, hogy a kormány felismerte az indítványnak a valóban jogos részét, és ez most kormányzati előterjesztésben előttünk áll. E gondolat kapcsán szeretném majd felhívni a Magyar Demokrata Fórum módosító indítványaira a figyelmet. Úgy érzem, hogy szintén e szakmai kérdés kapcsán szakmailag megalapozott és az érintettek többségének az igenlését bíró módosító indítványokat nyújtottunk be, és kérem, így tekintsék majd azt az előterjesztők és képviselőtársaim is.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Szórványos taps az ellenzék soraiból.)
