DR. CSAPODY MIKLÓS
DR. CSAPODY MIKLÓS
DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tegnap, anyák napján egész Magyarország megtudhatta, hogy nemcsak a baromfi lehet kendermagos. Szeretnék azonban komolyan és nagyon világosan beszélni: a Magyar Demokrata Fórum a törvény teljes szigorával tiltandónak és büntetendőnek tart minden kábítószert.
A tiltás alapkérdésében nincs jobboldal és nincs baloldal, ez ugyanis nem politika, ez létkérdés és önvédelem, ebben nincsen pártatlanság, mert ez fekete-fehér. Ez mindannyiunk közös ügye is itt a parlamentben, kormányé és ellenzéké. Kábítószerügyben nincs alku; nincs igen, de; nincs zsarolás; nincs tekintély. Nem engedjük szabadon sem a kendert, sem a többi drogot. Vitakérdés persze lehet, beszélni bármiről szabad. Tüntetni is akármiért lehet egy szabad országban, nyilvánvaló őrültségek mellett csakúgy, mint a szabadságjogok nevében ingerülten bizonygatni, hogy a lágy drog jó dolog, mert mosolyra derít. Egy szabad és független országban a politikai függőség évtizedei után a lelki függőségért is nyugodtan fel lehet lépni, szabadon, és persze csakis az autonómia és az emberi méltóság védelmében, amint Jancsó Miklós mondta.
Magam nem szoktam tüntetni járni, mivel úgy ítélem, véleményemet az MDF képviselőjeként itt a parlamentben kell elmondanom képviselőtársaimnak és a választóknak. Tegnap sem voltam tüntetni, de sajnálom a kölcsönös ingerültséget és a médianyilvános veszekedést. Egyetértek az IDF-fel és a többi ellenzővel, de nem mentem a verekedést. Mégsem csodálkozom az ellendühön, mert a kendermagos provokációra ez volt az ingerült válasz. És ne higgyék, hogy nem ez a hatalmas társadalmi többség józan véleménye, legfeljebb nem mindenki tüntet.
Azért se csodálkozzon a tisztelt Ház a tegnapiakon, mert kilenc évvel ezelőtt már találkoztunk a kendermagosokkal. Kondrád György már akkor javasolta, hogy tűzzük napirendre - nyilván, mint akkor a legfontosabbat - a vadkender ügyét. Neki - sokunk helyett is - méltán híres írótársa, Páskándi Géza válaszolt, aki együtt utasította el a hamis liberalizmust és a nyilvánvaló kártételt:
“Hogy a fű kedvelői más embernek nem ártanak? Aki másnak nem árt - írta Páskándi -, nem biztos, hogy használ. Márpedig aki és ami nem árt és nem használ, az jobbára felesleges egzisztenciának mondható. Miért szaporítani a felesleges életvitelt, a kiüresedett létezést? Marx azt mondta, a vallás a nép ópiuma. Nos, a te véleményed, Istennek hála, valóban eltér Marxétól, hiszen éppen a fordítottja, ő a vallásokat vélte veszélyes kábítószernek, te viszont a füveket nem tartod veszélyes vallásnak. Hidd el, kedves Konrád György - írta Páskándi -, a szabadságot, az ifjúság és mindenki szabadságát én is éppoly fontosnak tartom, akárcsak te, de talán a szabadságtartalmát jóval gazdagabbnak kellene vennünk, mint e marihuánaügyre hegyezzük ki. A magyar ifjúság szabadsága az is, hogy éppúgy megismerje hazája hagyományait, mint a legmodernebb információkat, mert a szabadság legalább annyira eszköz, mint amennyire cél. Eltekintve attól, mit mond a kereskedelmi, orvostudományi vagy büntetőjogi szempont, ez a véleményem a vadkender felszabadításáról, az, hogy ne jöjjön be efféle szabadság, szabadosság. Láttuk már, milyen hozománya van az olyan szabadságnak, ami éppen bejön. És egyáltalán, miért kell valaminek kívülről jönnie ahhoz, akár az országba, akár a szervezetbe, hogy szabadnak mondhassuk és érezhessük magunkat - kívülről, mint eme szer vagy mint bármely hadsereg.” - fejezte be Páskándi.
Hozzáteszem: ahogy néhány uniós államtól sem a könnyű drog liberális kezelését kell eltanulnunk, úgy Hollandiából is inkább magyar tudást kellene hazahozni, ahogy régen Apáczai Csere János és társai.
Tisztelt Országgyűlés! Mindez még '94-ben történt, lehetne tehát dicsérni a kitartást és a kendermagos következetességet, a tegnapi provokációban azonban a küszködő magyar társadalom ingerküszöbének felesleges és érzéketlen szondázgatásában az MDF semmi dicsérnivalót nem talál. Ez az egész mégis jó volt egyvalamire, arra, amivel kezdtem, hogy drogügyben nincs és nem is lehet pártpolitika, mert amit meg kell védenünk, az nem a kémiai úton szerzett hamis boldogság szabadsága, hanem a józan észé.
(13.40)
Tisztelt Ház! Íme, a nemzeti minimumban való közös egyetértés egyik meglévő alapja: a józan ész. Lehet, hogy csak a normálisan gondolkodó magyar társadalom többségi ítéletét kellene a tisztelt Háznak követnie?
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MDF padsoraiból.)
