MÁDI LÁSZLÓ
MÁDI LÁSZLÓ
MÁDI LÁSZLÓ, a költségvetési és pénzügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Ugyan fontosak a költségvetési szempontok, de ugyanakkor az emberek, a magyar emberek, és különösen a munkanélküliséggel veszélyeztetett emberek érdeke a legfontosabb, azt gondolom, ennek a törvénynek a szempontjából. Én magam mintegy húsz vitában vettem részt ennek a törvénynek a megalkotásakor - a '91. évi IV. törvényről van szó -, és egyébként borzasztóan változik állandóan ez a törvény, ebből fakadóan nagyon nehéz hozzá igazodni.
Ez a törvénymódosítás, azt gondolom, egy jó szándékú, de rendkívül nagy kárt okozó törvénymódosítás, és ez volt a bizottsági vélemény is. A szakemberek, a makroökonómiával foglalkozó szakemberek egyébként a munkanélküliségnek három típusát különböztetik meg, a ciklikus, a súrlódásos és a strukturális munkanélküliséget. A strukturális az, amikor bizonyos ágazatok leépülnek, és amiatt keletkezik munkanélküliség. A ciklikus, amikor a gazdaság konjunktúrában, dekonjunktúrában van, és abból fakad a munkanélküliség. A súrlódásos pedig az, amikor az embereknek egy minimális időre van szükségük ahhoz, hogy újra el tudjanak helyezkedni, még egy jól menő, jól prosperáló gazdaságban is.
Ez az egész eszközrendszer erre a harmadik, tehát a súrlódásos munkanélküliségre van kitalálva, arra, hogy van bőven munkahely, csak néhány hét, egy-két hónap szükséges ahhoz, hogy valaki megtalálja a neki megfelelő munkahelyet. Ez egy fejlett és prosperáló országban így van. Magyarország nem ilyen ország. Én Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében lakom, és amikor ott ültek a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei képviselők, a Hajdú-Bihar megyei képviselők, a Békés megyei képviselők az ellenzéki padsorokban, akkor bizony elmondhatták, ott nálunk nem egy-két hétre munkanélküli valaki, és nem dúskálhat az állásajánlatokban, hogy tényleg csak a munkára való ösztönzés hiányozna ahhoz, hogy elhelyezkedjen. Ott nincsenek munkahelyek! Tehát ez valójában abban a térségben egyértelműen azzal jár, hogy három hónap után drasztikusan visszaesik a jövedelmük. És nem azért, mert nem akarnak dolgozni, hanem azért, mert nincs munkahely!
És nem tudom, végiggondolták-e ennek az állítólag szociálisan érzékeny kormánypárti oldalnak a képviselői a szociális problémákat ebből fakadóan. Ha nincsenek erre válaszok, óriási problémákat fog okozni, és nemhogy javítana, hanem ront a helyzeten, ugyanis nem az ösztönzés hiányzik, a munkára való ösztönzés, hanem a munkahely hiányzik, és ez a törvényjavaslat semmilyen szinten nem ad erre választ, hogy több munkahely legyen, és az emberek el tudjanak helyezkedni rövid időn belül. Amíg ez nincsen meg, addig ez az egész eszközrendszer nem ad, hanem elvesz. Elvesz azoktól az emberektől, akik nehéz helyzetben vannak, ugyan dolgozni szeretnének, de egyszerűen képtelenség munkát találniuk. Egyébként mögé kéne tenni a közlekedési lehetőségeket, látjuk, hogy az üzemanyagok drágulnak, a lakhatási körülményeket, ugyanis a munkanélküliség komplex megközelítésben kezelhető igazából hatékonyan.
A másik probléma. Ez az egész javaslat nem munkára ösztönöz, hanem visszaélésre ösztönöz bizonyos szempontból, hiszen ha három hónap eltelik, valaki papíron munkanélküli, és utána vissza tud lépni megint a munkaerőpiacra, ha a munkaadóval meg tud úgy egyezni. Tehát ilyen értelemben nem a munkára ösztönöz, hanem a segélyrendszert mindig kihasználják bizonyos társadalmi csoportok, és ezt ez a törvényjavaslat bizony lehetővé teszi.
A harmadik momentum. November 1-je a bevezetés időpontja, emögött érzek, megmondom őszintén, politikai szempontokat, hiszen a magasabb juttatás az első három hónapban jár, akkor a munkanélküliek boldogok lehetnek, a választási kampányban mondhatják, hogy igen, több pénzt kaptak; utána pedig majd a következő kormány szembesül azzal, hogy ezek az emberek tömegesen elégedetlenek lesznek azzal, hogy sokkal kevesebb juttatást kapnak. Tehát sajnálatos módon nehéz ettől elszakadni, hogy miért november 1-je az időpont, nyilvánvalóan az előnyét szeretné ez a kormány magának, a hátrányát pedig szeretné a következő kormányra hárítani. Azt gondolom, hogy ezt a politikai szándékot nehéz lenne elvitatni.
Tehát összességében a javaslat nemhogy előrébb visz, hanem a jelenlegi gazdasági helyzetben, ott, ahol én is lakom, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében az emberek tömegeinek megélhetését, megélhetési lehetőségét drasztikusan rontja, hiszen három hónap után lényegesen alacsonyabb juttatásokban részesülhetnek, és nincsen esélyük a munkaerőpiacon elhelyezkedni.
Sokkal komplexebb megközelítésre lenne szükség, az adóterhek mérséklésére, a közlekedési lehetőségek bővítésére, a szakképzés átalakítására, hogy az embereknek tényleg legyen reális esélyük olyan munkahelyet találni, ami a családjuk szempontjából, a szakmai előéletük szempontjából és anyagi szempontból is megfelelő megoldást nyújt. A törvényjavaslatban, bárhogy is olvastam, semmilyen ilyen típusú lehetőséget nem találtam, előrelépési lehetőséget nem találtam.
Ez a javaslat, mondom, nem előrelépés, hanem visszalépés, és egyértelműen azokat sújtja, akik önhibájukon kívül nem tudják a munkalehetőséget megragadni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), mert nincsenek olyan munkalehetőségek abban a régióban, ahol én is lakom.
Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban. - Csizmár Gábor: Szép kampánybeszéd volt! - Mádi László: Egy miniszter ne minősítsen, különösen ne minősítsen, hanem szakmai érveket mondjon!)
