TÓTH KÁROLY
TÓTH KÁROLY
TÓTH KÁROLY (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Lengyel Zoltán képviselő úrnak szeretném mondani, hogy nem volt ésszerű az agrárgazdaság szót kiejteni, mert akkor felhívnám a figyelmét, hogy amit önök csináltak, az tényleg nem privatizáció. Önök utálják a privatizációt, ajándékozni szerettek. (Derültség a kormánypártok padsoraiban.)
Ha nem hiszi, szeretném az önök ajándékozási szerződéseinek négy elemére felhívni a figyelmét. Odaadtak 12 állami gazdaságot úgy, hogy egy: először kivonták mindenféle nyilvánosságból a privatizációt, átvitték a Fejlesztési Bankba, ott még nem érezték biztonságban, továbbvitték egy magáncégbe, és az szépen ajándékozott.
Másodszor: önök eladták - látszólag pénzért - 20 évre 3 százalékos hitellel - Járai úr most nagyon örülne neki -, két év fizetési haladékkal. Tettek mellé egy olyan földtörvényi - ez a harmadik -, rendelkezést, amelynél a 2500 hektárt úgy haladták meg, hogy úgy értelmezte a törvényt Dávid Ibolya, az önök minisztere, hogy arra gondoltak, hogy e részvénytársaságnak is lehet többet adni, pedig akkor még nem lehetett. 2002. január 1-jén meg is változtatták, hogy onnantól kezdve állítólag visszamenőleg ma már lehetne adni.
A negyedik: azért biztos, ami biztos, beépítettek egy jogcímet, hogy ha mégis fel kell mondani a törvénytelen földhaszonbérleti szerződést, akkor még a ki nem fizetett vételárnak is a 60 és 75 százalékát azonnal visszakapják kártérítésként a megajándékozottak. Ön akar beszélni az állami gazdaságok privatizációjáról?
Én egy dologért haragszom a kormányra: hogy a másnapján nem hatálytalanította ezt a törvénytelen szerződést, mert minden jogcíme meglett volna akkor is és ma is (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) megvan, és akkor talán kevésbé vehemensen szóltak volna az állami gazdaságok ügyében. (Taps az MSZP padsoraiban.)
