DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN
DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN
DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Nem könnyű e néhány percben pontosan és félre nem érthetően kifejezni mondanivalómat, mégis erre kell törekednem, mert azt politikától függetlennek és mindenki számára nagyon fontosnak vélem. Nem másról lesz szó ugyanis, mint a felnövekvő nemzedékből épülő társadalom minőségéről, erkölcséről, szellemi, lelki, testi egészségéről, melyre bármelyik kormány, bármilyen politika gazdaságot, haladást alapozhat. A jövőre tehát nem akkor kell gondolnunk, amikor eljön az ideje, mert a jövő a mindenkori jelen pillanat eseményeiből következik és születik.
Gondolkodásunk indítéka és lényege nem az, hogy mi, felnőttek vagy a politika, a kormány mit akar tenni, hanem az, hogy itt ma mi történik, mi a konkrét tapasztalat, amely meghatározhatja a tennivalót. A tapasztalat súlyos gondokat mutat. A tudományos felmérések és a hétköznapi élet eseményei egyaránt arra figyelmeztetnek - A tanúból lopva és idézve a gondolatot -: a helyzet fokozódik. A gyerekek a dohányzást egyre hamarább kezdik, szaporodik az alkoholizáló gyermekek száma, a társadalom, a tömegkommunikáció visszhangzik a szerek, az anyagok használatának nem elmarasztalásától, hanem vitájától, a droggal való élés lehetősége végtelenített riportfolyamatok, nyilatkozatok tárgya. A gyerek pedig csak gyerek, se tapasztalata, se tudása, pénze nincsen, mégis szívni, kábulni akar.
Így kerül sor olyan, alig érthető tragédiára, hogy a vidám, egészséges, jó eszű, általános iskolás gyerek délután játszani indul szülei tudtával, s néhány óra múlva halva lelnek rá az otthonához közeli bokrok alján, körülötte olcsó, s immár üres öngyújtók, melyekből kiszívta a gázt. Ma sem tudjuk, honnan került elő ez a halálos ötlet, azt azonban igen, hogy ez után a tragédia után vidéki gimnáziumban is kómában találtak gyereket, s ugyancsak üres öngyújtók mutatták a szándékot. A felkeltett érdeklődés, a szándék, a vágy ilyen ferde és tragikus eseményekhez vezet.
Azt mondják, a drog hatékony ellenszere a felvilágosítás, a kommunikáció. Ennek érdekében az érdekelt minisztériumok vezérletével konferenciákat tartanak, pedagógusoknak továbbképzést, gyerekeknek felvilágosító füzetkéket adnak. Nemritkán pazarló, haszontalan kiadás és költség ez. Az elmúlt napokban egy anya szólt bele a rendőr őrnagy és az addiktológus főorvos televízióban folytatott vitájába, s e beleszólásból kiderült, ő nagyon is szakszerű és alapos felvilágosítást kapott a kábítószerről, mert szakember: a szertől haldokló, súlyosan beteg gyerekek kórházi főápolója volt. Ezért is, mikor a saját fia elérte az érett gyerekkort, őt is felvilágosította a leghatékonyabb módon: nem személytelen füzetkét adott kezébe, hanem bevitte magával a kórházba, és megnézhette az öntudatlanul haldoklókat, beszélhetett a beszédre még képes gyerekekkel. Ez valóban nem felejthető élmény. Mégis, később az anya gyermekének hangulatváltozását tapasztalta, sírásra igen, de szóra nem tudta rávenni, s hiába érezte a tragédia szelét, tehetetlen volt. Majd fia eltűnt, s néhány hét múlva a Dunából fogták ki. A drogos gyerekek kiváló ápolójából idegileg rokkant, leszázalékolt szerencsétlen lett.
Mondjuk ki a két legfontosabb konzekvenciát! Az egyik az, hogy az úgymond felvilágosítás - hát még személytelen szövegek útján - sem az alkohol ellen s még inkább a drog ellen nem vagy nem mindig képes eredményes hatásra. A másik konzekvencia az, hogy a kábítószer-fogyasztó - legyen bár gyerek vagy felnőtt - nemcsak önmagát teszi tönkre, hanem a körülötte lévőket, az érte aggódókat, az iránta felelősséget érzőket is. Így a társadalom emberi, gazdasági értékeket veszít, és széles körben károsul.
Összefoglalva: a figyelem, az érdeklődés nagyon korán, utcai csinn-bumm cirkusz nélkül is feléled, az iskolai, személytelen felvilágosítás - emésszen el bármennyi pénzt -, de még a személyes, megrendítő felvilágosítás is bizonytalan hatású, semmit nem garantál.
Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
