DR. KÓKA JÁNOS
DR. KÓKA JÁNOS
DR. KÓKA JÁNOS (SZDSZ): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Nekem úgy tűnik, hogy a parlament nagy egyetértésben áttette a költségvetés általános vitájának egy részét a mai plenáris ülés egy nagy nézettségű időpontjára. Ez nem is probléma, s azért gondolom, hogy nem az, mert azt hiszem, hogy a válságkezelés hét hónappal ezelőtt elindult folyamatának egy nagyon fontos állomása lesz a mai. Ezért a költségvetést talán nem önmagában, hanem az elmúlt hét hónap döntéseinek, eredményeinek a függvényében lehet értékelni.
Tisztelt Képviselőtársaim! Hét hónappal ezelőtt a liberális frakció egy nagyon fontos és nagyon nehéz döntés előtt állt. A párt és a szakértőink, tanácsadóink egyik része azt mondta, hogy legyen vége annak, ami itt történik az SZDSZ koalícióból való kilépése óta, hiszen a reformok nem mennek semerre, a költségvetési stabilitás irányába egy jottányit sem léptünk el, szépen asszisztáljunk a parlament feloszlatásához, és jöjjön az új kormány, jöjjön egy új többség, oldja meg az a problémákat. A másik álláspont pedig arról szólt, hogy a válságkezelés feladatát adjuk egy olyan kormány kezébe, amely képes nagyrészt a Reformszövetség azokban a hónapokban megismert javaslatcsomagja alapján kialakítani egy olyan gazdasági környezetet, amely rövid távon stabilizál, hosszabb távon pedig a növekedés feltételeit teremti meg. Ezen a döntési ponton nagyon sokat nyomott a latban, hogy Magyarországon az ellenzék legnagyobb része, a Fidesz és a KDNP csípőből utasította el a Reformszövetség minden költségvetési szigorra, takarékosságra, költségvetési fegyelemre vonatkozó javaslatát, ezért igazából az egyetlen lehetséges jó döntésnek az látszott, hogy a Szocialista Párt találjon valakit, aki képes végigcsinálni a válságkezelés folyamatát.
Tisztelt Képviselőtársaim! Ha visszanézünk az elmúlt hét hónap eredményeire, azt lehet mondani, hogy soha az életben nem fogjuk tudni megmondani, mi lett volna, ha Bajnai Gordon és Oszkó Péter nem csinálja végig azt, amit végigcsinált. Nem tudjuk, csak feltételezzük, hogy 300 forint feletti euróról beszélnénk, azóta rég bedőlt volna a tőzsde, tömegesen minősítették volna le Magyarországot, és esélyünk sem lett volna semmiféle külső forráshoz jutásra. Ehhez képest azt látjuk, hogy a makroszámaink, a befektetési bizalmat tükröző valamennyi index stabilitást mutat, a befektetői bizalom visszatért Magyarország irányába. Azt látjuk, hogy ha valami, ez a hét hónapos folyamat lehetőséget teremthet egy következő kormánynak, ha konzervatív kormány lesz, az adócsökkentési javaslatokkal, akkor egy következő konzervatív kormánynak, hogy legyen mire alapozni ezt a gazdaságpolitikát. 1200 milliárd forinttal vagyunk beljebb. 1200 milliárd forintnyi költséget faragott le a kormány, s ez lényegében a legnagyobb költségcsökkentési lépés az elmúlt tizennégy évben. Ez volt szükséges ahhoz, hogy el lehessen kezdeni az adócsökkentést, és tovább lehessen folytatni a stabilizációs folyamatokat.
Megismerhettük a hét végén a fideszes közgazdászok levelét. Egyvalamire felhívnám a figyelmet: az, amit ők javasolnak, vagy azt jelenti, hogy azonnal 560 milliárd forint értékben adót kell növelni, vagy azt jelenti, hogy 560 milliárd forinttal szállna el 2010-ben a hiány. Fontos kérdéseket vetettünk fel Oszkó Péter pénzügyminiszter úr is és én is ezeknek a közgazdászoknak, de nem kaptunk rá választ, hogy honnan gondolják ezt a többlethiányt finanszírozhatónak.
Az elismerésre méltó válságkezelő teljesítmény mellett persze - ami az elmúlt hónapokat illeti - rá kell világítanom néhány fontos hiányosságra is. Vannak dolgok, amelyek az elmúlt hét hónapban is elmaradtak, és vannak olyan tételek is, amelyekben bizony rossz irányt vett a kormány, illetve a kormányzó Szocialista Párt. Elmaradt például az ügynökakták nyilvánosságának előremozdítása. Valami kis lépés történt és történik ebben az ügyben, de sokkal többet vártunk hét hónappal ezelőtt, amikor fontos kérdésként fogalmaztuk ezt meg. És sok esetben bizony nem sikerült a döntéshozatal átláthatatlanságát sem kitisztítani. Ez nem kizárólag a kormány feladata, hiszen láttuk, hogy az ORTT-frekvenciabotránynál, a rádiógate-botránynál egyfajta kétpárti nagykoalícióról volt szó. Van, ahol rossz volt az irány, van, ahol elmaradtak fontos lépések.
Arra kérem miniszterelnök urat, hogy a ciklusból hátralévő időszakban mindenkor, amikor fölmerül egy vita a piacpártiak és az állami gondoskodásban bízók között, akkor a piacgazdaság oldalára álljon.
Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az SZDSZ soraiban.)
