GYURCSÁNY FERENC
GYURCSÁNY FERENC
GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Köszönöm szépen, házelnök asszony.
Három: az európai uniós támogatásoknak picit hasonló a szerkezete, mint mondjuk, a személyi jövedelmeknek vagy mint például az örökségnek - ne értsék félre! Az emberek megkülönböztetik, hogy mennyi a bruttó jövedelmük és mennyi a nettó jövedelmük, merthogy a kettő között ott van az adó. Vagy másképp: ha valaki örököl valamit, akkor az még nem az ő öröksége, mert azt terheli egy örökösödési illeték. Ha az egyes javaslatokat egymás mellé tesszük, akkor nem elég abból kiindulni, hogy mennyi lenne a Magyarországnak jutó támogatás, amely Brüsszelből jön, hanem ahhoz, hogy megkapjuk, Magyarország jól jár-e vagy kevésbé jár jól, meg kell nézni, hogy mennyi az a nemzeti teher, ami az egyes szabályozások mellett ehhez képest még jár.
Azok, akik tehát összekeverik a Magyarországnak jutó összes támogatást azzal, hogy mennyi Magyarországnak, így hívják ezt, a nettó pozíciója - mint egy munkavállalónak, hogy mennyi a nettó fizetése -, ők tévednek. Tudniillik az egyes javaslatok között, frakcióvezető úr, nem egyszerűen csak az a különbség, hogy mondjuk, az Európai Parlament vagy a luxemburgi elnökség mit javasolt, mondjuk akkor úgy, bruttó támogatásnak, hanem mit javasolt ehhez a bruttó támogatáshoz járó tehernek. Magyarországnak nem az volt az érdeke, hogy a legnagyobb bruttó támogatást kapja, mint ahogy a legtöbb munkavállalónak sem az az érdeke, hogy a legtöbb bruttó fizetése legyen, hanem hogy a legtöbb nettó fizetése legyen, mondják a munkavállalók, Magyarország meg mondja, hogy a legjobb nettó nemzeti pozíció legyen. Ez nem egy bonyolult számítás! (Taps az MSZP soraiból.)
Az egyes javaslatok között tehát az a különbség, hogy nemcsak hogy eltértek egymástól a bruttó európai támogatások, hanem eltért egymástól, hogy ehhez a támogatáshoz mennyi terhet várt el viselni az Európai Unió. Egy viszonylag egyszerű kivonással lehetett megkapni ezt a számot. Azaz megnéztük, hogy mennyi a brüsszeli támogatás, és ebből levontuk, hogy az egyes javaslatokban mennyi a hozzá társuló nemzeti teher. Egyébként ezt a számítást átadtam valamennyi pártelnöknek ma. Az ön pártelnöke ezt a számítást fél egytől egy óráig tartó megbeszélésünkön nem kifogásolta. Egyeztessék majd az álláspontjukat egymással, ha kérhetem! (Derültség az MSZP soraiban.) Úgy látom, a pártelnök úr megértette, hogy valóban arról szólt a magyar nemzeti álláspont, hogy a legjobb nettó pozíciót érjük el, és jelenthetem, hogy Európában Magyarország a második legjobb pozíciót érte el. Nézzék el nekem, ha emiatt nem vagyok hajlandó szégyenkezni! (Taps az MSZP padsoraiból.)
Harmadsorban pedig (Dr. Simicskó István: Már a negyedik!): egypár héttel ezelőtt a Fidesz-Magyar Polgári Párt azzal vádolta meg… (Dr. Vastagh Pál: Szövetség!), a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség azzal vádolta meg Tony Blair miniszterelnököt, hogy egészen nyilvánvalóan megengedhetetlen és nem tisztességes alkuba bocsátkozott akkor, amikor ő egyébként az Európai Unió jövőjéről jött el tárgyalni Magyarországra, és nem lehet más oka annak, hogy a két miniszterelnök találkozott egymással, mint csak valamilyen rejtett zsiványság. Akkor erre Tony Blairnek kellett válaszolni.
Most azt állítja a legnagyobb ellenzéki párt, hogy önmagában az a tény, hogy valaki egy újságban - nyilván az adott nemzetről szóló melléklet részeként - hirdetéseket jelentet meg, ez a hirdetés önmagában már alkalmas pozíció arra, hogy a világ vezető üzleti lapjának gazdasági értékelését közvetlenül vagy közvetve befolyásolja. Kérem szépen, az, ha valaki a Magyar Rádióban reklámoz, ettől még nem vásárolja meg - normális esetben, egy demokráciában legalábbis - a Krónika rovat híreit. (Derültség az MSZP soraiban.) Az, ha valaki a Financial Timesban Magyarországra vonatkozó gazdaságfejlesztési, turisztikát támogató hirdetéseket ad fel - nyilvánvalóan egy, az országgal foglalkozó mellékletben elhelyezve -, attól Európában, de az az igazság, hogy a mi kultúránkban sem, képviselő úr, ettől még nem gondoljuk azt, hogy mi egyébként a névvel aláírt cikkeket befolyásolni tudjuk, hogy ettől a Financial Times értékítélete megvásárolható.
Szerintem elég volt egyszer bocsánatot kérni önöknek egy hónapon belül Tony Blairtől, most nem kell bocsánatot kérni a Financial Timestól, amely lapot azzal gyanúsítanak meg, hogy pusztán a Financial Timesban vásárolt hirdetés hatással van arra, hogy a világ legnagyobb gazdasági és üzleti lapja milyen értékelést mond el Magyarországról. Mi nem ilyen világban élünk, mi nem így gondolkodunk, szerintünk a vélemények nem megvásárolhatók, és nem csak a Financial Timesé nem, a miénk sem, frakcióvezető úr, és ha az ön számára ez újdonság, végtelenül sajnálom önt. (Dr. Áder János egy újságot mutat.) Köszönöm szépen, de ez nem tartóztat meg attól, hogy önnek kellemes, nyugodt, nem veszekedésbe, nem gyanúsításba, sőt még csak nem is gyűlölködésbe hajló karácsonyt kívánjak, békés áldással.
Köszönöm szépen. (Hosszan tartó taps a kormánypárti padsorokban.)
