ÉKES JÓZSEF
ÉKES JÓZSEF
ÉKES JÓZSEF (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Az előbb a vitában elhangzott, hogy 1800 cég került privatizálásra. Föltenném azt a kérdést, hogy ebből hány életképes a mai napig. Talán nagyon kevés. A kezemben van az ÁPV Rt. MDF-es felügyelőbizottsági tagjának a véleménye a privatizációval kapcsolatban. Ő is azt javasolja egyébként, hogy egy pillanatra meg kellene állni egy stratégiát meghatározni, és el kellene dönteni, hogy azt a forrást, amely a privatizációból befolyik, mire kívánjuk fordítani.
Tisztelt Képviselőtársaim! Egy szomorú tény: 2002 márciusában-áprilisában Medgyessy Péter akkori miniszterelnök-jelölt járt Ajkán, és megnyugtatta a bányászokat, hogy minden rendben lesz, nem lesz semmi gond. Sajnos, szeptember 3-án Ajkán az utolsó bányából az utolsó csille szenet a múzeumba tolják be. Talán ez is valahol valamikor a privatizáció egy bizonyos szegmense volt, része volt. Sajnos, én azt látom emögött, hogy nincs szó a közel nyolcszázezer megváltozott munkaképességű ember sorsáról, akiknek az egészsége a bányákban, kohókban, üveggyárakban és egyéb más helyen, azt lehet mondani, részben tönkrement. Nincs szó azokról az emberekről, és azok az emberek soha nem kerülhetnek helyzetbe, akik hosszú éveket áldoztak életükből ezekben a gazdasági társaságokban.
Sajnos, ma azt látom, hogy a privatizáció önmagában egyes személyek piacszerzése, pénzszerzése, pénzkoncentrációja egyik folyamatát képezi, és minden más tulajdonképpen másodlagos vagy harmadlagos kérdés. Nagyon szomorú vagyok - és még egyszer elmondom -, hogy ha egy ország a saját stratégiai ágazatát úgy adja el, hogy a teljes tulajdont is eladja, és nem a működés esetleges kiadására koncentrál, akkor óriási hibát követ el. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Majd egy következő kétpercesben tovább kívánom folytatni.
