DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS
DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS
DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A frakció nevében a törvényjavaslattal kapcsolatban szeretnék néhány rövid gondolatot elmondani. A törvényjavaslatot alapvetően elfogadhatónak tartjuk és támogatjuk.
Mindkét alkotmánybírósági határozat egyértelműen jogalkotási kötelezettséget állapít meg, és ezt a jogalkotási kötelezettségünket teljesítjük részben, amikor módosítjuk a szabálysértési kódexet. Egyetértek azzal, hogy megérett az idő arra, hogy egy új kódexben kell a szabálysértésekre vonatkozó szabályrendszert rögzíteni, tudom, hogy ennek munkálatai folynak, és valóban csak a legszükségesebb változásokat indokolt egy ilyen módosítás kapcsán bevezetni.
Ennek kapcsán érdemes röviden arról szólni, hogy a hivatalos iratok kézbesítési vélelmének megdöntésére vonatkozó szabály már régóta nagyon esedékes. Valószínűleg indokolt lett volna korábban is a Ház elé hozni ezen szabályokat, de jobb később, mint soha jelszóval mindenképpen támogatjuk, hogy a vélelem megdöntése megfelelő törvényes szabályok között lehetséges legyen. Ha már erre vonatkozóan törvénymódosítást tartalmaz a javaslat, akkor itt szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy én egyébként is nagyon indokoltnak tartanám azt, hogy a hivatalos iratok, határozatok kézbesítésének, illetve ellenkező oldalról a jogorvoslattal élők által történő benyújtásának szabályait bizony indokolt lenne áttekinteni.
Mint oly sok más tekintetben, itt is fontos lenne, hogy egységes szabályozás lépjen hatályba, tehát függetlenül attól, hogy valaki szabálysértési ügyben nyújt-e fellebbezést, vagy földhivatali határozattal kapcsolatban él jogorvoslati lehetőséggel, vagy bírósági eljárásban teszi ugyanezt, a szabályoknak véleményem szerint egyértelműnek kellene lennie. Ez ma nincs így, mert például az adóhatóság által kézbesített határozatok átvételével kapcsolatban meglehetősen furcsa dolgokat lehet időnként tapasztalni, bár vannak rá szabályok, ezeket a szabályokat azonban nagyon nehéz áttekinteni, és az a legnagyobb probléma, hogy nem egységesek. A vélelem megdönthetősége nagyon fontos szempont, és ennek törvénybe iktatását, megváltoztatott szabályozását támogatom.
Érdemes még megfontolni talán azt, hogy Magyarországon is - miután európai uniós tagságunkkal a lehetőségek nagymértékben kibővülnek - igen sokan választják a külföldön dolgozás lehetőségét, azaz hónapokra, évekre eltávoznak az országból, teljesen szabályosan és törvényesen. Ha a számukra kézbesített iratokkal kapcsolatban nem tudunk mit kezdeni, és nem tudunk egy méltányos, jó szabályozást találni, akkor bizony nagyon sokakat érhet váratlanul, meglepetésszerűen olyan joghátrány, amire nem is számítanak, nem is készülnek, tehát azt hiszem, ezeket a szempontokat is érdemes megfontolni.
Az, hogy a határozatokat a sértettel is közölni lehessen, illetve annak jogi képviselőjével, indokolt és szükséges. Valóban, egy döntésnek köszönhetően ez most igencsak nehézkes, talán mondhatjuk úgy is, hogy nem jogszerű, ha megkapják, pedig indokolt, hogy a sértett értesülhessen arról, hogy ha kártérítési igénnyel szeretne fellépni az elkövetővel szemben, akkor azt milyen módon, kivel szemben és hogyan teheti.
Jónak tartjuk azt is, hogy a természetvédelmi szabálysértés értékhatára felemelkedik. Itt kell elmondanom azt, hogy nem értek egyet azzal az értékeléssel, amit Hende Csaba kolléga úr elmondott, mert ha már ön hivatkozott arra az egyébként nem feltétlenül ide tartozó problematikára, a kötelező középmérték alkalmazásának követelményére, amit a kettővel ezelőtti fideszes kormányzat a Btk.-ba beépített, majd az azt követő balliberális kormányzat ezt megszüntette, ezt éppen az indokolta egyrészt, amiről ön nem tett említést, hogy ezeket alapvetően a bíróságok nem hajtották végre. Éppen azt a lehetőséget vettük el a bíróságoktól, hogy egyéniesítsenek, hogy a konkrét ügyben mérlegelni tudjon a bíróság. Ma éppen abba az irányba hat - egyébként sok szempontból nem biztos, hogy helyesen - a nemzetközi gyakorlat is, és a szemlélet is, hogy a felelősségi rendszerben a mérlegelés lehetőségét a mérlegelésre egyébként feljogosított hatóságoktól elveszik. Én ezt a mérlegelési lehetőséget egyáltalán nem venném el.
A kötelező középmérték alkalmazása nem vált be, teljesen egyértelműen igazolható, hogy nem vált be, és ezért is kellett azt megszüntetni. Ha felemeljük, mondjuk, a szabálysértési értékhatár kiszabható felső határát 150 ezer forintra például a természetvédelmi szabálysértéssel kapcsolatban, akkor éppen azt tesszük lehetővé, hogy cselekmény és cselekmény között megfelelő súllyal a hatóság különbséget tehessen, mérlegelhessen. Ha azt mondanánk, hogy minden ilyen szabálysértésért 70 ezer vagy 75 ezer forintot kellene fizetni, akkor követnénk el igazán nagy hibát, mert szabálysértés és szabálysértés között természetesen nagy különbség van.
(11.40)
Van olyan szabálysértés, amelynél csak 3 ezer forint bírság kiszabása indokolt, és persze vannak olyan szabálysértések, ahol igenis indokolt 100 ezer forintnál magasabb összeget megállapítani.
Tehát én önmagában az összeghatár felemelését nem tartom problémának, sőt egy kimondottan jó megoldásnak tartom, mert bizony azt tapasztalhatjuk, hogy akár a természetvédelemre vonatkozóan szeretnek sokan visszaélni a lehetőségekkel, és törvénytelen módon viselkedni. Kell hogy legyen visszatartó ereje a bírság nagyságának. A fenyegetettség indokolt, hogy magasabb legyen. Hogy konkrétan egy-egy ügyben milyen összeget állapít meg a hatóság, természetesen legyen a hatóság jogköre és felelőssége, hogy ebben a tekintetben mérlegeljen.
Tehát én ezt nem negatív, hanem kimondottan pozitív fejleménynek tartom. A differenciálás egy jó megoldás és jó lehetőség. Sajnálom, hogy ebben nem értünk egyet, mert véleményem szerint ez a visszatartó erőre vonatkozóan is pozitív hatással lehet. Egyébként a törvényjavaslatot minden tekintetben elfogadhatónak tartjuk és támogatjuk.
Köszönöm szépen a figyelmet.
