DR. HORVÁTH JÁNOS
DR. HORVÁTH JÁNOS
DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Tisztelt Országgyűlés! Folytatnám tegnap este abbahagyott mondandómat.
Úgy emlegették Jaltát, mint azt a nemzetközi szerződést, amelyik legitimálta a Szovjetuniós érdekszférájában a kommunista pártdiktatúrát. Pedig eredetileg az 1945-47-es években Magyarországon a jövőkép a szuverenitás volt, nem pedig a szovjet érdekszféra.
Megismétlődtek ugyan a nemrég befejőzött háború árnyékában, a megszállás valóságában a “rituális köszönetnyilvánítások, a felszabadító szovjet hadseregnek”, a közvéleményt, a nemzetközi szféra és a külpolitika ügyeit áthatotta a békekötésre készülődés és az ország szuverenitásának visszaszerzése 1947 nyár végére.
(19.30)
Nagy Ferenc miniszterelnök koalíciós kormánya élén ezzel a programmal tárgyalt Moszkvában Sztálin miniszterelnökkel és Washingtonban Truman elnökkel. Belpolitikánk a háború utáni újjáépítés prioritásával stabilnak volt nevezhető. Én magam akkor, az 1945-47-es években, nemzetgyűlési képviselőként a parlamentben és számos alkalommal országszerte beszéltem a szuverenitás felé vezető útról, ahova megérkezve istenhozzádot mondhatunk a szovjet katonáknak. Emlegettük a határkiigazítások igényét is. Szinte minden alkalommal hivatkoztunk a jaltai szerződésre, amelynek részletes szövegét óriási méretű falragaszokról, Churchill, Roosevelt és Sztálin fényképével ismerhette meg Magyarország népe. Az okmány szövegéből ismételten idéztem az emberi szabadság és a demokratikus választások ígéretét és elvárását, szinte sohasem mulasztva el emlékeztetni a gazdasági sikereinkre, elsősorban a hiperinfláció utáni stabil forint megteremtésére, amihez hozzájárult Amerika anyagi és pénzügyi segítsége, valamint a jóvátétel-mérséklés a megszálló szovjet hadseregtől.
Ezeknek a kényes témáknak a közvélemény előtti ébren tartásához jól jött a jaltai nyilatkozatra hivatkozni, amit így eszközként használtunk a független, szabad, szuverén Magyarország megteremtéséhez, fennhangon hirdetve a Független Kisgazdapárt jelmondatát: Soha többé diktatúrát! Soha többé diktatúrát! Nem így történt.
Nem így történt. A Szovjetunió megszegte a Jaltában kötött szerződés szellemét és betűjét 1947. február 25-én, amikor a Vörös Hadsereg osztaga elhurcolta a magyar polgári politika vezérét, a Független Kisgazdapárt főtitkárát, Kovács Bélát. Jómagamat és öt képviselőtársamat mentelmi jogunk megsértésével vetettek fogságba. A fabrikált koncepciós perben, ami ellen tiltakoztak az Amerikai Egyesült Államok és Nagy-Britannia kormányai, három és fél év ítélettel és négy év után szabadultam.
A szovjet katonai beavatkozást a jaltai szerződés megszegéseként - idézve megint - ”gyalázatos szovjet puccsnak” minősítette Truman elnök Washingtonban. A Szovjetuniót felszólította az Egyesült Államok és Nagy-Britannia, hogy tartsa be vállalt kötelezettségét, idézve Jalta idevonatkozó paragrafusát, hogy “a lakosság összes demokratikus elemeit széleskörűen képviselő, ideiglenes kormányhatalmat létesítsenek, amely köteles minél előbb szabad választások útján a nép akaratának megfelelő kormányt alakítani”. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)
Ekkor már a Szovjetunió az egyezség betartása helyett további erőszakkal válaszolt, amit úgy vélt, hogy megkockáztathat, mert a két nyugati szövetséges leszerelte hadseregét. (Az elnök ismét csenget.) Ebben a becsapott állapotban az USA olyan felkészülésre szánta el magát és olyan szövetségi rendszer létrehozásába kezdett, ami NATO néven ismerős, és ami negyven év múltán elhozta a Szovjetunió csődjét és a rab nemzetek felszabadulását.
Köszönöm, elnök úr, itt folytatnám legközelebb. (Taps az ellenzéki padsorokban.)
