DR. CSÁKY ANDRÁS
DR. CSÁKY ANDRÁS
DR. CSÁKY ANDRÁS, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A munkanélküliség fokozatos növekedése, ezen belül is a pályakezdő fiatalok egyre nehezebb helyzete mára már a közvélemény számára is az egyik legégetőbb probléma. Ha a kérdést szakmai szempontból közelítjük meg, emlékeztetnünk kell arra, hogy nem csupán magyar problémáról van szó, hisz az Európai Unióban már a kilencvenes évek elején a gazdasági válság következtében a foglalkoztatási mutatók jelentősen romlottak.
Az okokat illetően sokféle teória született, de két fő irányzat mindenféleképpen említést érdemel. A klasszikus közgazdaságtan szerint a munkapiac hasonló az árupiachoz, melyben az árak szerepét a munkabér tölti be, s a kereslet-kínálat mechanizmusa külső beavatkozás nélkül magától megoldja a problémát. Ebben az esetben a munkanélküliség alapvető okának a magas bérszínvonalat tartják. Ez hazánkat illetően komolyan nem jöhet szóba. A másik modell szerint a munkanélküliség nem a magas bérszínvonal következménye, hanem az árupiaci kereslet elégtelenségére vezethető vissza. Ha kicsi az áruk iránti kereslet, akkor a termelő kínálata is kevés, s így a munkaerő iránti keresletük is visszafogott. Modern államok foglalkoztatási politikája is ez utóbbi elméleten alapul.
Az Európai Unió is a munkanélküliség csökkentése érdekében főként munkahelyteremtő intézkedéseket vezet be. Az árupiaci kereslet ösztönzésén túl a költségvetésből finanszírozott közmunkákkal, a strukturális munkanélküliség ellen ható képzési programokkal, a munkaügyi hivatalok információs és koordináló szolgáltatásaival igyekeznek enyhíteni a munkanélküliségen. Ennek érdekében 2002-ben foglalkoztatási irányelveket fogadtak el, amelyek a foglalkoztathatóság, a vállalkozóképesség, a munkahelyteremtés, az alkalmazkodóképesség és az esélyegyenlőség témaköreit ölelik fel, s az alpontokban megfogalmazott célkitűzéseket a tagállamok önállóságuk megtartása mellett saját hatáskörükben hajtják végre. Ezen irányelvek szemszögéből érdemes tehát megvizsgálni az előttünk fekvő négy törvényjavaslatot.
Tisztelt Ház! A T/16297. számú javaslat, a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló '91. évi IV. törvény módosításának célja méltánylandó. Méltánylandó, hisz fokozottabban aktivizálni kívánja azokat, akik munka nélkül vannak, inaktívak, elvesztették munkavégző képességüket, illetve a fiatalokat, akik nem szereztek megfelelő képzettséget, vagyis mindazokat, akiknek képességei, ismeretei nem felelnek meg a keresleti, a munkaadói követelményeknek. Ezt mondja ugyanis a törvényjavaslathoz fűzött általános indoklás. Feltehetően ez a magyarázat valamilyen túlbuzgóság eredményeként került az indoklásba, hisz a módosító javaslat arra nem ad választ, hogy miként kívánja aktivizálni az inaktívakat, illetve azokat, akik elveszítették munkavégzési képességüket.
Vizsgáljuk meg ezek után, hogy a javaslatban megfogalmazott módosító rendelkezések mennyire alkalmasak a kitűzött célok megvalósítására! Megítélésünk szerint a javaslat benyújtója, a kormány abból a téves helyzetértékelésből indul ki, hogy a magyar gazdaság jól működik, s a működése további javulásának csak egyetlen akadálya van, mégpedig az, hogy a munkaerőpiacról kiszorultak vagy oda be sem kerültek nem kívánnak a munka világa aktív szereplőivé válni, ezért a juttatások változtatásával lehet elérni, hogy ők a meglévő üres álláshelyeket mielőbb elfoglalják. Miután ebből a véleményünk szerint téves helyzetértékelésből csak téves következtetések születhetnek, így félő, hogy ez a módosítási javaslat nem lehet alkalmas a munka világa szereplői körének bővítésére sem. Tartunk attól is, hogy a munkára ösztönzés erősítésének nem az a legmegfelelőbb módja, ha ezután a munkanélkülit álláskeresőnek fogjuk hívni, a munkanélküliek ellátórendszere átalakul az álláskeresők ellátórendszerévé, s a továbbiakban már nem is mutatjuk ki a munkanélküliek arányát a társadalom aktív tagjaihoz képest, hanem csak néhány tízezer álláskeresőről fogunk számot adni országnak-világnak.
Ugyancsak nem fogja megoldani a pályakezdő fiatalok és a 45 év feletti munkanélküliek elhelyezkedési gondjait, ha megszűnik a pályakezdő, állás nélkül maradt fiatalok támogatása és az előnyugdíj lehetősége. Az állásnélküliek körében ez a két legveszélyeztetettebb réteg. Lényegesen nagyobb körültekintéssel kellett volna a fiatalok és az idősek munkavállalási lehetőségeinek elősegítését szabályozni. Nem tartjuk célravezető megoldásnak azt sem, hogy az álláskeresési járadék összege az első három hónapban magasabb, mint az azt követő legfeljebb féléves időtartam alatt, mivel a valóban munkát vállalni akaró álláskereső vagy már a felmondás ideje alatt, vagy pedig az azt követő néhány héten belül munkába akar állni, ezért részére nem ez a megoldás ösztönző. Aki pedig halogatni akarja a munkába állást, annak kifejezetten jól jön, hogy 90 napig magasabb összegű ellátásra lesz jogosult, tehát ráér 90 nap után aktívabban állást keresni. Helyesebbnek tartanánk, ha nem lenne ez a megkülönböztetés, amely egyébként is csak a magasabb átlagkeresettel rendelkezőket sújtja, mivel a minimálbér 60 százalékánál kisebb átlagkereset esetén mindkét időszakban csak az átlagkeresetnek megfelelő összeg folyósítható.
Helyeseljük viszont azt a szándékot, amely nagyobb teret és lehetőséget biztosít a képző központok számára a munkaerőpiacon hátrányos helyzetben lévők képzésében. Meg kellene teremteni annak lehetőségét is, hogy a képző intézmények támogatásukat a képzés után munkába állók arányának figyelembevételével kapják, de lehetőséget kellene biztosítani a szakmai kamaráknak is, hogy a képzésekben tevékenyen részt vállalhassanak.
Fenti álláspontunkat, illetve véleményünket összegezve ki kell jelentenünk, hogy a foglalkoztatási törvény ezen módosítási javaslattal nem alkalmas az elérni kívánt, illetve a kitűzött cél megvalósítására, ezért ezt a jelenlegi formájában támogatni nem tudjuk. Az általam kifogásolt rendelkezések kijavítására módosító indítványokat fogunk a törvényjavaslathoz benyújtani, melyek elfogadásától tesszük függővé a javaslat támogatásával kapcsolatos végleges álláspontunkat.
Az alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglalkoztatásról szóló '97. évi LXXIV. törvény módosítására beadott javaslat döntően az alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglalkoztatás szabályait akként kívánja megváltoztatni, hogy a jelenlegi szabályozáshoz képest a rendszeres alkalmi munkavállalók kedvezőbb helyzetbe kerüljenek, hosszabb időtartamú foglalkoztatásuk váljon lehetővé, és nagyobb szociális biztonságot élvezhessenek. Helyeselhető, hogy összhangba hozza a külföldiek munkavállalására vonatkozó szabályokat az alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglalkoztatásra vonatkozó szabályokkal, biztosítva ezáltal a külföldiek idénymunka jellegű foglalkoztatásának legális feltételeit. Ezen túlmenően a hatályos rendelkezések eddigi alkalmazása során felmerült értelmezési és aktualizálási problémák megoldására tartalmaz pontosító rendelkezéseket, melyek felvetése indokolt és elfogadható. Összességében a javaslat elfogadása támogatható.
A felnőttképzésről szóló 2001. évi CI. törvény módosítására benyújtott javaslat olyan figyelemreméltó módosításokat tartalmaz, amely részben a 2003. évi hatálybalépést követően eltelt időszak gyakorlati tapasztalataiból indul ki, és vizsgálja felül a támogatási rendszer működését.
(11.40)
Igyekszik megteremteni annak lehetőségét is, hogy a támogatási túligénylések minél kisebb számban fordulhassanak elő. Fontos célként jelöli meg a javaslat azt is, hogy a munkapiaci keresletnek leginkább megfelelő képzések támogatása valósuljon meg elsődlegesen. Egyetértünk ezért az eredménycentrikus támogatási rendszer feltételeinek megteremtési szándékával, mivel valamennyi képző intézménytől elvárható lenne, hogy olyan képesítést adjanak a képzésben részt vevőknek, amelynek eredményeként sikeresen pályázhatnak a munkaerő-piacon.
Helyeselhető, hogy a képzés eredménytelenségét a tervezet szankcionálni kívánja úgy, hogy ha a sikeres vizsgát tett felnőttek száma nem éri el egy külön jogszabályban meghatározott mértéket, az a támogatás visszafizetését vonja maga után. Szabályozást kíván, hogy ez teljes összeg legyen-e, vagy annak meghatározott aránya. A képzés eredményessége ugyanis nem pusztán a képző tevékenységének minőségén múlik, a költség viszont időarányosan felmerül. Jó kezdeményezésnek tartjuk, hogy bizonyos életkor felett a normatív támogatás terhére lehetőséget ad a törvényjavaslat a második szakképesítés megszerzésére. Ugyanakkor az 50 éves életkort e tekintetben magasnak tartjuk, szerencsésebb lenne ezt 45 évben meghatározni.
Nem értünk viszont egyet azzal a megszorítással, mely eredményeként a fogyatékkal élő felnőttek számára csak vagylagosan biztosítja a nyelvi vagy szakmai képzésben való részvételt. A hatályos törvény rendelkezéseihez képest ez a szigorítás nem indokolt, ezért ennek bevezetését nem támogatjuk.
Külön üdvözöljük, hogy a kormány a 2004. december 5-i szégyenletes népszavazást követően valamelyest enyhíteni igyekszik ebbéli felelősségén azáltal, hogy bizonyos támogatást akar nyújtani a határon túli magyarok képzettségi szintjének javításához, és anyagi alapot próbál teremteni ahhoz, hogy ők is a munkapiaci kereslet követelményeinek megfelelő képzésben részesülhessenek. Ugyanakkor aggályaink vannak azzal kapcsolatban, hogy az elérni kívánt cél megvalósítható-e a felnőttképzési keret legfeljebb 5 százalékát kitevő forrásból. Szeretnénk tudni, végzett-e valaki számítást arra vonatkozóan, hogy mekkora összeget jelent ez valójában, és ezzel szemben mennyire is lenne igény. Félő ugyanis, hogy megfelelő anyagiak híján ez is csak egy elvi lehetőség, csak egy mézesmadzag lesz. El lehet majd mondani, hogy a kormány a szülőföldön maradás elősegítése érdekében milyen támogatást nyújt a határon túli magyaroknak, aminek csupán egy szépséghibája az, hogy ők ezt nem élvezhetik, mivel nem lesz majd megfelelő nagyságú forrás képzéseik támogatására.
Álláspontunk összegzéseként elmondhatjuk, hogy egyetértünk azokkal a célokkal, amelyekkel az előterjesztő a felnőttképzésre vonatkozó szabályok módosítását indokolja, és a két jelzett témában benyújtásra kerülő módosító javaslataink elfogadása esetén a javaslat törvénnyé válását is támogatni fogjuk. A mindössze két paragrafusból álló javaslat olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyek a jelenleg hatályos 2004. évi CXXII. törvény szabályaihoz képest lényeges kiterjesztést tesznek a munka világának nem a közszférában foglalkoztatott szereplői számára.
A prémiumévek program kiterjesztése a nem költségvetési fenntartású munkaadókra fontos lépést jelent a munkapiaci résztvevők között, a még meglévő lényeges különbséget mutató szabályok enyhítése irányába. A versenyszférára vonatkozó prémiumévek programhoz kapcsolódó állami támogatást nem költségvetési forrásból - mint a közszféra szereplői esetében -, hanem a Munkaerő-piaci Alap foglalkoztatási alaprészéből biztosítják. Bízzunk benne, nem lesz egy olyan eset sem, hogy a program forráshiányra tekintettel nem tud megvalósulni. Miután a javaslat általunk is támogatható célok megvalósulását segítheti elő, ezért annak elfogadását támogatjuk.
Összegezve: a négy törvényjavaslat megítélésünk szerint nem szolgálja a foglalkoztathatóság, a vállalkozóképesség, az alkalmazkodóképesség és az esélyegyenlőség céljait. Maximum annyit lehet mondani, hogy ártani nem használ, és csak felszínes, tüneti kezeléssel próbálkozik.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)
