DR. HORVÁTH JÁNOS
DR. HORVÁTH JÁNOS
DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Valóban, államtitkár úr utolsó mondata olyan hűséges és pontos volt. Azt mondta, egy más világnézet, másképpen látjuk a világot, ahogy tetszett mondani. Ez így van. Nincs ezzel semmi baj, hiszen ez így van. A magyar nép választ ebből, és más népek is. Ami miatt szót kértem, az, hogy néhány téves premisszát hallunk itt, és ismételgetjük egyre-másra, és azon lépünk tovább. Például Szalay Gábor képviselő úr mondja nekünk most már legalább ötször, hogy Franciaországban azért van úgy, mert a francia államnak van rá pénze. Tisztelt Ház! Éppen fordítva történt. Franciaországban azok a vállalatok felnőttek az évszázad során, gazdagok, és van pénzük.
(20.20)
Különös példa erre Itália, Olaszország, ahol a három nagy iparág, az acél, az automobil és a biztosítás, úgy nőtt bele az állami szektorba, hogy évtizedeken át kölcsönt vettek a nemzeti banktól, és egyszer a kormány azt mondta, hogy na, most már ezt a kölcsönt tessék realizálni, és úgy, hogy részvényekre váltották át.
Ilyen példák vannak. Csak az a hiba, hogy példákra hivatkozunk, ami pontatlan és nem úgy van, és akkor eljutunk odáig, hogy a parlamentünk baloldala részéről egy neoliberális szemléletet hallunk, ami a liberális és kapitalista országokban, az Amerikai Egyesült Államokban is a jobboldalnak a jobboldalán van. Na, nem baj az, de legalább tudjuk, hogy mi mit jelent! Ez a vitaest vagy ez a parlamenti törvényhozási est lehet, hogy más célt nem is szolgál, csak azt, hogy tisztábban látjuk, hol állunk. Tanácsolom, hogy olyan idézeteket ne mondjunk, és ne mondjuk el hatszor, mert akkor azt hisszük, hogy úgy lesz. Hát nem úgy van. A francia példát ötször-hatszor hallottuk, és éppen tévesen.
Aztán… (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Időm lejárt, köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)
