RÉVÉSZ MÁRIUSZ
RÉVÉSZ MÁRIUSZ
RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Tisztelt Ház! Örülök az előző felszólalásnak, mert egy alapvető félreértést sikerült tisztázni. Itt az eddigi vitában mindig úgy hangzott el, mintha az állami tulajdon magától az ördögtől való lenne: szabad demokrata képviselőtársaim is többször elmondták, hogy az állam az a legrosszabb tulajdonos, és mindenki jobb tulajdonos nála. Most azért végre elhangzott itt kormánypárti oldalról is, hogy vannak olyan nyugat-európai országok, ahol állami tulajdonú cégek vannak, működnek, és ezek jó tulajdonosok tudnak lenni. Milyen meglepő, még szerencse, hogy vitatkoztunk ezért két órát! Bizony, tisztelt képviselőtársaim, vannak ilyenek.
És hadd mondjam el képviselőtársamnak, aki azt mondja, hogy az egész rendszerváltás értelmét kérdőjelezzük meg ezzel az előterjesztéssel: ha szétnéz az Európai Unió tagországaiban, akkor az a helyzet, hogy vannak olyan országok az Európai Unió régi országai között, ahol az állami tulajdonú cégek aránya a gazdasági életben nem kisebb, mint Magyarországé, van, ahol nagyobb. És ha ezek az országok működnek, és ezeket az országokat piacgazdaságnak tekintjük, akkor, tisztelt képviselőtársaim, nyugodtan fel lehet tenni azt a kérdést, hogy nem érkeztünk-e már el arra a szintre, ahol már meg kell fontolni, hogy milyen cégeket kell állami tulajdonban tartani.
És hadd mondjam el, tisztelt képviselőtársam, például azt is, hogy ha a Posta privatizációjáról vagy a Nemzeti Tankönyvkiadó privatizációjáról megkérdezné az embereket, hogy mit gondolnak róla, akkor én biztos vagyok benne, biztos vagyok benne egyébként, hogy az emberek döntő többsége ezt elutasítaná.
Hadd mondjam azt, hogy például a Nemzeti Tankönyvkiadó privatizációjával kapcsolatosan éppen Szabados Tamás, mostani oktatási államtitkár nyújtott be egy módosító javaslatot, ami arról szólt, hogy nem kellene eladni a Nemzeti Tankönyvkiadót. Ezt a javaslatot a parlament nem fogadta el annak idején. De például a Richter eladásáról, ön bizonyára rendkívül jó szakember a gyógyszergyárak ügyében (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), de például Bogsch Erik, a Richternek az igazgatója azt mondja, hogy megfontolandó lenne, és lenne értelme 26 százalékot (Az elnök ismét csenget.) a Richter cégnek állami tulajdonban tartani. (Taps a Fidesz soraiban.)
