ÉKES JÓZSEF
ÉKES JÓZSEF
ÉKES JÓZSEF (független): Tisztelt Elnök Asszony! Nagyon köszönöm a szót. Talán egy kicsit méltatlan az a vita, amelyik most azt próbálja bebizonyítani, hogy 2001-2002-ben, mondjuk, májusban hogy alakult a munkanélküliség.
Tisztelt Képviselőtársaim! Én az előttem hozzászólókhoz kívánok kiegészítést tenni úgy, hogy Béki Gabriella azzal kezdte, hogy a rendszerváltozás után a munkanélküliség megjelenése Magyarországon 700 ezer és 1 millió közé hozta a magyarországi munkanélküliséget. Ha képviselőtársaim megnézik az azóta eltelt trendet, akkor 1 millióról lement 5,2 százalékra 2002-2003 elejére. Ez a tény. Tehát akkor lehet azt mondani, hogy volt egy tizen-egynéhány százalékos munkanélküliség, és folyamatában minden kormány esetében csökkent a munkanélküliség.
Gúr Nándor csóválja a fejét - én erre mondok önnek egy eklatáns példát. Egy olyan városnak voltam az alpolgármestere és polgármestere, ahol a 17 ezer foglalkoztatottból a rendszerváltozás után 11 ezer veszítette el a munkahelyét. Tudja, mennyivel adtam át a várost a következő városvezetésnek? 3,6 százalékkal és 840 munkanélkülivel.
Tudja, most itt van nálam a megyei munkaügyi központ adatlapja (Felmutatja.): jelen pillanatban ez a szám sajnos fölfelé megy. A munkanélküliek száma most 1160 fő, tehát nemhogy csökkenne, hanem emelkedik.
S itt jön be, képviselőtársaim, ha egy kormány, mondjuk, a jóléti ígéreteit nem tudja betartani, az nem jelenti azt, hogy a törvény rossz. Azt sem jelenti, hogy bizonyos átkeresztelésekkel megváltoztatjuk a munkanélküli-segélyt álláskereső segéllyé. Higgye el nekem, képviselőtársam, a munkanélkülinek teljesen mindegy, hogy hogy hívják.
A munkanélkülinek egy a fontos, hogy munkahelyet találjon magának, fizetést kapjon érte, és a családját megfelelő, normális körülmények között tudja eltartani. Ez a legfontosabb a munkanélkülinek.
Nézzük a másik trendet, ez a mai Népszabadságban van, és úgy szól, hogy: állástrend. Az egyik cégnél, ahol tömegesen küldenek el embereket, mire hivatkozik a menedzsment? Piacszűkülés, külföldi konkurencia és az adóterhek miatt. Tisztelt Képviselőtársaim! Számtalanszor elmondtuk a magyar parlamentben, nézzük meg a környező országokban a munkanélküliségi rátát - csökkenő tendenciát mutat. Ott ugyan később kezdődtek ezek a hullámzások, de csökkenő tendenciát mutat. Miért? Mert rádöbbentek arra, hogy az adók és a járulékok csökkentésével, az áfák európai normákhoz való igazításával versenyképességet lehet kialakítani.
Hogy jelenik meg a konkurencia? A konkurencia úgy jelenik meg, hogy ha másutt, máshol sokkal kedvezőbb adó- és járulékkörnyezetben tudnak az ottani vállalkozások működni, ez hozza magát a konkurenciát. (Csabai Lászlóné felé:) A képviselő asszony csóválja a fejét, de sajnos ez így van.
Nézzük meg a magyar hazai kis- és középvállalkozások terheit: ma Európában a legmagasabb adó- és járulékterhekkel bírnak. Ez szűkíti a mozgásterüket, szűkíti a beruházási kedvüket, és szűkíti a foglalkoztatást, mert ez a trend. Azért növekszik maga a munkanélküliség, mert a hazai kis- és középvállalkozásoknak a munkafelvevő képessége csökken. Miért csökken? Ezt kellene megvizsgálni. És sajnos ma Magyarországon a legnagyobb probléma ott van, hogy a hazai kis- és középvállalkozások terhei nagymértékben eltérnek az Európai Unióban más tagországok megszokott terheitől.
Nézzük a helyi kérdéseket! Nemcsak az állami adóterhek növekedése miatt, hanem ma már az önkormányzatok normatív és egyéb más támogatásaiból adódóan tulajdonképpen a helyi helyhatóságok is rákényszerülnek arra, hogy további adóterheket rójanak ki a vállalkozásokra. És ezáltal tulajdonképpen beszűkül egy kör, és ez a kör motiválja a vállalkozókat arra, hogy a jelenlegi terhek mellett a fejlesztéseiket csökkentsék, a túlélésre rendezkedjenek be.
Itt jön be a száz lépés kérdésköre. Egy ilyen új típusú padláslesöprésnek tűnik ez az egész, hiszen ma azt mondjuk, hogy meg kell gátolni a feketemunkát. Felteszem önöknek a kérdést: ma a hazai kis- és középvállalkozások döntő többsége hol tart? A körbetartozás időszakát élik át. Egyrészt államilag egy tartozási spirál elindítása, másrészt pedig egymás között is körbetartozás alakul ki, tehát saját maguk nem tudnak kikeveredni abból a jelenlegi aggasztó, tragikus helyzetből, amivel a saját létbiztonságukat tudnák megteremteni.
Ma ezekkel az apró kis lépésekkel tulajdonképpen egyfajta félelmet is keltünk a vállalkozókban. Ha megfelelő lépésekkel az adók és járulékok csökkentése Magyarországon bekövetkezne… - mint ahogy az evakörben ezt már több alkalommal elmondtam, pozitív eredményt hozott. Sőt mi több, az evakörbe tartozóknál beállt egy fizetési morál, egy tisztességes adózási morál is.
Miért feltételezzük a magyar vállalkozókról azt, hogy tisztességtelenek? A magyar vállalkozók is szeretnének ugyanolyan tisztességesek lenni, mint Nyugat-Európa bármely más vállalkozója, de ha a terheik ilyen magasak, akkor teljesen logikus, hogy mindenki megpróbálja a kiskaput megkeresni, a törvény adta kiskaput megkeresni.
Ezért kellene a kormánynak elsődlegesen azon elgondolkodnia, hogy nem átkeresztelni kell bizonyos neveket, adott esetben a munkanélküliség területén, hanem olyan légkört, olyan gazdasági légkört kell teremteni, amelyik a versenyképességet tudja maga után vonni, ezáltal biztos, hogy a munkahelyteremtés újból visszaáll abba a rendbe, abba az irányba, amely ’99-2002-ig tulajdonképpen jellemezte a magyar munkaerőpiac kérdését.
Amikor Ajkán 11 ezer ember elveszítette a munkahelyét, akkor nem azon gondolkodtunk, hogy mennyi és hányféle adót vessünk ki a vállalkozókra, hanem azon gondolkodtunk, hogy hány vállalkozót tudunk Ajkára hozni. És sikerült olyan vállalkozásokat Ajkára csábítani, amelyek több száz munkahelyet teremtettek. De emögött volt egy tudatosság is, tisztelt képviselőtársaim, amit tegnap a miniszterelnök úr elmondott: a szakképzés kérdése. Mi ösztökéltük az odatelepülő vállalkozókat, hogy tessék a szakközépiskolákkal, a szakképzési intézményekkel szerződést kötni, hogy a gyakorlati oktatást helyben lehessen megvalósítani, és annak alapján biztos, garantált, szakképzett munkaerővel fog rendelkezni.
Nézzük a mobilitás kérdését: ma Magyarországon a jó szakmunkások mobilak, mert egyből el tudnak menni külföldre, akár Angliába - hisz Angliában elég magas most már a magyarok foglalkoztatása -, Németországba, Ausztriába is. De nézzük meg a szegény réteget, nézzük meg a szociálisan rászorult réteget, amely képtelen mozdulni, hiszen nincs meg az a vagyoni helyzete, hogy akár az Alföldről, mondjuk, Győrbe elmenjen, lakhatást tudjon saját magának biztosítani, és azáltal tulajdonképpen mobillá tudjon válni.
Ezeket a kérdéseket kellene a kormánynak elsődlegesen vizsgálnia, és ha ezekre a kérdésekre megtaláljuk a megfelelő választ, képviselőtársaim, akkor egészen biztos, hogy azokat a lépéseket is végre lehet hajtani, amik élénkítik a magyar gazdasági teret, élénkítik a magyar gazdaság mozgását is és a fejlődőképességét is.
(12.20)
Most a fejlődőképességgel van a legnagyobb probléma, és a legnagyobb gátja az adó- és járulékterhek. Itt jön be az, amit Csáky András is elmondott.
Nézzük a megváltozott munkaképességűek helyzetét! Néhány visszaélésből adódóan a megváltozott munkaképességűek törvényét is megpróbáljuk úgy átalakítani, hogy még azoknak az esélyét is elvesszük, akik a megváltozottságból adódóan még szeretnének dolgozni. Mennyivel nőtt a megváltozott munkaképességűek munkanélkülisége ebben az évben a törvény bejelentésével párhuzamosan és azokkal a szankciókkal, megszigorításokkal, amelyek a foglalkoztatókat sújtják? A csalás nem ott történt, ahol 130 százalékot biztosított az állam, a kormány a költségvetésből, hanem a csalás ott történt elsődlegesen, ahol 350 százalékos állami forrást biztosítottak a megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásához.
Számos olyan gazdaságpolitikai kérdést, nemzetpolitikai kérdést kellene helyre tenni, a globalizáció kérdését kellene ennek a parlamentnek megvitatnia, és a fenntartható fejlődést, és ha lehetséges, többpárti egyeztetéssel. Egészen biztosan olyan konszenzusra tudnánk jutni, mint amit megfogalmaztunk közösen, többpárti egyeztetéssel az élelmiszer-biztonság területén, ahol valóban a hazai termék-, piacvédelem kérdésköre is a parlament elé került, és bízom benne, hogy ebben olyan lépések történnek, hogy valóban a hazai termék-, piacvédelem kapja meg a prioritást. Ugyan ezt nem lehet kimondani, mert uniós szabályzat tiltja, de elnézést, minden ország elsődlegesen saját piacával, saját termékével, saját állampolgáraival foglalkozik, törődik.
Ebben kellene nekünk olyan egységet kialakítani, amely az ország sorsát valóban előrébb viszi, és nem azon vitatkozni, képviselőtársaim, hogy 2002. május 31-én a foglalkoztatási ráta Magyarországon 1 százalékkal kevesebb volt, mint jelen pillanatban. Ugyanabban az újságban található meg, képviselőtársaim, a munkanélküliség növekedése, azt hiszem, ezzel kell szembenézni, és nem mással.
