DR. HORVÁTH JÁNOS
DR. HORVÁTH JÁNOS
DR. HORVÁTH JÁNOS, a költségvetési és pénzügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Valóban, a költségvetési és pénzügyi bizottság megtárgyalta az állami tulajdonban lévő társaságok privatizálásáról szóló törvényjavaslatot, ami előttünk van. Lényeges véleménykülönbségek, nézetkülönbségek alakultak ki. A vita színvonalas volt, tárgyszerű volt, nem mondtunk egymásnak olyanokat, hogy a tisztességet és a jóhiszeműséget kétségbe vontuk volna. Bocsánatot kérek, ha kitérek egy mostani, közeli jelenségre: képmutatónak sem neveztük egymást.
Mert miről is volt szó? Arról, hogy képviselőtársaim - Papcsák és Rogán képviselőtársam - úgy gondolták - és a Fidesz nevében benyújtottak egy módosítót -, úgy érzik, hogy a privatizáció továbbfolytatása erőltetett, és elérkezett annak az ideje, amikor ezt jobb nem tovább csinálni.
(18.10)
Hogy ez milyen mértékig szubjektív, személyes megítélés, és milyen mértékig mérhető a közgazdaság-tudomány vagy más objektív tudomány eszközével, erről is szó volt. Az a nézet, az a vélemény, amit hallottunk - különösen a többségi vélemény előadója, Molnár Albert képviselő úr ismertette velünk, igen pontosan és lelkiismeretesen -, nem osztódik a másik oldallal, velünk, hanem úgy gondoltuk, az már túlhaladott. Mi is a túlhaladott? Molnár képviselő úr a kormányoldal részéről azt a nézetet fejtette ki, hogy van egy privatizációs terv, és az zajlik Magyarországon. A másik oldalon mi azt fejeztük ki és annak adtunk hangot, hogy a privatizációs terv nem egy kőbe vésett, a Sion hegyéről lehozott, évezredeken, évszázadokon át tartó valami, hanem a privatizáció, a privatizálás, a termelőeszközök köztulajdonban való használása, hasznosítása egy átalakuló folyamat. Olyan, mondtuk a bizottsági ülésen, mint egy galamb, amelyik repül, és arra lő a vadász vagy az olimpián a versenyző, tehát egy mozgó cél. És a mozgás irányát, tempóját mi adja meg? A körülmények - a gazdasági, a társadalmi körülmények.
Amikor a külföldi példákra hivatkozunk - a bizottságban ez szintén elhangzott -, az jó dolog, intelligens dolog, de mindenre van példa, és mindennek az ellenkezőjére is van példa, még a szociáldemokrata érvek szerint is, amelyek nagyon jelentősek e tekintetben, és nagyon tiszteletreméltóak az elmúlt évtizedekben. Például Franciaországban a privatizáció során a magántulajdon és az állami tulajdon viszonya úgy alakul - most általánosítok -, hogy a tulajdon nagy része, a jelentős vállalkozások az állam kezében vannak. Egy másik szociáldemokrata országban, Svédországban a termelőeszközök túlnyomó többsége magántulajdon. A két ország különbözőképpen rendezi aztán a menedzsmentet és az adózást, de ezt csak azért említem és említettük a bizottsági vitában, mert különböző jó megoldások léteznek, és ezekre hivatkozva kívánni vagy megtagadni egy magyar álláspontot, az nem bölcs.
Továbbá ugyancsak előhoztuk a bizottságban a monopóliumok helyzetét. Hogy az állami monopólium vagy a magánmonopólium károsabb, ez megint egy jól kialakult téma. Emiatt nem lenne megalapozott a privatizáció fékezését, vagy mondhatnám azt, hogy a privatizáció újragondolását számba venni.
Befejezésül: azt kérte az ellenzéki oldal és a beterjesztők, az a nézet alakult ki, hogy ezt a témát napirenden kell tartani, érdemes napirenden tartani, és nem befejezettnek kívánni. A több privatizáció vagy a kevesebb privatizáció (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) mint egy dogma, önmagában nem kielégítő. Ezt napirenden kell tartani, és foglalkozni kell vele - ez a jövő, amit látunk a következő esztendőkre.
Köszönöm.
