PETTKÓ ANDRÁS
PETTKÓ ANDRÁS
PETTKÓ ANDRÁS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! A Kárpát-medence a letelepedést kereső népek számára mindig kedvező terület volt. Ebben talán az egyik tényező az itt talált meleg vizek voltak. Anonymus leírása szerint a Duna partján fakadó források környékére ütöttek tábort a bevonuló magyarok is.
A kelták négyezer évvel ezelőtt lovaikat gyógyították a meleg vízben. Budapest területén várost alapítottak, amit Bővíznek neveztek. A rómaiak Aquincumnak nevezték e városrészt. A törökök több ezer évvel később felfedezték a melegvíz-gazdagságot és annak gyógyhatását, és a lerombolt fürdők helyett újakat építettek: Rác, Rudas, Király, Császár - ezek ma is működnek.
Az első hévízi hivatalos feljegyzés 1328-ból származik, egy oklevélben található. Az első közfürdők Esztergomban, Egerben, Nagymaroson, Kácson létesültek, a gellérthegyi forrásra épült a Szent Erzsébet istápoly 1396-ban. Egy angol kutató 1976-ban így írt: “Magyarország kicsi ország, de egyetlen más ország, legalábbis Európán belül nem dicsekedhet hasonlóan gazdag termálvíz-gazdagsággal.”
Hosszan lehetne taglalni e témakör történelmét, fejlődését és hasznosságát, de az adottságok magukért beszélnek. Több mint 3 ezer darab kút van nyilvántartva, ebből 124 darab 30 Celsius-foknál melegebb termálkút. Tízfajta gyógyvíz található, 55-60-féle betegség gyógyítására alkalmasak. A működő fürdők 30-35-féle szolgáltatást tudnak nyújtani.
Tudományosan bizonyított tény a termál- és gyógyvizek használatának a betegségek megelőzésében, illetve a gyógyulásban kifejtett hatása. Vannak olyan betegségtípusok, amelyek elviselhetősége kifejezetten szükségessé teszi a gyógyvizek folyamatos használatát. A gyógyvizek kérdése nemzeti ügy, hiszen az ország lakosságának jelentős része szenved különféle mozgásszervi vagy reumatikus megbetegedésekben.
E betegségek gyógyfürdőkben történő kezelése kevesebb kiadással jár a gyógyszeres terápiánál. A kellő időben el nem végzett gyógyfürdőkezelések miatt a betegek állapota súlyosbodhat, és évekig vagy élethosszig tartó gyógyászati segédeszközök használatára szorulnak, vagy leszázalékolttá válnak, amivel újfent az egészségbiztosítók és a közteherviselők kiadásait növelik.
A 17/1997. (VI.30.) számú népjóléti miniszteri rendelet értelmében betegségre csupán évi két kúra rendelhető, fajtánként 15 alkalommal. A gyógykezelésre szorulók kúrában való részvételét bízzuk az orvosokra, ne vegyük el tőlük a döntési jogot, mert ezzel lebecsüljük tudásukat és hivatásukat. Ma a betegeknek aláírásukkal kell igazolni, hogy a folyó évben csak két kúrát vettek igénybe. A rendelet megszegését az Országos Egészségbiztosítási Pénztár ellenőrzi, és a többletfelhasználás megtérítésére kötelez. (Az elnök csengetéssel jelzi az idő lejártát.)
Tisztelt Miniszter Asszony! Nem lenne már itt az ideje, hogy az említett 1997-es népjóléti miniszteri rendeletet felülvizsgálja a minisztérium? (Elnök: Képviselő úr!) Mit tesz a szaktárca annak érdekében, hogy gyógyvizeink jótékony hatását népszerűsítse (Az elnök ismét csenget.) határainkon…
