KUNCZE GÁBOR
KUNCZE GÁBOR
KUNCZE GÁBOR, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ha az elmúlt nyolc-kilenc hónapról beszélünk, akkor természetesen én sem tehetem meg, hogy ne beszéljek arról az örökségről, amellyel az új kormánynak a megalakulásakor (Folyamatos zaj, közbeszólások a Fidesz padsoraiban.) szembe kellett nézni. Képviselőtársaim máris sorolják mindazokat a problémákat, amelyeket maguk után hagytak. (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból, többek közt: 320 milliárd forint, amit szétosztottatok!) Én szeretnék egy másfajta szempontú leltárt önök elé tárni, mert úgy látom, önök továbbra is beveszik a saját propagandájukat. Eljön azonban az idő, képviselőtársaim, amikor majd önök is gondolkodni kezdenek; beismerem, eleinte kicsit szokatlan lesz, de később még megszerethetik, ne adják fel a reményt! (Taps az MSZP padsoraiban.)
Először is, tisztelt képviselőtársaim, minden ellenkező állítás ellenére a kormányzat rossz gazdasági helyzetet örökölt. Ennek pedig az az oka, hogy négy éven keresztül önök semmit nem tettek az ország versenyképességének fokozása érdekében azon körülmények között, amikor pedig ennek minden feltétele adott volt. Ez az oka valójában annak, hogy amikor a világgazdaság körülményei megváltoztak, a magyar gazdaság ott állt védekezési lehetőségek nélkül. Ez okozza azt, hogy 2000-től kezdődően, már egyébként a világgazdasági recessziót megelőző időszaktól, csökkent a gazdaság növekedési üteme. Ez folytatódott tovább 2002-ben is. Mondhatja Varga képviselő úr, hogy valóban rosszabb lett a helyzet, csak azt nem mondhatja, hogy mindez az új kormány tevékenységének a következménye volt.
De örökölt az új kormány kiürített kasszákat, tisztelt képviselőtársaim (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: 320 milliárd!), csak önök erre nem akarnak emlékezni. Hadd említsek példákat, ha ekkora az igény rá: Széchenyi-terv. Önök leállították a Széchenyi-terv fejezeteinek jelentős részét, fedezetlenség nélkül. (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból: Mi? - Derültség.) A nevetésekből arra következtetek, hogy ráadásul fogalmuk sincs arról, milyen körülmények voltak abban az időben. (Zaj, közbeszólások a Fidesz padsoraiban.) De hadd mondjam önöknek: vállaltak azon összegek terhére a jövő évre is különböző kötelezettségeket.
Ugyanez történt egyébként például a környezetvédelmi alap céltámogatások esetében: az idei összegeket is elköltötték, sőt a jövő évi 40 százalékát is. Egyébként soha nem fordult még elő, hogy egy kormányzat a választási eredmények ismeretében ennyire arra játszott volna, hogy minden szabad forrást, minden elérhető pénzt elköltsön, azért, hogy a következő kormányt nehezebb helyzetbe hozza. Ez is az önök öröksége volt.
De mondhatnám, hogy helyenként átláthatatlan viszonyokat hagytak önök maguk után. Hadd említsem például mindazt, ami a Környezetvédelmi Minisztériumban található volt az önök négyéves áldatlan tevékenysége következtében, vagy hadd említsem - ez ugyan más kérdés, csak a példa mutatja, hogy igaz -, hogy önök egy tekintélyét veszített parlamentet hagytak maguk után, háromhetente ülésező parlamentet, ahol a parlamentáris demokráciákban megszokott jogosítványok nem érvényesülhettek. Ez is egyfajta örökség, amit önök hagytak maguk után. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Mi volt az a 320 milliárd?)
Hagytak önök maguk után tisztátalan közéleti viszonyokat (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Dunaújvárosban!), tisztelt képviselőtársaim. (Folyamatos zaj, közbeszólások a Fidesz padsoraiban.) Hagytak maguk után elherdált tízmilliárdokat, hagytak maguk után elszámolatlan százmilliókat, hagytak maguk után teletömött saját zsebeket, hagytak maguk után ellenőrizhetetlen, átláthatatlan viszonyokat, és mindezek következményeként hagytak maguk után eddig több mint tíz büntetőeljárást, ezek összességében több milliárd forint ügyében folynak.
Hagytak maguk után a külpolitikát illetően bizonytalan megítélést hazánkkal szemben, amelyet szintén az új kormánynak kellett kezelnie. És végül hagytak önök, tisztelt képviselőtársaim, maguk után rendkívül feszült belpolitikai viszonyokat, ahol önök nem riadtak vissza attól sem, hogy választási csalás emlegetésével vonják kétségbe az új kormányzat legitimitását. (Közbeszólás: És a szocialista gyűlöletkampány?) Ez volt valójában az a környezet, amelyet önök négy év áldatlan tevékenység után az új kormányra, az újonnan felálló kormányzatra hagytak, és ez volt az, amilyen körülmények között az új kormánynak mégis valamilyen módon rendet kellett teremtenie.
Az új kormány rögtön egy dilemmával találta szembe magát, tisztelt képviselőtársaim, nevezetesen, hogy teljesíteni kell vagy teljesíteni kell-e azokat az ígéreteket, amelyek a választási kampányban megfogalmazódtak. (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból: Az ingyenes tankönyv hol van? - Nem sikerült.) Ez azért érdekes, képviselőtársaim, mert, ha visszagondolok 1998-ra, az önök ígéreteire, amelyek legjelentősebb részéből a négyéves ciklus alatt sem valósult meg semmi, akkor belátható, hogy a dilemma valóban fölvetődhetett.
Azt én belátom egyébként, hogy a két nagy párt a választási kampányban olyan ígérethalmazba zavarta bele egymást, ami a későbbiekre nézve nehézségeket okoz (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Az SZDSZ-re nem jellemző. Rendbe teszitek az egészet.), ugyanakkor azonban másrészt talán ebből levonható, legalábbis remélem, a jövőre nézve a következtetés, hogy ezt talán mégsem kellene csinálni. Ugyanakkor azonban mindaz, amit elmondtam, meg a kialakult helyzet következménye, hogy a kormány - egyébként nagyon helyesen - úgy döntött, hogy a politika hitelének erősítése és a politika iránti bizalom visszaszerzése érdekében végrehajtja azt a bizonyos száznapos programot, helytáll a saját ígéreteiért. Ennek következményeit itt már többen emlegették, a pedagógusok, egészségügyiek béremelése, az ösztöndíjak 30 százalékos növelése, a nyugdíjasoknak juttatott egyösszegű támogatás és további, szociálpolitikai típusú intézkedések voltak ennek a csomagnak a részei.
Természetesen tudtuk, hogy ennek ára van, mert ezt anélkül nem lehet végrehajtani, ugyanakkor azonban ez egy tudatosan vállalt döntés volt, még egyszer megismétlem: a politika hitelének a visszaszerzése érdekében.
Hadd jegyezzem meg Varga Mihály iménti felszólalására hivatkozva, aki talán ezt már elfelejtette, de végül is régen volt, hogy a Fidesz is megszavazta ezt a csomagot. Akkor elfelejtették elmesélni, hogy ennek esetleg milyen következményei lehetnek. Merthogy, kedves Varga Mihály, a tisztességes persze az lett volna, hogy akkor elmondani a kifogásokat, vagy nemmel szavazni a béremelésekre, aztán persze annak is a következményeivel szembenézni.
Ugyanakkor, másrészt, ha az ellenzék sodródásról akar beszélni, akkor én meg hadd említsek néhány olyan dolgot, képviselőtársaim, amelyekkel kapcsolatban semmi nem történt, vagy épp az ellenkezője történt az elmúlt négyéves időszakban, és ami azóta egyébként vagy megvalósult, vagy pedig folyamatosan valósul meg. Elsőként hadd említsem a sorkötelezettség eltörlésével kapcsolatos döntést, ami a Szabad Demokraták Szövetségének tízéves követelése volt. Az elmúlt négy évben folyamatosan azt hallhattuk, hogy ez nem lehetséges, vagy olyan távoli időpontra tolták ki, éppen önök, mint ahogy egyébként ma is vitatják, ami már semmilyen hozadékkal nem járt volna, miközben egyébként számos, itt most nem részletezendő szempontból ez egy rendkívül helyes döntés volt.
(10.50)
Önök ezt képtelenek voltak megtenni, az új kormány pedig ezt a döntést képes volt meghozni.
Hadd említsem másodikként a diplomás-minimálbér bevezetését a közszférában, ami szintén a Szabad Demokraták Szövetsége programjában jelent meg először. Arra a helyzetre akartunk válaszolni, képviselőtársaim, hogy a minimálbér rendkívül erőltetett emelése a diplomásokat, különösen a diplomás pályakezdőket hozta lehetetlen helyzetbe, és ezen a helyzeten mindenképpen változtatni kellett.
Ha már itt a béremelésekkel kapcsolatban vita bontakozott ki, akkor megint hadd hívjam fel Varga Mihály képviselőtársam figyelmét arra, hogy a gazdaság teljesítőképességétől elrugaszkodó, erőltetett minimálbér-emelés azzal a következménnyel járt, hogy alul összetorlódtak a jövedelmek. Ha valaki iskolai végzettség, szakképzettség, gyakorlati idő szerint differenciálni akart, akkor az erőltetett minimálbér-emelés következményeként a fölötte lévő kategóriában is emeléseket kellett végrehajtani, és ez bizony - tetszik, nem tetszik - rombolta az ország versenyképességét. Ez is egy olyan örökség egyébként, amit önök hagytak maguk után.
Beszéljünk az adók csökkentéséről, mert ez a Szabad Demokraták Szövetsége programjában valóban hangsúlyosan jelent meg (Dr. Vitányi István: És meg is valósult.), és a megvalósulása elkezdődött. (Derültség a Fidesz soraiban.) Képviselőtársam megint nem emlékszik, de azért vagyok, hogy felidézzek az önök számára néhány dolgot. (Dr. Pósán László: Ez nagyon megnyugtató!) Önök egyszeri, nagyarányú adó- és járulékcsökkentést ígértek: a négyéves tevékenységük eredményeként nőtt a személyi jövedelemadó-terhelés, nőtt az egyösszegű egészségügyi hozzájárulás, minden területen nőttek a vállalkozókra, illetve a magánszemélyekre rakódó terhek. (Dr. Pósán László: Érdekes, nem volt intézménybezárás. Most van!) Ez volt az önök négy évének a következménye.
Az elmúlt nyolc hónap következménye pedig, hogy a személyi jövedelemadó-terhelés az idén 22 százalékról 20 százalékra csökken, hogy a különböző kedvezmények további adócsökkentést jelentenek, ráadásul olyan területeken lépnek be, amelyek az ország jövője szempontjából fontosak, mint például a magánszemélyek számítógéppel történő ellátása (Dr. Pósán László: Az volt a polgári kormány idején is, ingyen!), mint például a széles sávú internet kiépítését vagy használati lehetőségének kiépítését elősegítő beruházások 50 százalékos kedvezménye, vagy például a beruházásokra történő felkészülést elősegítő adókedvezmények, amelyek két évig engedik gyűjteni a pénzt, ha valaki a későbbiek során ezeket beruházásokra fordítja. De említhetem az egyösszegű egészségügyi hozzájárulás idei csökkentését, ami a tervek szerint egyébként a továbbiakban is csökken. Ezek mind-mind tehercsökkentő, terheléscsökkentő javaslatok voltak, amelyek megvalósultak, ezért nyugodtan mondhatom, hogy az adócsökkentési program végrehajtása folyik. (Dr. Pósán László: Elfolyik!)
De említhetem például a Környezetvédelmi Minisztérium által kezdeményezett és a kormány támogató döntését élvező Vásárhelyi-tervet is, ami azt jelenti, hogy a Tisza mentén élő mintegy másfélmillió ember számára hoz biztonságot, teremt lehetőségeket, hogy bekapcsolódjanak a gazdaságba, teremt ott az agrárium számára többletlehetőségeket, egyébként pedig rendezi azon a környéken a környezet állapotát. Ez is az elmúlt nyolc hónap következménye, és nem lehet rá azt mondani, hogy a kormányzat például ezen a területen sem tett volna semmit annak érdekében, hogy a helyzet javuljon.
Természetesen nemcsak a nyolc hónapról érdemes beszélni, hanem szólni kell a jövőről is, és engedjék meg, hogy megosszam önökkel a Szabad Demokraták Szövetsége elképzeléseit arról, hogy vajon mi az, amit elvárunk a következő esztendőkben a kormányzattól, természetesen a kormányprogram és egyéb cselekvési programok ismeretében.
Először is az adócsökkentés további folytatását, következetes végrehajtását a ciklus egészében. Megjegyzem - nyilván képviselőtársaim is tudják -, hogy a tavalyi évben az adótörvények tárgyalásakor elfogadtuk a 2004-es személyi jövedelemadó-táblát is, ezért aztán már most elmondhatom, hogy e tekintetben az adócsökkentés folytatódik, hiszen mind a sávok emelésével, mind pedig a kulcsok csökkentésével olyan mértékű adócsökkentés hajtódik végre, amire az elmúlt tíz-tizenkét évben nem volt pénz.
Az adócsökkentés mögött meghúzódó logika egyébként az, hogy az emberek zsebében a pénz jobb helyen van, mint amennyire azt az állam helyettük képes elkölteni; ráadásul szükséges a gazdaság versenyképességének fokozása érdekében is. Általában a javaslataink egy szóval jellemezhetőek egyébként: a versenyképesség, mert csatlakozunk az Európai Unióhoz. Magyarországnak az az érdeke, hogy jó feltételekkel csatlakozzon, ennek a feltételrendszerét pedig nekünk kell megteremtenünk azzal, hogy minden téren teszünk a versenyképességünk növelése érdekében. Éppen ezért szükségesek az infrastruktúra-beruházások, többek között az autópálya-építési program következetes végrehajtása is. Egyrészt azért fontos, mert be kell kapcsolódnunk az európai főközlekedési utak hálózatába, másrészt azért is, mert azon térségek számára, amelyek különböző okokból elmaradtak, ez jelenti annak a lehetőségét, hogy valóban bekapcsolódjanak az ország gazdasági vérkeringésébe, vagyis számukra egész egyszerűen az esélyek kiegyenlítését jelenti, miközben az egész együtt megint csak az ország versenyképességének fokozását eredményezi.
Természetesen nemcsak a vállalkozásoknak, településeknek, kistérségeknek, régióknak kell versenyképesebbnek lenniük, hanem az egyéneknek is, ha tetszik: nekünk, magunknak is. Éppen ennek érdekében készítette el az Oktatási Minisztérium az oktatás reformjával kapcsolatos elképzeléseit, azért, hogy az a bizonyos tanulni tudás jelenjen meg végre; tanuljunk meg tanulni, tanuljunk meg ilyen értelemben is élni a lehetőségeinkkel. Ezért forszírozza a minisztérium a nyelvtanulási program következetes végrehajtását, mert ez is szükséges ahhoz, hogy megértessük magunkat az Európai Unióban. És ezért szorgalmazza mind az Oktatási Minisztérium, mind az Informatikai Minisztérium az informatika eszközrendszerének gyorsabb elterjesztését Magyarországon, ugyanis, képviselőtársaim - és erről sem szoktak önök beszélni -, az elmúlt négy évben az internet és általában az informatika használatát illetően Európa sereghajtói közé csúsztunk le. Ma Magyarországon a háztartások 3,5 százaléka használ internetet, ez hihetetlenül kicsi szám. A cél az, hogy már 2005-re a háztartások 25 százalékában legyen internet. Ez is mind-mind a versenyképességünkkel függ össze; nem beszélve arról, hogy mit jelent mindez az elmaradott térségekben élők számára, ami az esélyek kiegyenlítését illeti.
Természetesen fontos, hogy mindazokon a területeken, ahol az elmúlt négy évben vajmi kevés történt, induljanak meg a reformfolyamatok. Gondolok itt többek között az önkormányzatok finanszírozási rendszerének átalakítására, gondolok általában a közigazgatás egész rendszerének átalakítására. Ez megint az uniós csatlakozásra való felkészüléssel függ össze. Ki kell alakítanunk a kistérségek, régiók rendszerét, azért, hogy befogadhassuk mindazokat a támogatásokat, amelyek majd az országba érkeznek, és amelyek egyébként az ország fellendülését eredményezik majd. És természetesen jelentősen kell előrehaladni az egészségügy átalakításának terén is, merthogy az elmúlt négy évben e tekintetben is vajmi kevés történt.
Végül, képviselőtársaim, ha a bizonytalan jövőt vitatjuk, akkor én meg hadd mondjam önöknek, hogy ha valamikor Magyarország jövője biztos volt, akkor az éppen most van, és éppen az előttünk álló néhány esztendő jelenti azt. (Zaj, közbeszólások a Fidesz soraiban. - Dr. Pósán László: Milyen jövőbelátó vagy!) Ez ugyanis az európai uniós csatlakozás az ország számára. Ezért nem szeretem azt a vitát, ami arról szól, hogy az elkövetkezendő egy-két évben vajon mennyit tud Magyarország leakasztani az Európai Unióról. Itt ugyanis, képviselőtársaim, ennél lényegesen nagyobb kérdésekről van szó. Egész egyszerűen arról, hogy Magyarország egy értékközösséghez csatlakozik, ezen a csatlakozáson keresztül mi, képviselőtársaim, gazdagodni fogunk, és természetesen gazdagítani fogjuk mi magunk is azt az új közösséget, amelybe majd belépünk, amelybe belépni szándékozunk. Azért akarunk odamenni, mert egész egyszerűen Európához akarunk tartozni, és azért akarunk Európához tartozni, mert az ország számára nincs más jövő.
(11.00)
És ezt még egyszer, lassan is elmondom, hogy önök is megértsék: az ország számára nincs más jövő, mint éppen az európai uniós csatlakozás. (Dr. Répássy Róbert: Kiknek mondod? A tévénézőknek?) Ez lesz az, tisztelt képviselőtársaim, ami Magyarországon véglegesen stabilizálja a demokráciát, a jogállamot, az emberi jogok tiszteletét, a tolerancia érvényesülését, a környezettudatos életmódot. Ez lesz az, ami gyermekeink, unokáink, utódaink számára biztos jövőt, esélyeket és lehetőségeket biztosít. Ez ebben a kormányzati ciklusban valósul meg, ami a csatlakozást illeti, és indul el ennek a biztos jövőnek a kiépítése. Ezért mondom azt, hogy a biztos jövőt illetően a kérdőjelet nyugodtan el lehet hagyni, helyére önök is odailleszthetik a felkiáltójelet.
Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)
