KOVÁCS LÁSZLÓ
KOVÁCS LÁSZLÓ
KOVÁCS LÁSZLÓ külügyminiszter: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Gémesi képviselő úr arról beszélt, milyen fontos az, hogy vannak olyan kérdések - és kifejezte reményét, hogy növekvő számban vannak-lesznek olyan kérdések -, amelyekben egyet tudunk érteni. Azt gondolom, annak fontosságában is egyet tudunk érteni, hogy az Európai Unió hosszú-hosszú munka, sok-sok vita után a legutóbbi csúcsértekezletén végül is jóváhagyta az alkotmányát. Fontos dologról van szó, hiszen ez a dokumentum egy okmányban rögzíti az Európai Unió működésének legfontosabb céljait, alapelveit, normáit, áttekinthetőbbé teszi az Európai Unió tevékenységét az állampolgárok számára; most már huszonöt tagállam állampolgárai számára.
(12.40)
Ez talán jobban ráirányítja az érdeklődést az Európai Unióra, mert meg kell mondjam önöknek, tisztelt képviselő hölgyek és urak, hogy ezen a hét végi csúcsértekezleten szinte minden felszólaló kifejezte csalódottságát és keserűségét azzal kapcsolatban, hogy a legtöbb országban a részvétel bizony jóval elmaradt a várttól, és jóval elmaradt az indokolttól.
Szeretném hangsúlyozni, hogy ez az alkotmány a közös nevező, amiben meg tudtunk állapodni, a 25 tagország, régiek és újak, kicsik, közepesek és nagyok. Közös nevező, amely természetesen nem tartalmazhatja minden ország valamennyi, számára fontos igényét, de szeretném hangsúlyozni, hogy magyar szempontból semmi olyat nem tartalmaz, ami érdekeinket sértené, viszont minden számunkra fontos kérdés, minden olyan kérdés, amit a kormány is és az ellenzéki pártok is fontosnak minősítettek, végül is a jóváhagyott szövegbe bekerült.
Bekerült az alapelvek közé, ami számunkra nagyon fontos, és közös erőfeszítéseket tettünk ennek érdekében, a kisebbségek jogainak tiszteletben tartása, védelme.
Bekerült a megerősített együttműködés, amit joggal tekinthetünk a számunkra egyaránt elfogadhatatlan, megint csak kormányoldal és ellenzéki oldal számára elfogadhatatlan kétsebességes Európa pozitív ellentétének, hiszen ez nem egy zárt rendszer, amihez nem lehet csatlakozni, ami növeli a távolságot a fejlett és kevésbé fejlett országok között, hanem éppen ellenkezőleg. Ennek az a lényege - abban a megfogalmazásban, ahogy ezt Magyarország szorgalmazta mint most csatlakozó ország -, hogy ez lehetővé teszi a későbbi csatlakozást, sőt előírja az Európai Unió számára kötelezettségként ennek a későbbi csatlakozásnak a kifejezett támogatását.
Bekerült az alkotmányba a tagállamok egyenjogúságának elve; portugál-magyar közös akció volt, és fontos, mert egy sor gyakorlati kérdés következik ebből, fontos hivatkozási alap, akárcsak a kisebbségi jogok tiszteletben tartása és védelme.
A magyar külpolitika szempontjából fontosnak tartom azt is, hogy megint csak magyar közreműködéssel olyan megfogalmazást kapott a közös védelem, a közös védelempolitika, amely nem teremt semmiféle feszültséget, rivalizációt vagy akár felesleges duplikációt a NATO és az Európai Unió védelmi képességei között, és nem teremt feszültséget, nem teremt félreértést a transzatlanti kapcsolatrendszerben, azaz az Egyesült Államok és Európa viszonyában.
Fontosnak tartom ezenkívül megjegyezni, hogy az alkotmány elfogadásával összefüggésben sikerült rendezni két fontos gyakorlati kérdést, szintén az alkotmány részeként, az intézményi csomag részeként. Az egyik a minősített többségi szavazás meghatározása, amely olyan módon került elfogadásra (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.), hogy úgy az Unió demokratikus, mint hatékony működését garantálja. Végül elfogadást nyert a sokáig vitatott bizottsági összetétel is olyan formában, hogy Magyarországnak a következő tíz évben lesz joga delegálni egy szavazati jogú biztost, és az ezt követő tizenöt éves periódusban is legalább tíz évig ugyanez a joga meglesz minden tagállamnak, köztük Magyarországnak is. Ez a tagállamok egyenjogúságának egy fontos bizonyítéka.
Tisztelt Ház! Azt gondolom, az alkotmány jó alap arra, hogy Magyarország az uniós csatlakozás minden lehetséges előnyét kihasználja.
Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokból.)
