BERNÁTH ILDIKÓ
BERNÁTH ILDIKÓ
BERNÁTH ILDIKÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A napokban tették közzé ismételten a Központi Statisztikai Hivatal adatait a foglalkoztatottságról és a munkanélküliségről. A legfrissebb adatok szerint az egy évvel korábbi időpontot figyelembe véve a munkanélküliek száma 43 100 fővel növekedett, túllépte a 300 ezres lélektani határt. Ugyanakkor a foglalkoztatottak száma, szintén az egy évvel korábbi, hasonló időszakhoz képest 9 ezer fővel csökkent. Ha megnézzük a kormányváltás, kormányfőváltás utáni időszakot, akkor is hasonlóan elkeserítő változásokat tapasztalhatunk, hiszen a munkanélküliek száma 45 ezer fővel növekedett, míg a foglalkoztatottak száma 40 500 fővel csökkent.
Ezért mi is érdeklődéssel vártuk - a munkanélküliek pedig természetesen reménykedve - azokat a bejelentéseket, amelyeket két héttel ezelőtt Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a száz lépés keretében a foglalkoztatással, illetve a munkanélküliség csökkentésével kapcsolatban tett. A tárca benyújtotta az ehhez kapcsolódó törvényjavaslatokat, amelyek megpróbálnak valamilyen módon ezen a helyzeten változtatni.
Nagyon hiányoljuk azt, hogy a benyújtott törvényjavaslatok egyikéhez sem készültek olyan vizsgálatok, olyan hatástanulmányok, amelyek legalább a három év elteltével elemeznék, hogy a munkanélküliségnek milyen mélyreható okai vannak. Hiszen abban egyetértünk miniszter úrral, hogy akárcsak az országban élő és dolgozni akaró emberek, mi is aggodalommal figyeljük azokat a változásokat, amelyeket nemkívánatosnak tartunk. Nem tartjuk kívánatosnak a munkanélküliség növekedését, és nem tartjuk kívánatosnak, hogy a foglalkoztatottak száma alig változzon, vagy különböző időszakokat figyelembe véve, ezek csökkenést mutassanak.
Szeretném külön aláhúzni, hogy rendkívül jelentős regionális eltérések mutatkoznak az országon belül. Miniszter úrnak ezt nyilván nem kell külön elmondanom, de felhívom a figyelmüket arra képviselőtársaimnak, hogy Észak-Magyarország, Észak-Alföld a két legnehezebben munkahelyet biztosító régiója az országnak. De ha megnézzük, mondjuk, az olykor példaként beállított és bemutatott nyugat-magyarországi vagy közép-dunántúli régiót, ott is azt látjuk, hogy egy-egy régión belül, illetve megyéken belül jelentős eltérések vannak. Nem ritka az a település, például Dél-Magyarországon nem egy ilyen van, ahol a polgármesteri hivatal dolgozói azok, akiknek munkájuk van, és a településen élők munkanélküliek. Méghozzá olyan régóta munkanélküliek, hogy az önkormányzat által biztosított segélyen kívül gyakorlatilag semmilyen lehetőségük, semmilyen bevételük nincs arra, hogy magukat vagy a családjukat, gyermekeiket eltarthassák.
De ha a munkavállalók, a munkaképes korú lakosság összetételét és foglalkoztatottságát, munkanélküliségi adatait vizsgáljuk meg, akkor sem rózsásabb a helyzet. Hiszen ha pályakezdő fiatalokról van szó, ott is azt kell megállapítanunk, hogy egyre nehezebb az elhelyezkedésük, egyre kisebb az esélyük arra, hogy képzettségüknek, tudásuknak megfelelő állást találjanak. Gyakorlatilag minden ötödik fiatal munkanélküliként kezdi az életét, már ha ezt életkezdésnek és elfogadható célkitűzésnek lehet tekinteni. És itt nincs különbség a tekintetben, hogy magasan képzett diplomás fiatalról van szó, avagy képesítés nélküli fiatalról, vagy éppen szakképesítést szerzett fiatalról van szó.
Láttam, miniszter úr csóválta a fejét. Ismerem azt a véleményét, miszerint a diplomások sokkal esélyesebbek arra, hogy maguknak munkát találjanak, hiszen mint mondta egy nyilatkozatában, 82 százalékuk el tud helyezkedni. Ugyanakkor hallottuk már azt a véleményt is miniszter úrtól, hogy a diplomásképzés túlzott, és nem abba az irányba megy, illetve nem olyan képesítést szereznek meg az egyetemeken, főiskolákon tanuló fiatalok, mint amire a munkaerőpiacnak szüksége lenne.
Ugyanez elmondható a szakképzett munkásokról is, legyenek pályakezdő fiatalok, avagy pedig középkorúak. De ahhoz, hogy mire van szüksége a munkaerőpiacnak, hogy mikor milyen szakmára van igény, gondolom, miniszter úr egyetért velem, mégiscsak kellenének olyan kutatások, olyan felmérések, sőt, hogy mást ne mondjak, olyan kiegyensúlyozott, stabil, kiszámítható gazdaságpolitika és olyan gazdasági környezet, amelyek alapján a vállalkozó - legyen akár mikrovállalkozás, legyen akár több száz vagy több ezer munkavállalót foglalkoztató cég - megismerheti a kormány gazdaságpolitikájából azt, hogy tulajdonképpen melyek azok az ágazatok, melyek azok a tevékenységek, melyek azok a területek, amelyeket helyzetbe kívánnak hozni, de mondhatnám akár azt is, hogy versenyképessé akarják tenni őket. Hiszen a hazai munkáltatóknak, a hazai vállalkozásoknak az abszolút meghatározó része olyan kategóriába tartozik, amelyik a mikro- és a kisvállalkozás kategóriáját éri el; az ő helyzetükön kellene ahhoz javítani, változtatni, hogy ne csak meg tudják őrizni a még meglévő munkahelyeket, hanem létre is tudjanak újakat hozni. Hiszen az a legnagyobb probléma - és tudom, hogy miniszter úr nem szereti hallani, amikor az ellenzéki képviselők megemlítik a 400 ezer új munkahely megteremtését -, alapvetően az a probléma, hogy az ígért 400 ezer új munkahely megteremtése az elmúlt három évben nem valósult meg, és kevéssé látszik valószínűnek, sőt ki merem jelenteni, hogy a hátralévő egy évben, ami még a választásokig hátravan, lehetetlen, hogy ez megvalósulna.
Mit tett eközben a munkaügyekért és a foglalkoztatásért felelős tárca? Az elmúlt három évben olyan törvényjavaslatok kerültek be a parlament elé, amelyek elsősorban még az Európai Unióhoz történő csatlakozásunk előtti jogharmonizációs célokat szolgálták. Ennek kapcsán több alkalommal módosítottuk a munka törvénykönyvét, illetve olyan törvényjavaslatok kerültek be tavaly, amelyek a rendkívül magas tb-járulékokhoz nyújtanak támogatást azoknak a munkáltatóknak, amelyek meghatározott munkavállalói csoportokat alkalmaznak. Ezek közé tartoznak például a gyesről, gyedről visszatérő édesanyák. Külön szeretném mindenkinek a figyelmét felhívni arra, hogy milyen rendkívül nehéz helyzetben van ma Magyarországon az az édesanya, aki kisgyermeket nevel.
(11.00)
Hiszen a gyermeknevelés a munkáltatóknál ma abszolút hátrányt jelent. A hátrányos megkülönböztetés klasszikus eseteivel találhatjuk magunkat nap mint nap szemben. Sajnos, ezen a téren gyakorlatilag változás nem történt a korábbi évekhez képest, annak ellenére, hogy az esélyegyenlőségről szóló törvény is megszületett.
Ezekre a problémákra számos napirend előtti felszólalásban, illetve interpellációban hívtuk fel a miniszter úr figyelmét, illetve a más tárcához tartozó ügyekben például a gazdasági miniszter figyelmét is. Különböző kifogásokat, illetve magyarázatokat hallhattunk az elmúlt három évben, hogy mi is az oka annak, hogy ilyen magas a munkanélküliség. Az egyik ilyen kifogás például az volt, hogy az idősebb dolgozók nem mennek el nyugdíjba. Ehhez annyi megjegyzést azért hozzáfűzök, hogy a nyugdíjkorhatár megemelése még a Horn-kormány idején történt, tehát azóta elég hosszú idő eltelt, elég sok víz lefolyt a Dunán ahhoz, hogy ez ne érje most meglepetésként és váratlanul a kormány tagjait, lett légyen szó a gazdasági miniszterről vagy a munkaügyekért felelős miniszterről.
Ugyanígy érthetetlen számunkra az a magyarázat, ami a sorkatonaság megszüntetésével függ össze, hiszen a sorkatonaság megszüntetése a kisebbik kormányzó párt programjában szerepelt, a választások után ez folyamatosan napirenden volt, a megszüntetésről a parlament egyhangúlag igen szavazattal döntött. Miért érte vajon meglepetésként a kormányt, hogy a sorkatonaság megszüntetésével ott van 25-26 ezer fiatal, aki szeretne dolgozni? Szeretne, csak éppen nem tud, mert nincs hol. Aztán olyan magyarázatot is hallottunk, hogy azért ilyen sok a munkanélküli, mert jó a támogatási rendszer, és most jó munkanélkülinek lenni. Na, ezt a magyarázatot aztán végképp nem tudjuk elfogadni, mert kizártnak tartom, hogy munkanélkülinek lenni bárkinek is jó lenne.
Azok a törvényjavaslatok, amelyek Gyurcsány Ferenc miniszterelnök bombasztikus bejelentését követően bekerültek a Ház elé, vajon változtatnak-e ezeken a problémákon? Vajon javulni fog-e annak a családnak, annak az embernek az élete és helyzete, aki, mondjuk, egy baranyai faluban él, aki Észak-Magyarországon él, aki az Észak-Alföldön él, vagy éljen bárhol az országban, de munka nélkül él? Ez a bejelentett és az előttünk fekvő négy törvényjavaslat ezen gyakorlatilag és érdemben változtatni nem fog. Annyi változás valóban van, hogy a munkanélküli-ellátó rendszer most álláskereső-ellátó rendszerre változik, a munkanélküli-járadék álláskeresési járadék lesz, megszűnik az álláskeresési juttatás, amit a jövedelempótló támogatás helyére hoztak be, egy szociális ellátással kevesebb lesz, azon túlmenően pedig az álláskeresési támogatás tervezett összege az első három hónapban, illetve az azt követő hat hónapban valóban változik. Azzal egyetértünk, hogy ez ne az öregségi nyugdíjminimumhoz igazodjon, hanem valamilyen módon tükrözze a munkáját elveszített ember korábbi keresetét, de ha ezt alaposan megnézzük, és alaposan a mélyére tekintünk, akkor bizony nem igazán valósul meg ez a meghirdetett elv.
Az már egy külön történet, hogy ennek az ellátási formának, ennek a támogatásnak, ami arra ösztönözné elvileg a munkát kereső embert, hogy a lehető legrövidebb időn belül találjon magának munkát - az már más kérdés, hogy hol és milyen feltételekkel -, ennek az összegnek a bejelentése tulajdonképpen milyen átalakulásokon ment át. Az első alkalommal, amikor bejelentésre került, akkor Csizmár Gábor miniszter úr nagyon helyes matematikai készséggel 68 400 forintot jelentett be. De ugyanaznap este a miniszterelnök már 72 ezer forintról beszélt, majd másnap külön sajtótájékoztató keretében a volt munkaügyi miniszter, Burány Sándor 110 ezer forintról beszélt, és két napig ember nem tudta, hogy akkor most mi mennyi.
Ennek a törvényjavaslatnak legalább ez az egy előnye és pozitív tartalma megvan, hogy feketén fehéren leírta, hogy ez az összeg tulajdonképpen mihez képest hány százalék és hogy kell érteni. Valóban 68 400 forint az első három hónapban, és az azt követő hat hónapban ennek a fele, 34 200 forint. Összességében nézve gyakorlatilag az összegeket, ha kiszámoljuk, túl sok változás nincs a jelenlegi szabályokhoz képest. Az felmerült már, hogy ha a későbbi ellátást is figyelembe vesszük, akkor ez vajon nem okoz-e csökkenést a jelenlegi ellátórendszerhez képest, és vannak olyan számítási adatok, amelyek 400 százalékos csökkenést mutatnak ki azoknak az esetében, akik korábban minimálbéren voltak bejelentve.
Van egy olyan javaslat is a beterjesztett törvénytervezetben, amely együttműködési megállapodást ír elő a munkanélküli- és a munkaügyi központok, illetve a kirendeltségek között. Nem igazán derült ki ebből a javaslatból, hogy ez tulajdonképpen mit kíván felölelni. Egy miniszteri rendeletre bízza a későbbi teendőket, nem tudjuk ebből, hogy milyen gyakran kell majd a munkanélkülinek felvenni a kapcsolatot, hetente, kéthetente vagy ennél gyakrabban, vagy ritkábban. Nem tudjuk, hogy a felkínált állás elvállalása milyen esetben lesz kötelező, a jelenlegi szabályokat ismerjük, tehát tudjuk, hogy az utazási idő és az egyéb feltételek fennállása esetén mit kell tennie a munkanélkülinek, de vajon abból, hogy az álláskeresési támogatás most a minimálbérhez igazodik, következik-e az, hogy az álláskeresőnek bármilyen felkínált állást el kell fogadnia, akkor is, ha az jelentősen kevesebb keresetet, bért fizet, biztosít számára, mint a korábbi állása volt. Az Állami Foglalkoztatási Szolgálat adatszolgáltatása vagy az adatbank létrehozásával, korszerűsítésével egyetértünk, ezt indokoltnak tartjuk, de ha a mai gyakorlat továbbra is működni fog, nem látom azt, hogy hogyan lesz több bejelentett álláshely, mint a jelenlegi.
Összefoglalva ennek a foglalkoztatási törvénynek a módosítását, véleményünk szerint más nem történik, mint hogy más névre keresztelték át a munkanélküli-ellátás rendszerét, álláskeresésre, és nagyon nehéz helyzetbe hozzák azokat a munkanélkülieket, akik olyan leszakadó vagy hátrányos településeken élnek, mint amelyeket az előbb példaként megemlítettem. Neki hiába van álláskeresési ösztönző támogatás, ha a munkahelyet nem fogja megtalálni, nem másfél órás utazási időn belül, de még azon túl is, mert a megye vagy a régió egyik sarkából a másikba a jelenlegi közlekedési viszonyok mellett nem hiszem, hogy ennél rövidebb időn belül az utazást meg tudja oldani.
(11.10)
A prémiumévek kiterjesztésével kapcsolatban szintén hiányoltuk, hogy miért nem készültek el azok a hatástanulmányok, amelyek a közszférába történő bevezetést követően már rendelkezésére kellene álljanak a minisztériumnak, illetve a kormánynak.
Az alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglalkoztatásnak a kiterjesztésével, a 120 napról 200 napra történő felemelésével nem értünk egyet, mert ez már alig kevesebb (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), mint amennyi a rendes éves munkanapoknak a hossza, és aki ebben a foglalkoztatási formában dolgozik, elesik mindattól a juttatástól, ami egyébként, hogyha (Az elnök ismét csenget.) rendes munkaviszonyban dolgozna, megilletné, gondolok itt többek között például a táppénzre.
Röviden összefoglalva: ezeket a benyújtott törvényjavaslatokat (Az elnök ismét megkocogtatja a csengőt.) az említett okok miatt nem támogatja a Fidesz-frakció, bár vannak olyan elemek, amelyekkel egyetértünk.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz és a függetlenek padsoraiban.)
