IVANICS FERENC
IVANICS FERENC
IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Előterjesztők! A közlekedési napirendek általában a képviselőket egy kicsit arra sarkallják, hogy elmondják véleményüket.
(18.30)
Hiszen mindannyian tudjuk, az ország közútjainak állapota meglehetősen átlag alattinak mondható. Gyakorlatilag a magyarországi közutak állapota már a szomszédos országokéval vetekszik. Ezt elég szomorú megállapítani.
Amikor ilyen tárgyú napirend kerül előtérbe, akkor mindig heves viták vannak, ritka az ilyen egyetértés, mint ami most látható, és ehhez külön gratulálok azoknak a képviselőknek, akik közösen terjesztették be ezt a javaslatot. Teszem ezt azért is, mert én magam már az öt-hat évvel ezelőtti közlekedésfejlesztési koncepcióhoz is beadtam egy olyan módosító indítványt, amelyben azt javasoltam, hogy a határközi utak stratégiai szinten kerüljenek bele a közlekedési koncepcióba. Akkor ezt leszavazta a kormánypárt, és így nem került bele ebbe az anyagba.
Később költségvetésekhez is többször tettem olyan módosító indítványt, amely azt javasolta, hogy a határt metsző utak kerüljenek helyreállításra, és létrejöjjenek azok a közlekedési kapcsolatok, amelyek ebben az anyagban is meg vannak fogalmazva. Nagy öröm számomra ezért, hogy mindez ma itt megtörténik, hogy a képviselők egyetértenek, mindenki pozitívan áll a javaslathoz, de azt remélem, hogy kicsit nagyobb fejlődés lesz ebben a kérdésben, mint amit már sok-sok ilyen tárgyú előterjesztés kapcsán megtapasztalhattunk. Gondolom, sokan fel tudnának állni itt az Országgyűlésben, oldaltól függetlenül, hogy mennyi olyan útépítési ígéret van a tarsolyukban, amit évekkel ezelőtt tettek, és aztán a végén mégsem valósult meg.
Ami a szűkebb pátriámat illeti, az Nyugat-Magyarország, Győr-Moson-Sopron megye 6. választókörzete. Azért is kértem szót egyrészről, mert az anyag felbátorított, hiszen azt mondja az a) pontban: “Tegye meg a szükséges lépéseket, hogy Magyarország és az Európai Unió schengeni övezetébe tartozó szomszédos országok - Ausztria, Szlovákia, Szlovénia - közös határszakaszain mielőbb jöjjenek létre azok a közlekedési kapcsolatok, amelyek biztosítják a települések közötti közvetlen, korszerű érintkezést.” Ez egy kiválóan megfogalmazott mondat. Egyedül talán a “mielőbb jöjjenek létre” kifejezéssel vannak bajok; tudjuk mindannyian, hogy a közigazgatásban ez a végtelennel egyenértékű kifejezés (Derültség.), és a megoldás ilyenkor nem nagyon látszik.
Tehát a választókörzetemre visszatérek; hadd mondjak el egy érdekes példát. Firtl Mátyás képviselőtársammal többször megemlítettük a nyugati határszél szomorú helyzetét, miszerint a kinyíló schengeni határoknál, amikor mindannyian azt vártuk, hogy a meglévő járható utak végre járhatóak lesznek, ekkor a szomszédos kollégák, a sógorok kitettek egy táblát, hogy mindkét oldalról behajtani tilos.
Most, az idei évben az egyik ilyen helyen, ami egy nagyon szimbolikus helye volt mindennek a cselekednek, a sopron-szentmargitbányai országúton eltűnt ez a tábla. Gondolom, nem kis háttértámogatást kapott azáltal, hogy a páneurópai piknik huszadik évfordulóját ünnepeltük. Sőt, az is megtörtént június 27-én, hogy az osztrákok a magyar oldalon ünnepeltek, és a magyar oldalon állítottak fel egy sátrat, ahol - ezt azért csak elmondom kis színesként - a külügyminiszternek még véletlenül az is elhagyta a száját, hogy “itt, Burgenlandban”, pedig ott álltak a határtól befelé, mihozzánk húsz méterre.
Tehát az a határ megnyílt, az úgy rendben van, de a választókörzetemben, Zsira és Locsmánd között a kapcsolat még mindig nem állt helyre. A schengeni határnyitás után vagyunk most már két évvel, és még mindig nem jött létre ez a kapcsolat. Az az érdekes ebben a dologban továbbra, hogy Zsiráról két irányba lehet elindulni, Locsmánd és Füles felé, mind a kettő Ausztriában található. A fülesi polgármester egy pozitív hozzáállású polgármester, aki azt gondolja, hogy a magyar kapcsolatokkal csak javulhat a település helyzete, és az a település, amely Burgenlandban így zárt település volt, most határkapcsolattal rendelkezik Sopronkövesd és Zsira, Und felé is.
Persze, az osztrák oldalon könnyíti a helyzetet az, hogy ott a mezőgazdasági utak is már le vannak bitumenezve, és így nekik olyan nagy építkezést nem kellett végrehajtani, de a másik oldalon, a magyar oldalról ezt megoldotta, hogy kerékpárút álnéven sikerült az utat négy méter szélesen leaszfaltozni, így tehát autóval lehet járni a két település között. De Füles felé az út egy bő 1-1,5 kilométeres szakaszon csak egy murvás út, amin az országok közötti közlekedés zajlik. Gondolom, az előterjesztők nem ezt értették a korszerű érintkezés alatt.
Tehát felhívnám a közlekedési tárca munkatársait, itt egy óriási lehetőség, amivel nagyon kevés pénzzel, nagyon gyorsan egy korszerű közlekedési kapcsolatot lehet megvalósítani, azaz a jelen határozati javaslatban vélhetően az eddigi nyilatkozatok alapján elfogadásra kerülő országgyűlési határozati javaslatban foglaltakat azonnal teljesíteni lehetne - ez igazán gyors.
Sőt, ha még hozzávesszük azt, hogy Locsmándon, ahol eddig tiltakoztak, és még most is kint van az “autóval behajtani tilos” tábla, népszavazást tartottak augusztus végén, és ezen a népszavazáson 60:40 százalékban az igenek győztek, azaz most már meg kellene történnie annak az egyszerű műveletnek, hogy azt a táblát kiveszik onnan. De ez még mindig nem történt meg; egy hónap alatt még semmi lépés nincsen, talán elindulnak a tárgyalások.
Ha tehát a közlekedési tárca a külügyi tárcával, akihez többször interpelláltunk, összefogva tárgyalást kezdeményeznek az osztrák féllel, akkor még egy megoldás van, a határozati javaslat ezen pontját újabban meg lehet indokolni. Tehát két indokkal már lehet javítani az átlagon, és akkor az, amit Magyarországon feltételezünk a Nyugat-Dunántúlról, talán kicsit javul a statisztikában. Hiszen ha megnézzük a határszakaszok és határátkelők tábláját, ahogy a 23. oldalon a KMKF-háttéranyagban van, ott azt mondja, hogy a magyar-osztrák határon 30 kilométerenként van határátkelőhely. Úgy gondolom, hogy az országban olyan nagy eltérések nincsenek. Persze, lehet azt mondani, hogy a 30 meg a 45 kilométer között van 50 százalék eltérés, de kocsival az a 10-15 kilométer már nem olyan nagy. Tehát így az osztrák határon lehetne javítani ezeken a dolgokon.
És ha már Firtl Mátyás kollégám megemlítette a soproni lehetőségeket, akkor mindenképpen hozzá kell tenni, hogy ahol az önkormányzat Brennbergig elvitte az utat, ott utána talán még Récényig is el lehetne jutni egy régi úton, és milyen jól meg lehetne csinálni, akkor gyakorlatilag Sopront be lehetne állítani egy olyan helyzetbe, ami nem a zsáktelepülés részét erősíti, hanem magát a várost erősíti azzal, hogy egy centrális helyzetbe hozza, mint ezt a rendszerváltás során olyan sokat terveztük.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Azt gondolom, hogy ez az előterjesztés tényleg egy olyan dolgot fogalmaz meg, amely mindannyiunk érdeke a határ innenső és túlsó oldalán. Reméljük, hogy forrásokat is sikerül hozzárendelni, és akkor, azt gondolom, elmondhatnák a beterjesztő képviselők, hogy maradandót alkottak az Országgyűlésben, hiszen egy ilyen zivataros időben egyetértéssel elfogadott határozati javaslatot sikerült beterjeszteniük, és ne adj’ isten, még lesz is belőle valami.
Sok sikert kívánok a határ többi szakaszán is, de a locsmándin, ott különösképpen. Köszönöm szépen. (Taps.)
